 Kelenföldi pályaudvar, köszöntjük kedves utasainkat.
Kérem, vigyázzanak, az
ajtók záródnak.
Az első megálló a Szent Gellért templom.
"Hú, ezt épphogy elértem. Szerencsés napom lesz! Talán megúszom és nem fogok
felelni fizikából. Nem kéne a következő félévet egy rossz jeggyel kezdeni. De ha
Magocsai feleltetne töriből, az jöhet. Mit nekem a kiegyezés! A zsebemben van a
nagy bajuszos meg az egész teamje! Mi lenne, ha ezt benyögném Magocsainak? Égnek
állna az a maradék haja is, ami még van neki! Úúú az angol, anyám! Totál kiment
a fejemből! Na mindegy, majd szünetben lemásolom valakiről. Mondjuk Liliéről. Ez
nem is hangzik olyan rosszul! Together we made it..."
"Nem igaz, hogy nem
látja ez a kis nyikaj, hogy terhes nő áll mellette. Bedugja a fülébe azt a kis
fülhallgatót, és onnantól kezdve megszűnik körülötte a világ. Csoda, hogy nem
lép ki az ilyen egy autó elé. Szívesen megnéznék egy olyan baleseti
statisztikát, ahol az mp3 lejátszó, meg a mindenféle elektromos ketyerék miatt
történt gázolás. Bent majd meg is keresem, hátha van a net-en erről valami, bár
nem hinném, hogy itthon készítettek ilyet. Külföldön viszont biztos. Ezek az
angol tudósok is nagyon ráérnek minden hülyeséggel foglalkozni. Miért flörtölnek
a nők? Persze, a hormonok. Még itt kiderül, hogy ugyanazért, mint mi..."
"Ma
is biztos legalább egy órát fogok az orvosra várni. De ha nem megyek be ilyen
korán, akkor meg még többet kell. Én nem is értem, ezek azt hiszik, hogy attól,
mert valaki állapotos, akkor neki tengernyi ideje van? Hát lehet, hogy más
nagyon ráér, de én nem! Otthon még rengeteg könyvelés vár rám, és sürget a
határidő. Nem mondhatom az ügyfeleknek, hogy sokáig váratott magára a nőgyógyász
és ezért nincs kész az adóbevallása. Azt hiszem ma is valami kifőzdébe, vagy
kínaiba megyek ebédért. Főzni pláne nincs időm. Ne, kínaiba inkább ne. Az a
múltkor nem ízlett a kis pocaklakónak! Kicsikém, már csak 3 hónap és a világra
jössz!..."
A Csóka utca következik.
"Mi van? Hogy a régi autókat
kitilthatják a belvárosból? Milyen alapon? Milyen jogon? Az egészséges
környezethez mindenkinek joga van, úgyhogy el lehet menni vidékre, ott biztos jó
a levegő. Még segítek is neki költözködni. Aki meg Budapesten él szokja meg,
hogy büdös van. Miért nekem kell szívnom, amiatt, hogy ennek a városnak totál
elcseszték a közlekedését? Jöttek ezzel a páros napon páros rendszámmal,
páratlan napon páratlan rendszámmal, és ki nem szarta le? Megbüntettek valakit?
Nem! Akkor meg mire ez a nagy rongyrázás? Hogy még több szénmonoxid kvótát el
tudjunk adni? Bekaphatják! Tövig! Én meg odamegyek és olyan kocsival, ahova
nekem tetszik. Hogy ezt a törvénytisztelő birkák nem nézik jó szemmel?
Leszarom..."
"Most akkor megnyitották a gázt, vagy nem nyitották meg? Kérik a
lakosságot, hogy spóroljanak, aztán amikor mégsem jön a gáz, akkor mindenkit
nyugtatgatnak, hogy tudják bitosítani a tartalékokból. Miközben fűnek-fának el
is adunk a miénkből. Nem sajnálom én a szerbektől, meg a vajdaságiaktól, de ne
engem rövidítsenek meg ezzel. Nekem meleg lakás kell. Azért fizetek annyit, nem
keveset. A 3 éves gyereknek nem mondhatom azt, hogy azért van hideg a lakásban,
mert állambácsi rosszul gazdálkodott a tartalékokkal. Garázdálkodott. Beszélnek
ezek össze-vissza! Hozzá nem értés a köbön! Azt se tudják mi a tároló meg a
tározó között a különbség. Józsi is megmondta..."
A Tétényi út
következik.
