|
 lelkiismeret-furdalása annak van, aki hazug kulturális környezetben él, ami azt jelenti, hogy az etika, a norma a túltisztított ideálok irányába csúszott, a közösségi tagozódás olyan viselkedést követel meg, amit az organikus létvezetés nem bír el.
a kultúra akkor hazug, ha nem meditatív látomás, hanem félelem és agresszió alakítja ki, ahol szükséges "túlkommunikálni" mindent, lásd smink, pulyka, páva. Nem az extrém formákkal van baj, hanem a tudatossággal és a mindemögött húzódó szorongással.
ebbôl az alapképletbôl vallási-politikai-tudományos-művészeti televény fejlôdik, ahol önállósul a hisztérikus vezérelv, és agresszor nélkül is evidens a megfelelési vágy, ugyanakkor kockán forog a belsô szabadság, ami nélkül meg nincs erô és élet
tehát kétféle lelkiismeret-furdalás lehetséges a kettôs könyvelésbôl kifolyólag, 1. annak a félelme hogy nem hajtjuk végre a személyes organikus életprogramot a közösségi szabályok betartása miatt és 2. annak a félelme, hogy kiszakadunk az emberi világból és magunkra maradunk az organikus önmegvalósítás miatt.
az a baj, hogy az önállósult hisztérikus vezérelvtôl nem szabadulhatunk, mert az a túlélés mintája volt ezer évekig, mindenki lelkébe bele van égve, nem lehetek rossz, nem lehetek hűtlen, nem adhatom el a gyerekem, apám kilóra, nem vehetem el a gyengébbtôl a mézeskenyeret, tehát ösztöneimmel ellentétes szempotokkal kell fékeznem magam. ha erre azt mondjuk, hogy dehogynem, van 100 példa, gondoljunk a kontraszelektív döntésekre, amiket még tisztábban vezet ugyanaz a képlet pl. a dacban megfordítva. A tízparancsolat egy bukott világ törvénykönyve.
a félelem mindig önmagunk elveszítésétôl, egyfajta lélekhaláltól való félelem. A halál viszont feloldja a félelmet és a problémát is. Ha túl sokáig stagnálunk valamely kötés következtében a lelkiismeret-furdalásban, tehát önelvesztési félelemben, akkor már közelebb vagyunk a halálhoz mint az élethez, és a halál felé rövidebb a menekülési út, mint a feloldhatatlan ambivalenciákon át az élet felé. A halál visszaadja harmónikus eredeti önmagunkat.
a lif. tkp egy hűség a másik felünkhöz. mert a szociális felünknek az ego-ra van szüksége a részvételhez, és az ego sem működhet önmagába zártan. a két felünk diszharmóniája szakadáshoz vezet, ami a lélekhalál. lélekhalál elôl a halába menekülni csak az egyik kapcsolat, mert van aki azért vágyik a halál felmentésére, mert nem akar lekiismeret-furdalást érezni, mert tisztában van vele, hogy úgysem tudja feloldani az ellentéteket.
a lif. tünete tkp. a visszavezetés a harmóniába, a seb varasodása, kísérlet a két felünk egyezségére. mivel a két felünk összehangoltsága elengedhetetlen. ha megy, a lif. elmúlik. ha nem, elfojtás, stagnálás, periféria, hamisítás, halálvágy.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
