Anton Corbijn holland fotográfus és kliprendező első filmje, a Control, mely Ian Curtis életének utolsó éveit, illetve a Joy Division pályáját mutatja be. A következőkben pedig a filmet szeretném bemutatni. (Vigyázat, lehet hogy lényeges részek is kiderülhetnek!)

Az Ian Curtis özvegye könyve alapján játszódó történet határozott ívet fut be, s végig, mintha egy ember és környezete életének nézői volnánk; a valóságnak, olykor filmszerűen összevágva. A film nagyon szép képekkel dolgozik, mély és változatos hangulatokat keltő beállítások váltogatják egymást. A kitartott pillanatok éppen úgy megszólítanak, ahogyan a pergő képsorok magukkal ragadnak. Ezalatt pedig egyszerre lehetünk mi, nézők is kamaszok, férfiak és nők a backstage-ben vagy a közönség soraiban és tehetetlen szemlélői egy kétségek és választások közt vergődő férfi pillanatainak.

A nyitó képsorok előre jelzik, talán sejtetik is, hogy mit várhatunk a filmtől, a történet végén pedig már másképp csenghetnek a kezdetekkor elhangzott szavak - mint a könyvek vagy fejezetek elején található idézetek esetében is.

Kezdetben még Ian házasságának gyors megalapozását és a Joy Division korai hajtásának kibújását láthatjuk. A virágzás azonban szép lassan abbamarad, mielőtt még bármiben is gyönyörködhetnénk. Ian első epilepsziás rohama még csak a kezdet, mielőtt még azt hinnénk, itt valaminek vége. A zene és a házasság sem ad menedéket, két nő pedig kevesebb támasznak bizonyul, mint egy.

Mint az életben, minden mindennel összefügg, minden jelzésértékű, de ezt sokszor csak utólag rakjuk össze. A kezdetben lopott szórakoztató gyógyszerek nem sokkal később receptre felírt szükségletekké válnak, a mindent legyőző szerelem magukat a főszereplőket gyűri le. A zene sem marad ugyanaz. Pedig ha tudnánk, hősünk mennyi mindent beletett...

A filmbe pedig Anton Corbijn is beleadott mindent. Semmi sem hagy kizökkenteni minket a képekkel, a zenékkel és a színészi játékkal megteremtett atmoszférából. A film talán egyetlen gyenge ponttal rendelkezik, egy jelenettel, mely Annik és Ian között játszódik. Mikor a történetben érezni kezdjük a baljós jeleket, de még nem raktuk össze az asszociációkat, épp akkor kerül sor egy mi-lesz velünk beszélgetésre a szerető és a főhős között. Ekkor hangzik el egy mondat („Attól félek, hogy beléd szeretek.”), ami eszünkbe juttatja, hogy egy filmet nézünk, nem pedig egy bekamerázott valóságot.

Ezt leszámítva azonban minden és mindenki a helyén van, leginkább Sam Riley, aki a helyét nem találó Iant alakítja.
Sam Riley szinte elhiteti velünk, hogy ő maga Ian Curtis. Akár beszél, akár ha szavak nélkül játszik, jelenléte hihetetlenül erős a vásznon. A Joy Division dalokat ő maga adja elő, a koncerteken mondhatni egy az egyben Curtis mozgását és gesztusait hozza. mindent beleadott karaktere megformálásába. Egyszerre céltudatos és esendő, zavart és kétségbesett, hiperérzékeny és gátlástalan. Elítélni mégsem tudjuk, s mikor azt hinnénk, hogy ismerjük őt, mégis kérdőjelekkel telve gondolkodunk szándékain, indíttatásain, a végén pedig a miérteken, s talán a mi-lett-volna-ha is eszünkbe jut.

A zenekartagok nem csak külsőségeikben hasonlítanak az igazi együttesre, a fellépéseken is jól szólnak. Ha nem is elsődlegesen a barátság vonalára épít a film, mégis ez az egyetlen, ami zavarok és kérdőjelek nélkül ott áll a főszereplő mellett.
Alexandra Maria Lara jól hozza a tenyérbe mászó szeretőt, míg a naiv szerelmet és erős feleséget Samantha Morton jeleníti meg. A menedzserek és a producerek a zeneipar üzleti oldalát rakják a filmhez hozzá.

A jellemábrázolás és a dráma mellett helyet kap a humor is. A színészek mellett pedig a zene is fontos főszereplő. A nagy hatás, David Bowie dalai is felcsendülnek, a kor meghatározó együtteseinek – Sex Pistols és Buzzcocks – számai is hallhatóak a film egy-egy jelenetében. A film természetesen a Joy Division zenéjére épít, az együttes, illetve Ian Curtis életének fordulópontjait saját dalai kísérik.
Az unhappy end a Twenty Four Hours-sal érkezik meg.

Ha Ian Curtis (1956– 1980) szentté nem is válik, legendája már mindenképpen van, ami még eggyel többet tesz ikonná válásához.

A film hivatalos oldala

Információk és képek

Kapcsolódó írásaink:
Albert Schweitzer a moziban Október 13-tól látható az Uránia Nemzeti Filmszínházban az "Egy élet Afrikáért" című film. Az afrikai dzsungel Nobel-békedíjas orvosának élettörténetét mutatja be. Albert Schweitzer neve mára az emberségesség szinonimájává vált. Albert Schweitzer „Az élet tisztelete” filozófiájának köszönhetően, amelyet az afrikai Lambarénében lévő őserdei kórházában valósított meg, az egyik legtöbbek által csodált ember a világon. Az Egyesült Államokban koncertekkel és előadásokkal gyűjt adományokat Lambaréné számára. Először szimpátiával és nagyvonalú támogatással találkozik, később azonban egyre több nehézségbe ütközik. Ellenségei rágalmazó hadjáratba kezdenek, mellyel Schweitzer életművének kétségbevonását akarják elérni, így a doktor afrikai kórházát hirtelen a bezárás veszélye fenyegeti. Ám orvosai támogatásával és betegei szeretetével felvértezve felveszi a harcot Lambaréné megmentéséért.
Mert moziba járni jó A technika fejlődésének köszönhetően ma már lehetőségünk van otthon is profi minőségben filmet nézni. A modern lejátszók, a hd minőségű dvd-k és a házimozirendszerek használatával otthonunkba költözhet a filmtörténelem anélkül, hogy kilépnénk az utcára és költségekbe vernénk magunkat. Ezzel egyidejűleg a mozitermek gongnak az ürességtől, a bársonyfotelek magányosan búslakodnak a sötétben. De vajon képes-e a legnagyobb síkvásznú televízió ugyanúgy visszaadni az élményt?
Itt a Tavasz? Programkavalkád márciusra Ha tavasz, akkor Budapesti Tavaszi Fesztivál. De egyébként is a nagy fesztiválok ideje ez az időszak. Sok-sok kulturális programot találnak nagyok és kicsik a fővárosban. Lesz Aranyszamár Fesztivál, Szemrevaló Filmhét és persze az imént említett Tavaszi Fesztivál.
Ez már a 38. - Indul a Magyar Filmszemle Rekordszámú nevezés érkezett az idei Magyar Filmszemlére, amely január 30-a és február 6-a között várja a hazai ízekre éhes közönséget. Az előző évekhez hasonlóan a Jövő Háza Központ, a Palace Mammut és az Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont a rangos mustrának. A szemlére játékfilm kategóriában a verseny- és versenyen kívüli szekcióba összesen 47 alkotást, valamint 14 tévéfilmet neveztek, rövidfilm kategóriában pedig 144 dokumentumfilm, 119 kísérleti- és kisjátékfilm, valamint 29 tudományos-ismeretterjesztő film nevezése futott be. Ez nagyon sok produkció – vélik a szervezők, az előzsűri ezért kemény munkával szelektált: 95 film maradt versenyben.
Feldmár András a hipnotizálásról Ha valaki meg akarja tudni, hogy milyen mélyen lehetne őt hipnotizálni, akkor meg lehet tőle kérdezni két kérdést. Akár saját magatoktól is megkérdezhetitek: 1. Amikor moziban vagytok, és érdekes a film, akkor annyira bele tudjátok élni magatokat a filmbe hogy teljesen elfelejtitek, valójában hol vagytok? Ha igen, akkor amikor a filmnek vége van, visszaestek a széketekbe, s visszazuhantok a realitásba. Aki el tudja felejteni, hogy hol van, valószínűleg könnyen hipnotizálható. Aki mindig tudja, hogy moziban van, s észreveszi azt, hogy valamit rosszul vágtak, vagy azt, hogy egy színész rosszul játszik, az valószínűleg nem hipnotizálható nagyon mélyen. 2. A hipnotizálhatóság másik mutatója az, hogy gyerekkorban vertek-e téged. Akit rendszeresen alaposan elvertek, az nagyon jól hipnotizálható. Akit soha nem vertek el, az általában nem hipnotizálható nagyon jól. Ezen el lehet gondolkozni.
Globális Bábeli zűr, de zavar Nem szeretem, ha a filmes ajánlók lelövik a poént, elmesélik két percben, fél oldalon, hogy mi az adott produkció lényege, tartalma, mondandója. Minek menjünk akkor el megnézni? Na jó, szerencsére sokan csak átfutják, és nem veszik komolyan ezeket az üres mondvacsinált kedvhozókat. Én sem. Rendszerint el sem olvasom a film előtt. Szerencsémre.
Mindenkinek van egy álma és egy apró titka Tegnap láttam a filmet. Néhány helyen vetítik csupán: de aki érzékeny erre a témára, megtalálja. Már a plakát is magával ragadó: két csodálatos test, elrejtve azokat a fontosnak hitt részleteket, de szexualitása így erőteljes. Hát még a film jelenetei. Az a Todd Field rendezte Az apró titkokat, aki A hálószobában című 2001-es alkotást jegyezte. Van bőven tapasztalata arról, mi is történik a kapcsolatok legmélyén. Nem könnyű darab, de kell ez most nekünk!

---

Oszd meg, ha tetszett!