Nézzünk egy egyszerű példát: karácsonyi bevásárlás. Kedves olvasó, ön hány embert ismer, aki utálja ezt az időszakot? Tömeg van mindenhol. Lökdösődés, kapkodás, ingerlékenység. A szituáció érdekessége, hogy az általánosság szerint cselekedők panaszkodnak erről. Akik rendelkeznek egy kevés képzelőerővel, azok hamarabb elintézik a vásárlást, vagy eldugott kisboltokat keresnek fel, esetleg saját maguk készítik az ajándékokat, így e jelenségsorozat perifériájáról nézik végig a sűrűjében küszködőket. De ugyanez a fantázialustaság hozza létre a gazdasági válságnak hívott jelenséget. Kishazánkban is nagyon jól követhető az ingatlanpiac elképzelőinek fantáziátlansága. A lakóparkok újszerűségének hatása sikeres eladásokat generált, az emberek a modern lakótelepekre kezdtek beköltözni. Ez annyira jó befektetésnek tűnt, hogy boldog-boldogtalan ilyen épületeket kezdett felhúzni. Majd – valahogy így mondják – a piac megváltozott a kezdeti időkhöz képest. Valójában ész nélkül láttak hozzá mindenhová építkezni. S hogy végeredményben minél több hasznot hozzon a befektetés – mérhetetlenül fárasztó ez a fajta múlt századi pénzvakság –, ügyes trükköknek csúfolt csalásokkal rombolták szét a vásárlók bizalmát, még tovább rontva a piac helyzetén. A tragikomédia csattanója, hogy innen alulról, a kívülállók táborából nézve a piac résztvevői áldozatnak látják (vagy láttatják) magukat.

Tévedés azt hinni, hogy a jelenlegi gazdasági világválságnak csak vesztesei vannak. Rövidesen egyre nyilvánvalóbb lesz – hiszen ezzel fognak villogni a nagyközönség előtt –, vannak bátor, alternatív elképzelések, amelyek működőképessége bebizonyosodik a régi, elöregedett gazdasági gondolkodással szemben. Nem szeretnék önmagam csapdájába kerülni, és azt a látszatot kelteni, hogy minden új ideológiától vezérelt cselekedet, vállalkozás sikeres lesz. De emberként ragaszkodnunk kell a képzelő- és teremtőerőnk szabadságához, a kísérletezés örömteli élményéhez. A ránk kényszerített, belénk oltott negatív, félelmeket ébresztő hírek bezárnak minket. Általuk egyre reménytelenebbül zuhanunk bele az irányíthatatlan világban betöltött áldozati szerepkörbe. A válságból vezető kiutat nem kormányoktól vagy multinacionális cégektől kell várni. Ők hozták létre, a mi kényelmességünk támogatásával. A kiút sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk: barátoknál, a kis közösségekben és a sarki fűszeresnél található meg.