JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Gasztronómia arrow Esti falatozás
Esti falatozás PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 2
LegrosszabbLegjobb 
Írta: justmemory   
2009. January 10.
a kép csak illusztráció... (: A szükség nagy úr, tartja a mondás; valamint a lustaság fél-egészség. Hogy miért is mondom mindezt...? Elfogyott a kenyerem és lusta voltam lemenni a boltig. Semmi gond, hiszen liszt van, a sütő is működik, nagy baj már nem lehet...
 
 

A történet azzal kezdődik, hogy össze kell állítani a kenyértésztát. Ez egy sima alaptészta, amit ki-ki tetszés szerint bolondíthat (direkt nem írok pontos mértéket, mert egyrészt én is „szemre” dolgozom, másrészt a készíteni kívánt mennyiség is nagyban befolyásol... azt is itt jegyzem meg, hogy ugyanez a tésztája a pizzának is - csak extrák nélkül; konzerves paradicsomsürítményhez sót, borsot, bazsalikomot, oregánót, majorannát és fokhagymát adva; vagy tejfölhöz erős pistát máris kész a szósz is, ami nagyon finom saját készítésű pizzához vezet...). A lisztet egy nagy tálba tesszük, majd hozzáadjuk az élesztőt (ha nem instant élesztővel készítjük, akkor a szükséges mennyiségű élesztőt előbb langyos vízben oldjuk fel, és úgy adjuk a liszthez), és a sót. Ha valamilyen extra adalékot szeretnénk hozzáadni, akkor azt itt kell megtennünk (pl fűszerek, magok, olivabogyó, joghurt, stb). Én most sima zabpelyhet adtam hozzá. Ezután jól összekeverjük mindezt. Ha ezzel megvagyunk, mélyedést alakítunk ki a keverékben; ebbe öntjük a langyos vizet, majd lassan elkezdjük a mélyedés széléről fokozatosan belekeverni a lisztet. Ha az összes víz „felszívódott”, töltsünk utána. Érdemes úgy kalkulálni, hogy kb 60-70 dkg liszthez kell 5 dl víz (nagyjából ilyen mennyiséggel szoktam én is dolgozni). Inkább legyen kevesebb a víz, mert majd a gyúrásnál látni fogjuk, hogy átdolgozás közben az elégnek gondolt víz még majdhogynem sok is; ezen persze liszt hozzáadásával javíthatunk. Szóval, lassan belekeverjük a lisztet a vízbe; ami így kezd összeállni. Érdemes a műveletet villával végezni, mert nagyban megkönnyíti a munkát. Amikor már a liszt nagyrésze ragadós masszaszerű valami, jó a villát lecserélni a kezünkre; és elkezdeni a tésztagyúrást. Alaposan átdolgozzuk, majd kilisztezett edénybe – a tészta tetejét pici liszttel megszórva - félretesszük pihenni kb egy óra hosszára (akkor jó a tészta, ha már nem ragad sem a kezünkhöz, sem az edény falához vagy a gyúródeszkához).

Miután megkelt, el lehet benne gyönyörködni, mert már így is nagyon jól néz ki... Node, így a gyomor üres marad; tehát: sok recept írja, hogy lazán át kell dolgozni a tésztát, én azonban azt tapasztaltam, hogy ha átdolgozom, akkor nem lesz elég szellős a tészta. Ennek okán óvatosan kiveszem az edényből, majd egy olajjal kikent tepsibe teszem. A tetején három bevágást ejtek, hogy süléskor szét tudjon nyílni és átsüljön (túl azon, hogy úgy fog majd kinézni, mint egy igazi kis cipó). 190-200°C-on 40-50 perc alatt megsül a kenyerünk.

Amíg sül, érdemes elkészíteni a(z alternatív) pesto szószt...: friss petrezselymet, bazsalikomot és oregánót (esetleg ruccolát) összeturmixulunk vagy mozsárban összetörünk (ekkor érdemes előtte vágódeszkán minél kisebb darabokra összevágni őket). Ezután picit megsózzuk és fokhagymát is adunk hozzá. Aki nagyon ínyenc, adhat hozzá valamilyen sajtot (pl parmezán) vagy gombát is. Egy kevés balzsamecet is jót tesz neki. Ha ezeket alaposan összekevertük, hozzáöntünk annyi olívaolajat, hogy ellepje a masszát. Így is összekeverjük az egész cuccot, majd kis üvegcsében elspájzoljuk, hogy azután temérdek más ételhez is fel tudjuk használni, ugyanis nem kell belőle sok. Fontos, hogy petrezselyemből legalább kétszer annyi kell, mint bazsalikomból és oregánóból (persze itt is az ízlés dönt). Használhatunk szárított fűszereket is, de ekkor előtte érdemes picit beáztatni őket, vagy különben szembe kell néznünk azzal, hogy nem lesz jó ízű a szószunk, hacsak nem hagyjuk állni legalább két napig (persze amúgy is érdemes állni hagyni).

No, ha megsült a kenyér (legvastagabb részén beledugott hústűhöz már nem ragad a tészta), óvatosan kivesszük hűlni. Ha nagyon nem bírunk magunkkal (mint én most este...), frissiben is levághatunk belőle egy szeletet (úgyis a serclije az igazi); legalább gyorsabban hűl. Ezt azután kisebb szeletekre vágva azokat megkenjük a pesto szósszal, és úgy frissen melegében bekebelezzük (figyelem! ebben az állapotban gyakorlatilag korlátlan mennyiség tűnik elfogyaszthatónak, de vigyázzunk, mert nagyon könnyen megüli a gyomrot). Aki méginkább fokozni szeretné az élvezeteket, az vágjon hozzá camembert sajtot és bontson ki egy üveg bort... Igen, erre is él, hogy jó étket a vágyhoz...


Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2009. January 18. )
 

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >