 ...első felvonás... (lassan, naivan)..
...alszik a nyuszi a táskában... álmodat őrzi a tegnap íze a szádban, de homlokon harap az óra, és arcodba nyomja a párnát: ÉBREDJ FEL!!!
Öntudatlan szavak tolonganak a nyelveden, de viharverte, üres terem a ma, így csak a hűtőig jutsz el...
A kakaó feléd integet az alsó polcról és Rád kacsint. Hirtelen felsikít a kifli és szendviccsé lényegül. Csak az íze kedvéért még bedobsz egy körtét. Jó lesz az...valamire...valamikor...
biztosan...úgy mondják...
Ne gondolkozz, az nem tesz jót...bonyolult és felesleges...
Elindulsz. Ajtó. Kád. Vizet engedsz. Habfürdő. Beleülsz. Jó. Nagggyon jó...
Eszedbe jut, hogy vele, ott a másik szobában régen órákat beszélgettetek...mindenről...mindig mosolygott és kacagó gyöngyökként gördültek ki ajkai közül a szavak...
....a barátnődnek hitted...Emlékszel?
Jó volt...Most ez az érzés mesze jár az összes többivel együtt....
Nyakig ellep a víz, odakint köd fojtogatja a várost és egyedül Te hallod, ahogy a vérző Jövő vergődő álmokról énekel...
...második felvonás...(évekkel később, megkérgesedve)...
Kattan a belső óra, lenyomom, nem hagyom széttiporni a reggelt. Valahol félúton Mordor és Tündérdomb között meghasad az álom vászna...kinézek...
Frankó. Lehetnék rosszabb helyen is. A rosszul behúzott függöny széléről sortüzet zúdít rám a nyár.
Embergép indul! Az alvóspóló felitta az álmok vérét, a szárítóra vele! Ha elpárolog belőle a víz, ugyan mi marad?! Só?!
Só. Álomsó. Vízben oldódó, összegyűjthetetlen létfűszer.
Hosszan nézem, kidörzsölöm, és visszaveszem. Kell ez a só, ha ízetlen a leves.
Már úgy értem: a nagy, közös leves.
Instantkávé. Ki tudja, hány éve már? Előbb megszoktam, aztán megszerettem. Az instantkávé-készítők nagy harca az, hogy kivegyék az elnyomhatatlan konzervsavanyú ízt a "harmónikus aromából".
Nem megy nekik-mert nem igyekeznek eléggé.
Pedig I. Nescafé multikirály megfizeti hű alattvalóit...és lám, mégse megy. Savagyú kis harmónia ez itt, a bögre alján...nem enged nemgondolkozni...
A csapból először vastag sugárban hidegvíz ömlik. Bedugom a kádat, nem folyatom ki. Hosszú a csőrendszer a házban, egy darabig ilyen lesz, aztán tűzforró. A többi az idő dolga...A kettő keveredése kiadja a "www.furdoviz.jo.hu"-t...
Reggelizni kellene. Hol az a körte? Úristen, mi van itt?! Ha lenne takarítónőm, ma nagy napja lenne. Zsebbe "ezeröt" és kiváltanám magam a Rend rabszolgái közül.
Vasárnap van... hol a körte?
Bakker, tegnap még itt volt! Valaki megette...
Nagy volt a vendégjárás.
Hála Istennek!!!
....és az Isten, az nagybetű!...
A teremtés öt részből áll:tűz, víz, föld, levegő és az élő fa.
Víz a kádban, föld a cserépben, a levegő...kinyitom az ablakot, rágyújtok és keresek egy fát. Áh. Megvan. Csoffadt kis tölgy a szemközti téren.
A nagy tükör darabjai összeálltak újra. Látom magam a szemben lévő ablaktáblában. Ha én vagyok az....egyáltalán.... Vagy talán a Jövő... Ki tudja ezt követni?!
Estére kell valaki. Olyan, aki tudja, hogy miért jött, és semmi személyes. SMS. Menni fog. Ő az Egy és Ő a Mindegy. Szerető. Nem hazudunk. A hazugság bűn, a paráznaság önkifejezés...és kurva jó...
Meg kellene tanulni gitározni, mert írtam egy versikét-persze álnéven... De ááá, sokminden van rajta, biztosan bonyolult. Szóval inkább csak a vers:
Hündel Vaszinov: Háppárty
Ébred a nyuszi a táskában.
Vazelin íze a szájában.
Élő nyuszi volt álmában,
és pogózott reggelig.....
...egy ládában......
Az eleje nehéz.
Az ébredés.
Aztán találsz egy irányt, és elindulsz. Útközben rájössz, hogy pontosan hová is akarsz érkezni.. kicsit célozz túl rajta, aztán....nyomás!
Eddig tart a reggeliség.
Háromnegyed-tizenegy.
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