"Még azt is szeretem, ahogy kifújja az orrát. Ahogy törölgeti,
próbálgatja: jól szelel-e. Más talán körülményesnek, modorosnak tartaná, de
nekem így természetes. El tudnám nézni órákon keresztül! És ha megbetegedne, ott
ülnék az ágya mellett, és adnám a zsebkendőket egyiket a másik után. És a füle
ívét is hogy szeretem! Nem is értem, miért mondja mindig, hogy nagy füle van,
szerintem egyáltalán nem. Pont jó. Olyan. Másmilyen füllel nem is tetszene
nekem. Biztos hülyének nézne, ha ezt elmondanám neki. Nem. Ne légy kishitű. Nem
nézne hülyének. Nevetne egy kedveset vagy legalább is elmosolyodna rajta,
megsimogatná az arcomat, és magához húzna. Ha elmondanám neki. De nem fogom.
Mint a sör és a hab/lelkemre lakat..."
"Vajon min gondolkodik ez a lány? Hány
éves lehet? Kora: meghatározhatatlan. Vajon a húszhoz vagy a harminchoz áll
közelebb? Á, lényegtelen. Én akkor is idősebb vagyok, mint ő. Mit szólna hozzá,
ha elkérném a számát. Csak úgy! Miért ne? Ha rámpillant, akkor belekezdek. Nem
vesz észre...csak bámul szakadatlanul kifelé az ablakon. Vajon mit néz? Hiszen
ezt láthatja minden áldott reggel. Ugyanezeket a koszos, szürke utcákat, a
hideget, a rongyos házakat. Akkor meg mit néz? Vagy talán magát nézi az ablak
üvegében? Ú, egy ilyen narcisztikus alkat nem kéne. Az ilyen lelkű nőket nagy
ívben el kell kerülni. Nagy valószínűséggel önzőek lehetnek. Hol is olvastam
ezt..."
"Ha így él, akkor vajon, hogy fogja teljesíteni gyermeki
kötelességeit a szülei felé? Hogy lesz nekik támaszuk öreg korukban? Hiszen
feléli minden pénzét egy hónapban! Persze a cigi, meg a sör - arra mindig van.
És miből lesz majd a szülei kórházi ellátására? Ha egyszer, ne adja Isten,
megbetegednek. Akkor mit csinál majd? Kölcsönkér? Megint kölcsönkér?
Betegellátásra nem adnak hitelt. Tudom, nagyon profi már abban, hogy kell
megkörnyékezni és kiszipolyozni másokat. Igazi pióca! És én nézzem ezt tétlenül?
Aszisztáljak mellé? Nem, nem tehetem. Én másra vágyom."
A Kosztolányi
Dezső tér következik.
"Ez a szomszéd, hihetetlenül pofátlan! Képes volt
hajnalig nyekergetni a gitárját. Amikor meg valaki szólni mer, akkor neki áll
feljebb! Olyan kellemetlen érzést kelt az emberben, mint amikor túl mélyre
csúszik a fültisztító pálcika. A legközelebbi lakógyűlésen indítványozni
fogom..."
"A magyar szüretet jelképezi ő, midőn megérlelve a könyvtári idegen
könyvek gyümölcseit, kiforr a bor és tokaji aszú lesz belőle. Gvadányi és Mária
Terézia testőrei olvasgattak Lafontaine-t és a francia románt, hogy Peleskei
nótáriust írjanak vidéki házukban..."
"El kell ma menjek a kabátomért a
tisztítóba, ki kell töltessem a munkaügyön a gázár támogatásról szóló papírt, és
jó lenne, ha az ma még postára kerülne. Le kell foglaljam a nyaralásra
mihamarabb az apartmant..."
A villamos vezetője fékez, de már késő. Az
utolsó pillanatban lépett elé, nem volt mit tenni. A szomorú felhőt a szemében
végtelen köd borította el. Az utasok egy része felháborodottan nyilvánítja ki
azon véleményét, hogy egy hülye miatt most el fog késni és a következő
pillanatban már azon gondolkodik, hogy mire szálljon át. Mások megdöbbenek:
talán a látványtól, talán magától a cselekedettől - nem lehet biztosan tudni. A
villamos vezető szól az illetékeseknek, aztán felkéri az utasokat, hogy hagyják
el a járművet. "Szegény pára! De miért pont most kellett kilépnie elém?" Hálás
szemmel néz fel az égre. "Tudom. Köszönöm."
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
