|
 Anton Corbijn holland fotográfus és kliprendező első filmje, a Control, mely Ian Curtis életének utolsó éveit, illetve a Joy Division pályáját mutatja be. A következőkben pedig a filmet szeretném bemutatni. (Vigyázat, lehet hogy lényeges részek is kiderülhetnek!)
 Az Ian Curtis özvegye könyve alapján játszódó történet határozott ívet fut be, s végig, mintha egy ember és környezete életének nézői volnánk; a valóságnak, olykor filmszerűen összevágva. A film nagyon szép képekkel dolgozik, mély és változatos hangulatokat keltő beállítások váltogatják egymást. A kitartott pillanatok éppen úgy megszólítanak, ahogyan a pergő képsorok magukkal ragadnak. Ezalatt pedig egyszerre lehetünk mi, nézők is kamaszok, férfiak és nők a backstage-ben vagy a közönség soraiban és tehetetlen szemlélői egy kétségek és választások közt vergődő férfi pillanatainak.
A nyitó képsorok előre jelzik, talán sejtetik is, hogy mit várhatunk a filmtől, a történet végén pedig már másképp csenghetnek a kezdetekkor elhangzott szavak - mint a könyvek vagy fejezetek elején található idézetek esetében is.
Kezdetben még Ian házasságának gyors megalapozását és a Joy Division korai hajtásának kibújását láthatjuk. A virágzás azonban szép lassan abbamarad, mielőtt még bármiben is gyönyörködhetnénk. Ian első epilepsziás rohama még csak a kezdet, mielőtt még azt hinnénk, itt valaminek vége. A zene és a házasság sem ad menedéket, két nő pedig kevesebb támasznak bizonyul, mint egy.
Mint az életben, minden mindennel összefügg, minden jelzésértékű, de ezt sokszor csak utólag rakjuk össze. A kezdetben lopott szórakoztató gyógyszerek nem sokkal később receptre felírt szükségletekké válnak, a mindent legyőző szerelem magukat a főszereplőket gyűri le. A zene sem marad ugyanaz. Pedig ha tudnánk, hősünk mennyi mindent beletett...
A filmbe pedig Anton Corbijn is beleadott mindent. Semmi sem hagy kizökkenteni minket a képekkel, a zenékkel és a színészi játékkal megteremtett atmoszférából. A film talán egyetlen gyenge ponttal rendelkezik, egy jelenettel, mely Annik és Ian között játszódik. Mikor a történetben érezni kezdjük a baljós jeleket, de még nem raktuk össze az asszociációkat, épp akkor kerül sor egy mi-lesz velünk beszélgetésre a szerető és a főhős között. Ekkor hangzik el egy mondat („Attól félek, hogy beléd szeretek.”), ami eszünkbe juttatja, hogy egy filmet nézünk, nem pedig egy bekamerázott valóságot.
 Ezt leszámítva azonban minden és mindenki a helyén van, leginkább Sam Riley, aki a helyét nem találó Iant alakítja.
Sam Riley szinte elhiteti velünk, hogy ő maga Ian Curtis. Akár beszél, akár ha szavak nélkül játszik, jelenléte hihetetlenül erős a vásznon. A Joy Division dalokat ő maga adja elő, a koncerteken mondhatni egy az egyben Curtis mozgását és gesztusait hozza. mindent beleadott karaktere megformálásába. Egyszerre céltudatos és esendő, zavart és kétségbesett, hiperérzékeny és gátlástalan. Elítélni mégsem tudjuk, s mikor azt hinnénk, hogy ismerjük őt, mégis kérdőjelekkel telve gondolkodunk szándékain, indíttatásain, a végén pedig a miérteken, s talán a mi-lett-volna-ha is eszünkbe jut.
A zenekartagok nem csak külsőségeikben hasonlítanak az igazi együttesre, a fellépéseken is jól szólnak. Ha nem is elsődlegesen a barátság vonalára épít a film, mégis ez az egyetlen, ami zavarok és kérdőjelek nélkül ott áll a főszereplő mellett.
Alexandra Maria Lara jól hozza a tenyérbe mászó szeretőt, míg a naiv szerelmet és erős feleséget Samantha Morton jeleníti meg. A menedzserek és a producerek a zeneipar üzleti oldalát rakják a filmhez hozzá.
A jellemábrázolás és a dráma mellett helyet kap a humor is. A színészek mellett pedig a zene is fontos főszereplő. A nagy hatás, David Bowie dalai is felcsendülnek, a kor meghatározó együtteseinek – Sex Pistols és Buzzcocks – számai is hallhatóak a film egy-egy jelenetében. A film természetesen a Joy Division zenéjére épít, az együttes, illetve Ian Curtis életének fordulópontjait saját dalai kísérik.
Az unhappy end a Twenty Four Hours-sal érkezik meg.
Ha Ian Curtis (1956– 1980) szentté nem is válik, legendája már mindenképpen van, ami még eggyel többet tesz ikonná válásához.
A film hivatalos oldala
Információk és képek
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
