b. Tárgyalás A leghosszabb terjedelmű szakasz a fogalmazásban. Külön bekezdéssel indul, amelyet nagyobb gondolati egységek elkülönítésekor újabb, kis bekezdésekre tagolhatunk. Témája a vers részletes kibontása. Először is bontsuk ki a címet. Néhány gondolatot fogalmazzunk meg a költő témaválasztásáról, illetve arról, hogy a vers egésze hogyan viszonyul hozzá (jelképesen vagy tényleges kibontja azt). Vizsgáljuk meg a felütést! Milyen hangvétel? Jellemző–e ez az egész versen, vagy a hangulat átalakul? Milyen a vers hangulata? Röviden érdemes a tartalmát is összefoglalni, majd elindulni versszakonként, megvizsgálni a költői képeket, alakzatokat - ezeket  esetleg röviden meghatározni, miért ezeket használta fel a szerző, hogyan járulnak hozzá a mondanivaló kifejezéséhez. Hozzunk rá példákat, de a verset tilos egy az egyben kimásolni!! Elég néhány ütős gondolat illusztrációként. Kiemelhetők egyes kulcsszavak, amennyiben különös szerepük van a műben. Hangalak és jelentés viszonyára is kitérhetünk. Tér és idő kezelés. Milyen a vers lendülete? Milyen ritmikai eszközöket alkalmaz a szerző? Milyen a vers tagolása, hány szakaszból áll? Mi a vers műfaja, esetleg röviden arról, hogy mi a meghatározása. Milyen a vers sorfaja (ütemhangsúlyos, időmértékes stb.)? Milyenek a rímek? Vannak–e benne? Hangok, szófajok stb. szerepe (lásd: stilisztika órák)! Mi a vers konklúziója, honnan indult el a költő s milyen következtetésekre jutott, mi a tanulság? Saját vélemény: számomra mit jelent a vers, milyen mondanivalóval bír? Milyen egyéb költő műveket juttat eszünkbe, a költő más verseire utalás, más szerzők verseire utalás, esetleg más művészeti ágakra, egyéb műalkotásokra való utalás, ha talál ilyet.

c. Befejezés A konklúzió összefoglalása. Milyen fogadtatásra találhatott a mű megírása idején? Hogyan alakult át a költő véleménye a témáról a későbbiekben? Más szerzők hogyan látták ezt a problémát? Milyen hatással volt a szerző vagy a mű az utókorra?