A napokban olvastam egy könyvet a Nagy Piramisról. Eredendően vonzódom a titokzatos és misztikus témákhoz, és szinte mindig felcsillan a szemem, amikor a piramisokról hallok. Igazából egy hatalmas kőgúláról van szó, aminek titkát már évszázadok, sőt évezredek óta próbálják megfejteni. Rengeteg elmélet született már arra vonatkozóan, hogyan hordták egymás tetejére a köveket ilyen nagy magasságig, és hogy egyáltalán miért volt szükség közel öt évezreddel ezelőtt, a történelem hajnalán erre az építkezésre, amikor még éppen csak feltalálták az írást.

Ez a hatalmas építmény a tömegével a mai napig legyőzi az összes modern épületet. Miért kellett ezt megépíteni? Hiszen a belseje teljesen tömör, eltekintve a térfogathoz képest elhanyagolhatóan apró kamráktól. Ráadásul nemcsak egyetlen gigavállalkozásról van szó, hanem több hasonló épület is létezik. A legnagyobb és legrégibb nagy kőpiramisokat az egyiptomi negyedik dinasztia fáraóinak tulajdonítják. De számos elmélet létezik arra vonatkozóan is, hogy kik építhették a piramisokat, sőt az időbeli elhelyezésük is vitatott, hiszen sokan sokkal régebbre teszik építésük időpontját, mint azt a mai tudomány meghatározta. Civilizációnk első nagy kőépületei titokzatosak, kérdések lengik körül, és nagyon sokat foglakoznak velük a mai napig.

Manapság, amikor az internet világa kezd meghatározóvá válni, és lassan azt vesszük észre, hogy tulajdonképpen minden az interneten zajlik, már minden információ könnyen elérhető. Mondom ezt egy olyan korban, amikor a válság a leggyakrabban emlegetett szó a médiában. A válság szó sokakat megrémít, sokak csak legyintenek, viszont gyanítható, hogy nem lesz még vége egy jó darabig. Burjánzanak a könyvek az apokalipszis misztériuma körül is, amely ezúttal 2012-re teszi a világvégét. Variációk itt is vannak bőven. Vannak, akik azt mondják, természeti katasztrófa sújtja az emberiséget és elpusztul ötmilliárd ember; vannak, akik szerint a harmadik világháború van kialakulóban, márpedig tudjuk – az első kettőből kiindulva –, hogy apróságokon pattantak ki mindig. Szelídebb hangvételű elmélkedők szerint pedig a már most is sújtó gazdasági válság több évig elhúzódik, és olyan eseményeket indít el, amelyek hatására 2012 körül az egész emberiség világszemlélete megváltozik. Egyfajta mentális átalakuláson megyünk keresztül a gazdasági és természeti válságok közepette. Egy ilyen mentális átalakulásra hatalmas szüksége lenne már az emberiségnek.

Zeus Bratis könyvében a Nagy Piramishoz fordul. Ezt a hatalmas épületet a történelem kezdetéről próbálja elemezni. A válságok és a világméretű átalakulások közepette próbál visszatérni a kezdetekhez. Próbál elmenekülni a mindennapok problémáitól, és egy képzelt világban él, amely egyetlen néma tanúja a Nagy Piramis. Megszűnik a jelen. Eltűnik az idő, és a szerző – gondolataiban elmerülve – ott találja magát egy fiktív sivatag kellős közepén, ahol senki és semmi más nincs: csupán ő és a piramis. Az ősi legendák szerint a piramist az istenek tették le a sivatagba. Nem ember keze nyomát viseli. Az egész olyan egyszerű, hogy szinte ordítja: fejtsetek meg! A szerző vizsgálgatja, ismerkedik vele. Felméri az összes paraméterét, és egyszer csak beugrik valami. Ott áll előtte az egész üzenet készen. Az egész hirtelen kibontakozik, mint egy kódolt üzenet, amihez megtalálja az ember a kulcsot. Egy idő után az ember előtt nem egy egyszerű kőgúla áll, hanem egy üzenet, amelyet tovább lehet bontatni, szinte a végtelenségig.

A Nagy Piramis egyszerűségéből fakadóan a geometria nyelvén próbál üzenni. Az arányok hordoznak magukban mondanivalót. Nem csoda hát, hogyha az építők – bárkik is legyenek – nem hagytak semmilyen feliratot a belső folyosókon vagy a kamrákban. Egy-egy ilyen otthagyott kézjegy csak elvonta volna a figyelmet a lényegről. Nemcsak írást, de tárgyakat sem hagytak maguk után. Más volt a lényeg. Ez az anonimitás persze vonzotta a rejtvényfejtőket és a titkok iránt vágyakozókat, márpedig az ember egyik legerősebb érzelme a kíváncsiság. A kíváncsiság mindenkit hajt. A megfejtés utáni vágy mindenkit felpörget. A piramis sugározza magában a titokzatosságot. Szándékos volt az építők részéről az az igény, hogy ne lehessen megfejteni könnyen. Fontos volt, hogy nagyon sokáig izgalomban tartsa az egész emberiséget, de ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs is megfejtés. A megfejtés, úgy látszik, eljött. Zeus Bratis megismerte és megértette a piramist. Az elmélete logikus, evidens, de ugyanakkor egyszerű.

A Nagy Piramis egész egyszerűen egy világtérkép. Ez a mondat tartalmazza a könyv címét is. A piramis arányai arra engednek következtetni, hogy egy földgömböt próbáltak négyszögesíteni. A földgömbön pedig a belső járatok és kamrák határozzák meg a szélességi és hosszúsági köröket. Ezek ismeretében a földgolyón pontokat lehet meghatározni. Ha már megvannak a pontok, akkor jöhet a következő feladvány. Mitől érdekesek azok az emberek, akik ezeken a bizonyos, megjelölt pontokon élnek? Mit tudtak ők ahhoz, hogy bekerülhessenek a piramis térképére? A könyv egy nagyon érdekes és izgalmas okfejtés, amely szép lassan bontakozik ki, megismerve minden választ az eddig felmerült kérdésekre.

mentropia.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010
• Pollack-téri Nyilatkozat -26/02/2010
• Emberáldozat -14/02/2010