|
 Ha jól megfigyeljük, generációról generációra változott a világ és emellett számos más dolog is, ilyen például a szexuális szokás. Miben tér el a mai kép a többszáz évestől és leginkább miért?
Emlékszem azokra a filmekre, amelyekben (századokkal ezelőtt) a nőknek még a bokájukat sem volt szabad kivillantaniuk a szoknya alól, mert az már biztatásnak számított a férfiak felé. A dekoltázsok ugyan akkor is merészek voltak, de ízlésesek és az akkori életszemlélet, a gyengébbik nem felé irányuló tisztelet, más gondolatokat fogalmazott meg az emberekben a szerelmi élettel kapcsolatban. Érdekes, hogy a nagy megbecsülés sokszor csak a külvilágnak szólt. A férfiak finomsága némely esetben csak a hálószoba ajtajáig tartott. Ott a nő kiszolgáltatott volt, alárendelt és asszonyi kötelességének eleget kellett tennie, akkor is, ha éppen nem lett volna kedve hozzá. Mindenesetre a visszafogottabb stílus, a női báj és titokzatosság sokkal jellemzőbb volt akkoriban, mint manapság, és a nemi életet sem a diszkó vip-szobájában vagy mellékhelységében élték.
Most mit látok? Hát igen... Fiataljaink, tinijeink már ebből mit sem érzékelnek. Tisztelet a kivételnek, de a miniszoknya, a hatalmas kivágású top, ami inkább emlékeztet egy bikinifelsőre, minden lány alapfelszerelése az éjszakai élethez. És miért? Mint említettem már, ahogy változik a világ körülöttünk, úgy változunk mi is. Egyszerre megjelentek a televízióban a tusfürdőket és testápolókat reklámozó pucér nők, a különböző amerikai filmekben az ágyjelenetek, amelyek időről időre egyre részletesebb képet mutattak. Minden eladható, amire szexszel hívják fel a figyelmet. A nagyszülők még megbotránkoznak egyes műsorokon, újságcikkeken, amelyekben a trend és a sztárok kilengései szerepelnek. Az unokájuk pedig valószínűleg "jóízűen" elolvassa. Megdöbbenve pillantottam egy tiniújság rovatára (tanácskérés szexuális témában), amikor 12-14 évesek konkrét kérdésekkel bombázták a tanácsadót. Nem ám szolid értelemben, hanem a már jelenlévő szexuális életükkel kapcsolatban. Fogtam a fejem, hisz ők még kislányok. Akik nőknek érzik magukat... Szomorú. Aztán tudjuk, mik a következményei a sokszor felelőtlen nemi életnek. Persze nem mindenkire igazak ezek az állítások.
Ha nem a kamaszkori szexet elemezzük, akkor is sok változás ment végbe. Gondoljunk csak a manapság nagyon "divatos" egyéjszakás kalandokra. Ezek sem veszélytelenek, nagy a rizikó. Itt még könnyebb elkapni a nemi úton terjedő betegségeket, mert (általában) nem ismertük a partnerünket előtte. Ami szintén nagy különbség múlt és jelen között ebben a témában, a konkrét szexuális szokások sokasága. Vagyis "a mindenki másképp csinálja". Míg nagyanyáink korában kevésbé volt elképzelhető az orális és anális szex, manapság egyre természetesebb. Ez nem negatív élvezetszerzés, csak más. Ha már a másságot említem, itt vannak az egyre nagyobb számot képező homoszexuális és biszexuális emberek. Kezd elfogadottabbá válni az, hogy valaki meleg. Emellett mindenképpen meg kell említenem visszakanyarodva a fiatalabb kor képviselőihez, a "divatleszbikusokat". Ők azok a személyek, leginkább lányok, akik a buli kedvéért vagy ki tudja miért, szájoncsókolják egymást, ha csak a finomabb dolgokat említem. Ez nem jelenti azt, hogy homoszexuálisak lennének, csak kipróbálják kíváncsiságból. Ez sem halálos bűn, bár valljuk meg, elég furcsa.
