A
szükség nagy úr, tartja a mondás; valamint a lustaság fél-egészség. Hogy miért
is mondom mindezt...? Elfogyott a kenyerem és lusta voltam lemenni a boltig.
Semmi gond, hiszen liszt van, a sütő is működik, nagy baj már nem lehet...
A történet azzal kezdődik, hogy
össze kell állítani a kenyértésztát. Ez egy sima alaptészta, amit ki-ki tetszés
szerint bolondíthat (direkt nem írok pontos mértéket, mert egyrészt én is „szemre”
dolgozom, másrészt a készíteni kívánt mennyiség is nagyban befolyásol... azt is itt jegyzem meg, hogy ugyanez a tésztája a pizzának is - csak extrák nélkül; konzerves paradicsomsürítményhez sót, borsot, bazsalikomot, oregánót, majorannát és fokhagymát adva; vagy tejfölhöz erős pistát máris kész a szósz is, ami nagyon finom saját készítésű pizzához vezet...). A
lisztet egy nagy tálba tesszük, majd hozzáadjuk az élesztőt (ha nem instant
élesztővel készítjük, akkor a szükséges mennyiségű élesztőt előbb langyos vízben
oldjuk fel, és úgy adjuk a liszthez), és a sót. Ha valamilyen extra adalékot
szeretnénk hozzáadni, akkor azt itt kell megtennünk (pl fűszerek, magok, olivabogyó, joghurt, stb). Én most sima
zabpelyhet adtam hozzá. Ezután jól összekeverjük mindezt. Ha ezzel megvagyunk,
mélyedést alakítunk ki a keverékben; ebbe öntjük a langyos vizet, majd lassan
elkezdjük a mélyedés széléről fokozatosan belekeverni a lisztet. Ha az összes
víz „felszívódott”, töltsünk utána. Érdemes úgy kalkulálni, hogy kb 60-70 dkg
liszthez kell 5 dl víz (nagyjából ilyen mennyiséggel szoktam én is dolgozni).
Inkább legyen kevesebb a víz, mert majd a gyúrásnál látni fogjuk, hogy
átdolgozás közben az elégnek gondolt víz még majdhogynem sok is; ezen persze
liszt hozzáadásával javíthatunk. Szóval, lassan belekeverjük a lisztet a vízbe;
ami így kezd összeállni. Érdemes a műveletet villával végezni, mert nagyban
megkönnyíti a munkát. Amikor már a liszt nagyrésze ragadós masszaszerű valami, jó a villát lecserélni a kezünkre; és elkezdeni a tésztagyúrást. Alaposan
átdolgozzuk, majd kilisztezett edénybe – a tészta tetejét pici liszttel
megszórva - félretesszük pihenni kb egy óra hosszára (akkor jó a tészta, ha már
nem ragad sem a kezünkhöz, sem az edény falához vagy a gyúródeszkához).
Miután megkelt, el lehet benne
gyönyörködni, mert már így is nagyon jól néz ki... Node, így a gyomor üres
marad; tehát: sok recept írja, hogy lazán át kell dolgozni a tésztát, én
azonban azt tapasztaltam, hogy ha átdolgozom, akkor nem lesz elég szellős a
tészta. Ennek okán óvatosan kiveszem az edényből, majd egy olajjal kikent
tepsibe teszem. A tetején három bevágást ejtek, hogy süléskor szét tudjon
nyílni és átsüljön (túl azon, hogy úgy fog majd kinézni, mint egy igazi kis
cipó). 190-200°C-on 40-50 perc alatt megsül a kenyerünk.
Amíg sül, érdemes elkészíteni a(z
alternatív) pesto szószt...: friss petrezselymet, bazsalikomot és oregánót
(esetleg ruccolát) összeturmixulunk vagy mozsárban összetörünk (ekkor érdemes
előtte vágódeszkán minél kisebb darabokra összevágni őket). Ezután picit
megsózzuk és fokhagymát is adunk hozzá. Aki nagyon ínyenc, adhat hozzá
valamilyen sajtot (pl parmezán) vagy gombát is. Egy kevés balzsamecet is jót
tesz neki. Ha ezeket alaposan összekevertük, hozzáöntünk annyi olívaolajat, hogy
ellepje a masszát. Így is összekeverjük az egész cuccot, majd kis üvegcsében
elspájzoljuk, hogy azután temérdek más ételhez is fel tudjuk használni, ugyanis
nem kell belőle sok. Fontos, hogy petrezselyemből legalább kétszer annyi kell,
mint bazsalikomból és oregánóból (persze itt is az ízlés dönt). Használhatunk
szárított fűszereket is, de ekkor előtte érdemes picit beáztatni őket, vagy
különben szembe kell néznünk azzal, hogy nem lesz jó ízű a szószunk, hacsak nem
hagyjuk állni legalább két napig (persze amúgy is érdemes állni hagyni).
No, ha megsült a kenyér (legvastagabb részén beledugott
hústűhöz már nem ragad a tészta), óvatosan kivesszük hűlni. Ha nagyon nem
bírunk magunkkal (mint én most este...), frissiben is levághatunk belőle egy
szeletet (úgyis a serclije az igazi); legalább gyorsabban hűl. Ezt azután
kisebb szeletekre vágva azokat megkenjük a pesto szósszal, és úgy frissen melegében
bekebelezzük (figyelem! ebben az állapotban gyakorlatilag korlátlan mennyiség
tűnik elfogyaszthatónak, de vigyázzunk, mert nagyon könnyen megüli a gyomrot).
Aki méginkább fokozni szeretné az élvezeteket, az vágjon hozzá camembert sajtot
és bontson ki egy üveg bort... Igen, erre is él, hogy jó étket a vágyhoz...
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |