Szerintem lehet örömben élni, csak itt el van felejtve. A lét tulajdonképpen boldogság. Valami mély kulturáltság kell hozzá, ez ugye módszeresen kiirtatott. A nintendotól, ami az élet általános karikatúrája, tehát szimbólum, tudvalevően nem lesz boldogság, csak függő delirium.

Szóval nem a szenvedést kell elkerülni, hanem az örömre fogékonnyá válni, ez már biztos, ez keleten is így van. A szépséget befogadni, persze nem a virágokat és a kacagó gyerekeket, hanem a nagy körutazást (karnevál) és az izgalmasan édes látomásokat. Így is kicsit szomorúak leszünk, de a sodade vagy akár a mariachi, habár a szenvedésről szól, mégis a boldog önazonosságot idézi meg.

A boldog önazonosság mindentől független. Otthon matatsz, hallgatod a rádiót, süt a nap, és kész. Semmi nem kell. Teleszívod magad levegőéggel. A fájdalom tk. van, de kevésbé érződik, vagy egyáltalán. 

A most tanultakat elmélyítendő javaslom megtekinteni a Mar adentro, magyarul Belső tenger c. filmet. Nem ez a tárgya, mert az az eutanázia, hanem a témája, az egésznek a háttere. Ugyanis a spanyoloknak ez nagyon megy.

---

Oszd meg, ha tetszett!