A szexualitásban nincsenek már határok, gátlások vagy erkölcs. Mindent, mindig, mindenhol szabad. Ez a legjellemzőbb. De, hogy ne keseredjünk el teljesen, ez nem mindenkire vonatkozik. Vannak még monogám, visszafogottabb emberek is, akik tudják, hogy minek, mikor van ideje és helye. Nagyon becsülendőek a katolikus vallású emberek, akik házasság előtt teljesen megtartóztatják magukat, és szűzen nősülnek vagy mennek férjhez. Igen, vannak még ilyenek! A két véglet között ott van az arany középút, amellyel remélhetőleg a nagy többség él. Ha pedig a fiatalokra gondolunk, nem feltétlenül kell aggódnunk. A szülők, ha olyan szellemben nevelik a gyerekeiket, hogy az tudjon magára vigyázni és bármikor, bármivel kapcsolatban fordulhasson bizalommal és őszinteséggel hozzájuk, ha nincsenek tabutémák otthon, amelyekről esetleg kínos beszélni, akkor a nevelés meghozza a várt eredményt.
mentropia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
amúgy egyetértek veled.
egyébként sztem az "egyéni örömszerzés" alakulása is megérne egy misét; hiszen az európai kulturkör szexuális szokásairól vagyhát berögződéseiről , kapott/látott/tapasztalt mintáiról/"hagyományairól"(?) beszélünk most (gondolom...).
szerintem nincs sorrend (nem is kell hogy legyen); illetve ha van, akkor az teljesen egyéni... egyik sem feltétele a másiknak vagy zárják ki egymást. ha elfogadjuk, hogy egy megfelelően magánjellegű "dologról" van szó, aminek egyik lényege éppen az >embernek levés
egyébként kérlek olvasd el ismét azokat, amiket a legelső kommentben írtam, és válaszolj kérlek. sehol nincs az, hogy kamaty így vagy úgy, hanem éppen azt próbálom megfejteni, hogy pl Te miért úgy látod ezt a kérdést, ahogyan... merthogy ez messze több annál, hogy kétfelé lehessen osztani az embereket vagy hogy "ösztön vs örömszerzés"... arról nem is beszélve, hogy egyfelől az ember is igenis állat... miért vannak megcsalások; se vele se nélküle állapotok; miért van az, hogy két, látszólag egyformán megfelelő partner közül csak az egyik kell igazán... stb? tiniként az ember nem csak testileg, hanem lelkileg is érik... és pl Te is azért jutottál el a saját nézeteid kialakulásához, merthogy anno Te is úgy tettél, ahogy... hülye példa, de hogyan tanítod meg a gyerekednek, hogy milyen az, hogy "forró"? éreznie kell... ezzel nem azt mondom, hogy jó dolog az, hogy 12-14 évesen olyan konkrét kérdéseik vannak amilyenek... de legalább kérdeznek, ha már egyszer olyan világban kell felnőniük amilyenben. teszem hozzá van olyan kislány kishazánkban (és rajta kívül ki tudja még mennyi...), aki a maga 6 évével pontosan tudja, hogy mi-hol-merre-meddig, merthogy a család... és ő hogyan teszi majd a lelkét mellé...? Te pl hogyan tetted anno mellé...?
a másik az, hogy alapvetően 13-14 éves korban (vagy szélsőséges esetben akár előbb is, hiszen a mai fiatalok fizikálisan korábban érnek) már fizikálisan készen áll egy lány arra, hogy anya legyen... ez (is) az "ember állati része"... és egy kérdés, amire mindenki tetszése szerint válaszol vagy nem...: hogyan dolgozódik fel az, mikor egy lányban világossá válik az, hogy egy másik kis emberkének adhat életet...? kitől kapnak ma a fiatalok a szellemi-lelki fejlődésükhöz bármit? a másik kérdés ami részben ehhez, részben az előzőek kapcsán az általad leírtakhoz kapcsolódik, és részben Te is írtad: mennyire felelős a maga irányába, mennyire van tisztában saját magával..., mennyire kell lelket vinni bele; mi köze van a szeretethez... stb...
Igen, sztem pont azzal van itt a probléma veleje, hogy miközben fizikálisan sokkal érettebbek, mint a korábbi generációk, addig sokkal tovább maradhatnak gyerekek. Lássuk az én példámon: anyukámnak 18 éves korában el kellett mennie dolgozni, én ráértem 22-24 évesen, mert addig tanulhattam, ill. 22 éves koromtól már csak félig támogattak a szüleim. Anyukámhoz képest 4 év késésem van. Tehát a mai fiataloktól nem várják el, (mert pl adott a családi jó háttér) hogy felnőjenek a szó minden értelmében (felelősségváll alás, külön kassza, külön élet, stb.) miközben ők felnőtt szerepben kívánnak élni a szexualitás szempontjából.
