|
 "Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,
Ádám fejéből vette volna.
Ha rabszolgájává, a lábából.
Ámde oldalából vette, mert élettársává,
egyenlő párjává akarta."
(Szent Ágoston)
Egy-két kivételtől eltekintve nem vagyok híve a "napoknak", ám a nőnap esetében kivételt kell, hogy tegyek. A nő az a fajta csoda, ami mellet nem mehetek el szó nélkül és mint a Prokontra szerkesztőségének egyetlen férfi tagja, hagy köszöntsem őket eme néhány sorral.
József Attila: Fiatal asszonyok éneke
Pihés, huncut, görbe állunk,
formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,
meg a szemünk, meg a szánk.
Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk
s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,
fényesedik fonatja.
Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
jószagunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti,
lobogtatja.
Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,
lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.
Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,
mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.
Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk
ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,
egész éjjel ölelgetjük
s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.
Ajánlom elsősorban szerkesztőtársaimnak, Tóth Juditnak és Simon Boglárkának, az összes Prokontra tag hölgynek és minden idetévedt leánynak, asszonynak. Mi lenne velünk nélkületek?
Férfitársaim, lehet kommentben csatlakozni!
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.