Felnőtteknek sem kínos meséket olvasni. Kezünkbe vehetjünk Illyés Gyula vagy Benedek Elek népmeséit, Darvas László Trappiti könyveit, vagy akár Salman Rushdie regényeit. Tanulságos lehet a felnőttek számára is, mint egy jó esti mese gyerekkorunkban.

Fejes Az Óceán Meséibe

Nem tudom, ki volt már úgy, hogy szeretett volna ő is az egyik szereplő lenni a könyvben, vagy legalábbis egy statiszta, egy faág, egy csepp a mesék tengerében. Salman Rushdie történetében találkozhatunk a jóval és a rosszal, beszédes nevű hősökkel, sorsfordító helyzetekkel, eleven metaforákkal, a könyv saját mesetengere ugyanis ontja magából az eleven szereplőket és tájakat.

Rushdie könyve villanyt kapcsol a mindennapokhoz is, de legalábbis egy kislámpával bevilágít a gyerekkor és a felnőttkor között néha becsukódó ajtó kulcslyukán. Különösen tetszik, hogy egy-egy szereplő humoros megnyilvánulása vagy egy-egy ironikus narráció sosem hagy a szomorúságig ásni a megmozgatott emlékek és gondolatok között vagy nem hagy túl messzire repülni a mesék óceánja felett a Bűvös Banka hátán.

Arról, hogy Hárún meséje igaz-e

„Istenem, itt fecsérlem a drága időm egy Szétkapcsoló-tolvajjal, aki csak azt hiszi, amit a saját szemével lát. És mondd csak, tolvajkám, sokat láttál? Afrikát például láttad? Nem-e? Akkor lehet, hogy nem is létezik, hm? Hát a tengeralattjárók? A jégeső, a baseball, a pagodák? A kenguruk, a Fudzsijama, az Északi-sark? Ezek mind nincsenek? Hát a múlt? Az sem történt meg? S a jövő? Nem jön? Ha csak a szemednek hiszel barátocskám, egykettőre bajba jutsz, csávába kerülsz, pórul jársz!”

Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere. Ulpius Ház.
Fordította: Falvay Mihály

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Idézet George Bernard Shaw-tól -01/11/2006