|
 Ha egy kérdésre nem tudjuk a választ, gyakran mondják, hogy ez márpedig az általános műveltség része. Mi is az az általános műveltség és minek a fokmérője? Ki, miért és hogyan határozza meg azt? Miért leszünk többek, ha megfelelünk az általános műveltségi szintnek és miért leszünk kevesebbek, ha nem? Miért lenézendő az, akinek nehezen megy az írás, az olvasás vagy a matek? Ha az általános műveltség manapság egyenlő az olvasottsággal, kérdés, hogy milyen könyvek olvasottságával?
A világ megismerése életünkön át tartó folyamat. Egész kicsi korunkban elkezdődik, s jó esetben az életünket végigkísérő közegek segítenek a folyamat kiteljesedésében. Több oldalról fejlődünk, míg meg nem találjuk azt, amiben elmélyülhetünk. Persze ez az elmélyedés több részterületre is kiterjedhet, egy nagy összefüggésrendszerben érvényesülhet.
Bármennyire is szerteágazó legyen valakinek az érdeklődése, napjainkban mégis élesen elkülönül egymástól a humán és reál, vagy az elmélet és a gyakorlat területe. Ez visszavezethető az észjárások és az érdeklődés, a családi és az iskolai rendszer különbözőségeire, s talán az iskolában és az élet során szerzett – vagy nem szerzett – jó és rossz tapasztalatokra is.
Manapság az általános műveltség sokak számára a humán terület alapos ismeretére korlátozódik. Aki pedig nem ismeri az irodalom vagy a történelem, netán a filozófia alapvető – néha bizony nem feltétlen evidens – tényeit, kérdéseit, gyakran szembesülhet azzal, hogy műveletlen embernek nevezik. A matematikai megoldóképlet vagy a soros kapcsolás idegensége azonban nem minősül alulműveltségnek. Vajon miért? Képzeljük el, hogy rengeteg reál tárgyú könyv áll a könyvespolcokon, ugyanolyan természeteséggel, mint az irodalomkönyvek. Akkor vajon szégyelleni kellene magunkat, ha egy reál-kérdésre nem tudjuk a választ és ránk förmednek, hogy de-hiszen-ez-az-általános-műveltség-része...?
A fizika, a biológia és néhány alapvető kémiai fogalom nem ismerete tehát ellapul a szőnyeg alatt, hiszen az nem a mindennapok része. Pedig dehogynem, szerves életünk mindennapjaihoz tartozik. Sokan nem ismerjük az elektromosság vagy a hangrezgés mikéntjét, vagy az állatok és a növények, netán testünk szükségleteit, létfeltételeit. Mindazokét az élő és élettelen dolgokét, amelyek körülvesznek bennünket. Sokan pedig büszkén jelentik be, hogy ők bizony még egy villanykörtét sem tudnak a helyére csavarni.
Matek-órákon sokszor elhangzik, hogy minek tanulni a tangensekről és a deltoidokról, ha erre nem lesz szükségünk az életben. Hasonló mondatok hangzanak el más órákon is, például filozófia, vagy történelem órán, ahol az eszmék, az évszámok és a rendeletek mélységei válnak sokak számára érthetetlenné, netán feleslegessé.
Ha nem lesz rá szükségünk az életben. Ez a mondat feltételezi a mindennapi élet gyakorlati oldalát. Amelyről – a reáltudományok mellett – hajlamosak vagyunk elfeledkezni, ha műveltségről van szó. Feltehető egy további kérdés: vajon az általános műveltség része – volna – a talpraesettség, a mindennapi életben való jártasság?
Mindannyian értünk valamihez, mindannyian tudunk valamit. Van, aki keni-vágja az irodalmat, a történelmet, viszont nem tudja, mi az hogy logaritmus, vagy hogy hány szabadalma van Edisonnak. Más csípőből elmondja a periódusos rendszert vagy fejből lerajzol egy kapcsolási rajzot, netán összerak egy számítógépet, viszont nem tudja, melyik drámában szerepelnek a Capuletek vagy mely filozófiai vagy képzőművészeti irányzat mit is takar tulajdonképpen. Mégis, utóbbi emberekre sokszor sütik rá az alulművelt jelzőt.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
ja, a kép nagyon ott van. simpson?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.