 az élettel kapcsolatban nem az a csoda, hogy van, hanem az, hogy ennyi időn át fenn tudott maradni. Newton törvényei; entrópiára való törekvés, azaz "ösztönös kényszer" a rendezetlenségre. az élet törvényei; élj túl, add tovább, azaz létezz. egyensúly. az anyag által kitöltött tér szabályai egyszerre férnek meg és zárják ki egymást. talán ezért az "egymás", és ezért a "mindegy". ha a testem atomjai folyamatosan cserélődnek, én hogyan maradhatok ugyanaz? a lélek talán nem anyagból van. de akkor hogyan létezik? hogyan létezem? szétesik mindennap a világ, hogy legyen mit összevarrni, és viszont.
azt gondoltam, hogy a világ dolgai majd elérnek, ha a mesekönyvben a megfelelő laphoz érek; majd lapozok, és a ceruza húzta hitvány vagy éppen tűéles illusztráció segít elviselni a mélységét. vagy jobban megérteni. esetleg grafitot ragadva én is húzhatok színes vonalakat. eleinte olyan lett minden, mint mikor oviban próbáltam a kezemet rendre inteni, hogy maradjon a határok között, vagy hogy az elefánt ne legyen zöld vagy piros. pedig mennyivel viccesebb... és ahogy a vicc is mondja: piros szemmel jobban el tud bújni a meggyfán. hol máshol lenne a helye? persze rendszeresen ákombákom lett a vége, határokon túlnyúló satírozással. néha ezt érzem ma is; a satírozást... radírral vagy fekete tussal.
aztán megtanított látni a fekete-fehérben is a jót, a színeset. sokkal hangsúlyosabbak az árnyak, kevéssé lehet csalni. vagy éppen jobban, csak ezt kevesebben ismerik. talán ezért is tetszett annyira. vagy a villám a puszta közepén éjszaka - ha nem tudod végtelenre állítani a zársebességet, akkor a felhőkre kell bíznod magad, hogy megsúgják a "hol"-t és a "mikor"-t. ez ismerős volt onnan, mikor azt álmodtam, hogy repülök. vagy úsztam? ki tudja már. mi a különbség? az agyunk miért nem tesz különbséget álmunkban a racionális és az irracionális között? talán mert nem vagyunk tudatunknál... ebből két fontosabb dolog következhet: 1. a tudat által leszünk olyan korlátok közé zárva, melyek okán azt gondoljuk, hogy kiemelked(het)ünk és elfelejthetjük azt, milyen az anyaföldhöz kapcsoltnak lenni; 2. a tudatunk teszi lehetővé, hogy a fizika törvényei által uralt világban túléljünk - ne próbáljunk szárnyak nélkül repülni... egy harmadik dolog inkább csak kérdés: ha nem vagyunk álmunkban tudatunknál, miért emlékszünk mélyen, miért érintenek meg mélyen a látottak? persze örökké aludni és álmodni sem vágytam egy idő után, mert akkor nem tudnék emlékezni... vajon akkor mi lenne azzal, hogy "meggondoltam magam"...?
evezni is tanultam. szerettem, mert élt alattam a víz, és tudtam, hogy ha figyelek, akkor rábízhatom magam. olykor még borulhatunk is, lehűt. árral és széllel szemben kellett a nád segítsége, de tanultam. az emberfolyam egészen más. a lapát nem irányításra, hanem távoltartásra (volna csak) jó.
sokat néztem a villódzó pontokat éjszaka; és néha olyan volt ez, az ablakon keresztül, mintha az ég alattam lenne. egészen jót lehet úgy játszani, hogy az ember párásra leheli a hideg üveget, majd összeköti a pontokat mondjuk szín szerint. milyen alakzatot kapsz? vagy éppen egy konkrét mintát próbálsz ráilleszteni a fénypontok sokaságára. vajon a kezed barázdái igazgatják az ujjaid, a kezed útját? ha rajzolsz, azok mindig a rajz felé néznek. kivéve persze, ha jó gyermekhez híven marokra fogod a ceruzát, és satírozol bőszen; egyszerre akár több színt is birtokba/markodba véve. elkerülés. ki-kerülés...
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.