|
 Mielőtt elolvasnád a cikket, kérlek vegyél elő egy üres A/4-es lapot, írj rá 10-12 sort, legyen megszólítás benne és írd is alá, mintha egy fiktív levelet fogalmaznál. Ha ezzel kész vagy, tulajdonképpen produkáltál egy olyan írásmintát, amit grafológiailag már jól lehet elemezni. Az elemzés sok figyelmet és nagy körültekintést igényel, de mai cikkünkben egy kis ízelítőt adunk abból, mit lát meg a grafológus az elsők közt a sok-sok grafojegy közül, amikor írást elemez. Ezt most te is kipróbálhatod magadon, ezúttal egy kitüntetett jegyen, a jobb margón keresztül.
Már általános iskolában sokszor elhangzik magyar órán, hogy többek közt margókat kell hagynunk a papíron ahhoz, hogy áttekinthető, esztétikus írást produkáljunk. Négy margónk van: fent, lent, bal és jobb oldalt. Mindegyik margó mást jelent a grafológiában, de a kitüntetett ezek között a jobb margó. A jobb margó a "legesendőbb" mind közül, mert ezt már befolyásolja a nyelv, a szavak hosszúsága, az elválasztás, az írásjelek... de mindenek előtt Te magad. A jobb margó a legkevésbé tudatos, erre figyel a legkevésbé az író személy, miközben ír. Lássuk, mit tudunk meg belőle.
A jobb margó a dinamikus, az élő, a mozgásban levő embert mutatja meg. Nagyon fontos - alappozitívum, hogy LEGYEN jobb margó, ez az első, amit megnézünk. Aki hagy jobb margót (ez kb. 2-3 cm nagyjából), az el tudja magát helyezni térben és időben. Aki nem hagy távolságot, tehát lapszélig, vagy szinte lapszélig kiírja a sorait, ott azt feltételezzük, hogy nem tudja, nem ismeri a saját lehetőségeit, korlátait, határait.
A jobb margót mindig a bal margóhoz viszonyítjuk, kb. 3 betűszélességnyi eltérést még normálnak tekintünk. A normál méretű jobb margó jelentései a realitásérzék, figyelemkoncentráció, józanság, kontrolláltság, jó kapcsolatteremtés, tudja a határokat, hogy mikor és meddig mehet el. Kiegyensúlyozottságot mutat a külvilághoz való viszonyában.
A kicsi jobb margó jelentése a nyitottság, extraverzió, aktivitás, esetleg túlzó közvetlenség igénye, bizalmaskodás, szervezési és tervezési problémák, idő- és anyagpazarlás.
A nagy jobb margó zárkózottságra, introverzióra utal, félelem a közösségtől, a jövőtől, esetleg bizalmatlanság, kudarckerülés.
A jobb margót még több szempont szerint is tudjuk vizsgálni, de bármely aspektusból is közelítjük meg, szem előtt kell tartanunk a grafológia alaptörvényét, miszerint "egy jel nem jel", tehát a többi jeggyel összefüggésben kell megállapításainkat kialakítani.
www.grafoindex.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
azt írod, hogy a margó megléte alapvető. számomra nem feltétlenül egyértelmű, hogy miért, hiszen szerintem ettől nem lesz áttekinthetőbb az írott szöveg; vajon nem azért van-e ez az egész, merthogy ezt nevelték belénk...? úgy értem ha általános iskola első osztályában nem súlykolják, hogy kell a margó, akkor vajon ki milyen margót tartana...? (nekem amúgy is "gondom" van a normaírás fogalmával például...). a másik ehhez kapcsolódó kérdésem pont ebből fakad: ha valaki lapszélig ír, akkor az miért úgy definiáltatik, hogy "nem ismeri a saját határait"...; miért nem úgy, hogy éppenhogy olyan személy, aki próbál kitörni a ráerőszakolt határok közül...?
a normaírás az "átlagember", ez lett kijelölve viszonyítási pontként. ezt nem tudom másként elmagyarázni neked. ez egy axióma. a margók vagy az egyéb elhelyezési jellemzők ugyanígy csupán origók. nekem ezek meglétével nincsenek problémáim, elfogadtam őket.
a lapszélig írásnak vannak különböző esetei, ez csak egy általános megjegyzés volt, hiszen nem mindegy, hogy a lapszél előtt csökken-e a betűméret vagy ugyanolyan marad, lefele hajlanak-e a sorok vagy egyenesek maradnak stb. van olyan írás, ami jobb margó hiányával ÉS egyéb írásjelemzőkkel együtt azt sugallja, hogy az író személy kereteket feszeget. de ehhez látnom kell az írást egészében.
a normaírást értem, abból a szempontból, hogy ez az origó. de mi alapján lett ez kijelölve, ki az átlagpolgár, mik a viszonyítási alapok, milyen jellegű statisztikával számoltok, milyen alapon lett kijelölve "az átlagos"... pl a cikkben azt írod, hogy "Aki hagy jobb margót (ez kb. 1-3 cm nagyjából) [...]" - már eleve itt baromi nagy a szórás, ami okán a statisztikai adatok hitelessége borul... origó, de ha ennyire képlékeny, akkor hogyan lehet az, illetve honnan tudod, hogy az egyes egyedi esetekben mi mennyire tér el "a normáltól"...? illetve ha személyiségjegy ek feltérképezésér ől van szó, akkor ki az "átlag"...? számomra ez kettős, hiszen origókat készítenek a grafológusok, de egyedi jellemzést próbálnak adni. nincs ebben ellentét...? nagyon sok a felvetőtő kétely bennem ezzel kapcsolatban, és éppen a nem konkrét válaszok miatt ezeket én nem tudom "csak úgy" elfogadni...
a margós választ köszönöm. ami még eszembe jutott, az részben a normaíráshoz kapcsolódik: arra gondolok, hogy számomra a lap konkrét fizikai széle jelenti az írás határát, szimplán nem hagysz margót és kész... - ha az iskolában nem valamiféle idealizált körülményekként próbálnak keretek közé szorítani, akkor hagynál margót...? tök más lenne az alap... arról nem is beszélve, hogy egyfajta frusztrációt már önmagában az is szülhet, hogy ennyire mesterségesen határok közé szoríttatik mindenki...
nem hiszem, hogy ide statisztika kell. az írás egy tanulandó készség. erre szabvány van országoktól, időtől függően más és más. ez egy neutrális uniformis, nevezhetjük "átlagnak" is. az egyéniség vagy a deformációk ehhez képest hagynak vizsgálandó nyomot a papíron.
a margók esetében a szakirodalom sosem cm-ben számol - ezt az egyszerűség kedvéért csak én tettem így -, hanem a duktor saját betűméreteihez, ez esetben betűszélességéh ez viszonyít. korrektül, számszerűsítve meghatározzák, hogy normál esetben mennyi a kívánatos saját betűszélesség.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.