|
2009. január 24, Budapest, Papp László Sportaréna. Fenntartásokkal indultam el a koncertre, ám a végén hihetetlenül sajnáltam, hogy haza kell menni.
Jó helyen ültünk - beláttuk az egész teltházas arénát s a színpadot, amin mindig történt valami. Ami ennél is fontosabb, hogy jól hallottunk mindent, ami este elhangzott.
Volt jövés-menés, színházi fiatalok és artisták, vendégzenészek, improvizatív hangszerek, a kísérőzenekar és maga Presser Gábor.
Az indulás fél órát váratott magára, de aztán a terem végén, a nagyszínpaddal szemben, egy kisebb színpadon váratlanul elkezdődött az 1 koncert, a Fool Moon együttessel támogatva, a capella számmal és rögtön egy közönségénekeltetéssel. Ezután már minden, s nagyon is sok minden, a nagyszínpadon történt.
Őszintén szólva én más zenei stílus által fogadom be az olyan mondanivalókat, amiket Presser Gábor is közölt, mégis, az első zongoraleütésétől fogva olyan szuggesztíven énekelt és játszott, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá, és nem megérteni, amit énekel, amit közöl. Az a nagy távolság, ami a lelátó és a színpad között volt, mintha megszűnt volna. A fedett csarnoki tér falai és plafonja mintha elváltak volna egymástól, és a szabad ég alatt hallgattam volna a koncertet.A számok közti beszéd, humor, köszönet és nosztalgia pedig éppen annyi volt, amennyi kellett, nem lett kínos, nem lett túl érzelmes, pont úgy a helyén volt, mint a hangok, amiket Presser Gábor és kísérőzenészei játszottak.
Mindenképp meg kell őket említeni. Borlai Gergő, Kovax, Papesch Péter, Sipeki Zoltán, Voga Viktória, Mókus, Elek István, Hámori János és Szabó Tamás Presser Gáborral együtt hol véres patakokat karistoltak a szívekbe, hol táncra perdítették a közönséget. Most láttam-hallottam először olyan szájharmónikást, aki úgy játszott a hangszerén, mint Slash a gitárján egy jobb estéjén.
Egy igazán humoros múltidézés után Mihály Tamás (basszusgitáros, Omega) lépett a színpadra, aki zongorán kísérve adta elő az Ülök a hó alatt című opuszt. Ez egy szép pillanat volt, de talán számomra a legszebb a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című szám volt (amit persze nem átallott a fejem felett ülő úr végiggdobolni egy flakon vizen.)
A további vendégzenészek között szerepelt Novák Péter, akit most előszöt láttam színpadon szerepelni, megerősítem, hogy sokoldalú ember. Falusi Mariann, aki igen nagyot énekelt, sajnálom, hogy az emberek nem ismerik az igazi énekesnői oldalát (elnézést kérek a Pa-Dö-Dő - körtől). Rúzsa Magdi hangja szintén beterítette a teret - szerintem akkor a legjobb, amikor "komoly" dalokat énekel, például Lajkó Félix-szel vagy mint jelen koncerten is.
Jam, duett, musical számok jöttek, Presser Gábor pedig szinte hajnalig maradt volna ráadásblokkjában. Ült és énekelt. A végén pedig az emberek kézen fogták egymást, s haza mentek.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
ez a mondatod annyira helyes volt, Izz!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.