|
 Ha valaki most történelmi tényekre számít, netán turistáknak szóló bölcs tanácsokra, az csalódni fog. Ezek megtalálhatóak az utazási irodák harsány katalógusaiban. Én most mást szeretnék. Mást bizony! Az Ezeregyéjszakát szeretném megmutatni, a lélekrabló, kétségbe- és gyönyörbeejtő országot, a csodák világát, Egyiptomot.
Csoda lent és a felszínen
Allah jókedvében leledzett, amikor megálmodta ezt az országot. A nyomor mellé optimizmust adott, derűt, muzsikát, és annyi szépséget, amely előtt kalapot emel a halandó lélek, és köszönetet mond ott, valahol bent. Már az érkezés is valami különös érzés. Ha télen utazom, a repülőgépből kilépve megérint a semmi mással össze nem téveszthető meleg, és az ismeretlen szagokkal terhes szél. Elkábít a hangos arab gajdolás, a fekete arcú, villogó szemű férfiaktól kezdetben riadtan hőkölök hátra. Ott a Vörös-tenger, Földünk második leggazdagabb élővilággal bíró csodája, ezer kékben pompázó, furcsán morajló rejtély. A korallok ezrei egy különleges, folyton változó kert képét vetítik elém, ha lemerészkedem közéjük. Elég, ha csak a fejemet dugom alá egy búvárszemüveggel, s máris benne vagyok a mesében. A színpompás halrajok, a kis, gonosz tengeri sünök, a medúzarajok, a csúf lomha murénák ott vannak mindenütt, de találkozhatunk szerencsés esetben delfinnel, cápával, és barracudával is. És Kairó, a lüktető, hangos, a semmihez nem hasonlítható piszkos város, ahol szól a zene, ahol együtt él a nyomor az elképesztő luxussal, ahol katonák vigyázzák minden léptemet, komor fegyverek mögül vidám-bátorítóan kacsint Ahmed, suhancok igyekeznek baksist kicsikarni, és fürkész, mohó férfiszemek kutatják a lenge ruházatot. Persze játék csupán ez a szemeknek, a vallási rendőrség vigyáz, és éber! Ha európai nőt testi kontaktuson kapnak muzulmán férfivel, a nőt kiutasítják, és a férfira súlyos büntetés vár.
A hétköznapok
A séta az ókor csodái közt nem leírható, próbálták már sokan. De hogyan lehet papíron megjeleníteni az áhítatot, a misztikum, a sötét titok és elmúlás illatát, az alázatot a piramisok előtt állva, vagy Luxorban elkerekedett szemmel sétálva? Nem képes arra élő. Nem! A nyomornegyedekbe is bejárásom van, gyerekek futnak ki elém a 2 x 2 méteres, fedetlen, ablaktalan betonkockákból, lökdösik félre a szűk, csatornázatlan sikátorban a kecskéket, soha annyi csillogó szemet, soha annyi tiszta tekintetet! Belém csimpaszkodnak, a vitaminos cukrot sikkantva fogadják, hamarosan asszonyok jönnek elő szigorúan lefátyolozva, és barátságosan invitálnak apró, nyomorúságos otthonukba egy teára. Egy kövön síró asszony ücsörög, karjában kisbaba, már tudja, hogy menthetetlen, viszik majd a kis testet a sivatagba. Leguggolok mellé, megszorítja a kezemet hálásan, és Allahról mond valamit, magát nyugtatná tán reménytelenül. A főutcára kiérve hangos a zene, arabul énekel az árus, a levegőnek ezer illata van: parfümök, füstölők émelyítő kavalkádja, és halbűz, sose érzett egyveleg. Torz magyar szavak invitálnak a szukokba, de a villanó tekintettől visszarebben az, aki túl merészen közeledik. Éjszaka megnyit a tengerparti diszkó, a pálmák alatt, a csapódó hullámok zajában, meztelen talppal táncol a homokban tini és ötvenéves, a hangulat elsodor, a szívet döngeti, elvarázsol.
Allah
Még meg sem ébred az ember, máris búcsúzni kell. Ülni szomorúan hajnalban a szoba teraszán, hallgatni a tengert, amikor megtörténik a csoda, felharsan a müezzin hangja, pénteki nagyimára hív, és ezer, meg ezer hang felel rá panaszosan, Allah, Allah... és tágra nyílik a szem, magába szippant ez a világ, vonz az odatartozás vágya. Másnap menni kell. Dübörög a repülő, elrugaszkodik, szemet vakít lent a kékség, és cseppet sem szomorú az ember, mert tudja, hogy visszatér, itt lesz majd újra és újra, leszáll a gépről, és keresni kezdi lelkének itt felejtett darabjait.
Mentropia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