"kitől kapnak ma a fiatalok a szellemi-lelki fejlődésükhöz bármit?" - sztem az a szerencsés eset, akinek jó szülei, vagy idősebb rokonai, akik a bizalmát is élvezik a tininek vezetik ebbe be, de pesszimista vagyok, sztem ez csak az esetek hangyányi százaléka. Kitől? Senkitől. Hacsak nem gyakorol aktívan vmilyen vallást. Máshonnan esélye sincs.
szerintem nem maradhatnak sokkal tovább gyerekek, sőt... akinek valamiféle gyerekkora volt, az szerencsésnek mondhatja magát... szerintem inkább sokkal tovább maradhatnak "felelőtlenek"... a tanulás, persze, lehetőséget is jelent, de ebből a szempontból pl a szüzesség elvesztéséhez nem kötődik szorosan... arról nem is beszélve, hogy rengeteg fiatal elmegy dolgozni 15-16 évesen, és onnantól nyugdíjig vagy haláláig dolgozik. ebből a szempontból egyrészt jogos, hogy a szexualitás terén is "követelik" a felnőtt bánásmódot, másrészt annak, hogy "én 2 éve már dolgozom" semmi köze nincs ahhoz a felelősséghez, ami egy másik emberrel való együttlét során felmerül. szerintem...
szülői felelősségről én is írtam, hogy az egyik legfontosabb. az, hogy "most nem rólam van szó" azért nem igaz, mert egyrészt jelen írás kapcsán kinyilvánítod a véleményedet - tehát valami alapján írsz dolgokat; másrészt tanárként, de eleve felnőtt nőként egyfajta példát jelentesz a következő generációknak... egyébként pont azt kellene elérni, hogy a tabu témák ne legyenek azok; ehhez viszont a gyerőcöt eleve úgy kell nevelni, sőt, sztem már a terhesség során is úgy kell hozzá viszonyulni (eleve a férfinak megfelelően kéne viszonyulnia a várandós kedveshez...). és akkor a filmek mondhatnak amit akarnak. arról nem is beszélve, hogy sztem az emberek viszonylag hamar ráébrednek - még tizenéves fejjel is -, hogy az élet nem egy hollywoodi film... igazad van, a válás is minta. viszont itt megint jön egy nehéz kérdés...: mi tart össze két embert; főleg hosszútávon? szeretet, elfogadás; igen... csakhát amíg a boldogító igenig eljut az ember, addig a legtöbben egynél picit vagy nem picit több partnerrel találkoznak; hiszen ez alapján lehet mondani, hogy "ő az". plusz szerintem mindkét fél részéről egy nagyon komoly ego-t jelent azt mondani, hogy "én vagyok a legjobb számodra, életed hátralevő részében". lehet, hogy akad más, aki valamiért arra készteti az egyik felet, hogy elhagyja a másikat; és ha ezzel mindkét fél tisztában van és elfogadja, akkor ez természetessé válik. egyébként békében külön utat választani sztem nagyobb tiszteletet jelent, mint mondjuk a megcsalás; és lehet akkor tisztelem a legjoban a másik felet, ha elfogadom azt, hogy neki egy másik partnerrel jobb... persze így nekiindulni egyetlen kapcsolatnak sem lehet, főleg nem egy gyermekvállalás nak... hiszen ha kimondom, hogy "mindenben mellette", akkor azt úgy is gondolom... csakhát... mondjuk 50 év nagy idő, és az emberek végtelenül különbözőek és érdekesek; olykor furcsák... megintcsak: tégy igazságot...
szerintem a vallást idekeverni nagyon kényes dolog... hogy őszinte legyek nem lennék túl boldog, ha a gyerekem ebből az irányból kapná meg mindazt, amire szüksége van... persze legalább ez is ad valamit - olykor, egyeseknek nagyonis sokat -; de ez tényleg csak magánvélemény, saját hozzáállás. megintcsak igazad a "családi vonalban"; én maximum tapasztalt barát/barátnő meglétével tudnám kiegészíteni.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.