Tisztelt Bárkányi Úr!

Inkább bele se gondolok, hogy levelem most mennyire meglepheti Önt. Bizonyára ebben a pillanatban nagyon dühös és mérges, de kérem, olvasson végig!

Előzetesen, hagy mondjam el, honnan tudom, hogy Ön ennek a kis háznak a tulajdonosa: a halőr mondta nekem, aki igen udvariasan látogatott el két nappal ezelőtt az itt lévő stéghez. Éppen a vízből kijövet szárítkoztam a napon, amikor kis motorcsónakján közelített felém. Megkérdezte, ki vagyok és tudakozódott Ön felől, és hogy a vendége vagyok-e. Majd érdeklődött arról is, horgászom-e, mert ha igen, akkor napijegyet vagy hetijegyet kell vennem a közeli horgászboltban. Én biztosítottam arról, hogy én nem szoktam horgászni, amit vélhetőleg csupán azért hitt el, mert nem látott körülöttem sem haltartót, sem horgászbotot, szóval semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy én úszáson kívül másra is használnám a holtágat. Ezek után kedélyesen jó pihenést kívánt, üdvözletét küldte Bárkányi Úrnak és elment. Azóta nem láttam.

Nos Bárkányi Úr, most már igazán be kell mutatkozzam: K. S. vagyok, jelenleg munkanélküli és szándékosan csavargó. Hogy keveredtem ide? Budapesten éltem, egy országos napilapnál vezető pozícióban dolgoztam addig, amíg egy napon minden indoklás nélkül felmondtak. Tudja, politika, valakik szerint bűnös vagyok, nem vitás, de innen nézve számomra ez már együgyű dolog. Másnap bejelentkeztem a munkanélküli központban, és sajnos elkeserítő látvány vett körül: kilátástalanság, bizonytalanság áradt az emberek tekintetéből, ahogy végignéztem diplomás sorstársaimon, nem számoltam hányan voltak, de tele volt a terem. A hivatalos papírmunkával gyorsan végeztünk az információban ülő kedves kisasszonnyal, aki két héttel későbbre tudott csak következő időpontot adni, annyira sokan várnak ügyintézésre. Ekkor hasított belém valami és hazafelé menet döntöttem. Mivel családom nincs, megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy pénzzé tegyek egy - két értékes ingóságot, összepakoltam egy hátizsákba néhány fontos cuccot, bezártam lakásom ajtaját és elindultam. Nem volt konkrét célom, csak azt tudtam, hogy kis hazánk terjedelmesebb délre, mint északra, tehát arra vettem az irányt. Az utakat kerültem, szándékosan légvonalban, azt is mondhatnám torony iránt mentem gyalog, erdőkön, szántóföldeken keresztül. Útközben néhány falun vagy városon áthaladva, meglepődve tapasztaltam az emberek közönyét, fel sem tűnt nekik, hogy egy csavargó jön velük szembe, mint ahogy nekem sem, hogy már három napja nem ettem meleg ételt.

Így értem el erre a környékre.

Bárkányi Úr, bocsánatát kell kérnem a betört ablak miatt, de ezt saját hanyagságának is betudhatja, hiszen nem szereltett fel rácsot sehova. De nem ez volt az egyetlen szempont, amikor az ön nyaralójára esett a választásom. A szép nagy móló a vízparton, a rendezett kert, az árnyékot adó diófa és fűzfa, a megfelelően kialakított tűz rakó hely, a sörsátor, alatta a tölgyfa pad és asztal, higgye el, ennek más sem tudott volna ellenállni, és kérem, fogadja elismerésemet a házért is. Mondhatnám azt, hogy hidegek voltak az éjszakák és ezért törtem fel a nyaralót, de nem akarok hazudni magának: a kíváncsiság hajtott. Minden tiszteletem a kedves feleségéé, akinek a gondos keze nyoma, rendszeretete, gyakorlatias szemlélete érezhető a házban mindenen és mindenütt. A frissen mosott ágyneműhuzatok a szekrényben arra engednek következtetni, hogy Önök gyakran vannak itt és sok vendéget fogadnak, mert több garnitúra is sorakozik egymáson, valamint legalább tíz ember számára van itt takaró és párna. A konyha kicsinysége miatt bizonyára inkább kint főznek szabad tűzön, ha kijönnek, ami egy igazi gasztronómiai élmény lehet. Rákényszerültem, hogy a magam szakácsa legyek, ami egészen új távlatokat nyitott meg előttem az ízek világában, ami távol áll a gyorsbüfék műanyag aromáitól. De tudja mi nyűgözött le engem igazán? A cserépkályhájuk! Hát kérem, fejet hajtok, az igen! Gyönyörű! Elképzeltem esténként, ahogy hűvös őszi vagy tavaszi éjszakákon begyújtanak, és a cserépkályha mellett beszélgetnek a szeretteivel. Igazán szép! Láttam a képeket a falon Önökről és a nagy fogásokról, a büszke arcokat, ahogy azokat a szép halakat tartják! A fényképekről könnyen el tudtam magát és családját képzelni, mintha Önök is itt lennének velem, ahogy együtt üldögélünk csöndben a mólón, vagy segítek hagymát pucolni a vacsorához kedves feleségének.

Maradok őszinte tisztelettel: K. S.

Kapcsolódó írásaink:
Csak szépen, lassan Manapság mindenki mindent megtesz azért, hogy egyéniség lehessen. De mi ennek az ára és milyen jövő képzelhető el így? Csak szépen, lassan.
Ambivalencia A közlés elkopik, elhalványul, szétfoszlik, elenyészik, a gesztus föl-föl dereng. A szépen artikulált hangok a másodpercmutató ritmusával fokozatosan távolodnak, amíg a mozdulatok, a tekintetek színesen rögzülnek az emlékezet fotóalbumában. Az egyiktől hűs lesz a tenyér, a másiktól megtörik az íriszen a fény, és némelyiktől ellazul a váll…
Szokatlan csavar a 25. Képzett társítások - AEGON-esten Olyan előadással készülnek a szervezők a 25. alkalomra, amilyen még soha nem volt. November 26-án, a Nemzeti Színházban fordítanak a sorrenden: néhány kitűnő, vállalkozó szellemű író, költő „felel” a zenészek témáira. Mindannyian olyan művészek, akik Alföldi Róbert vendégei voltak a sorozat valamelyik estjén. Az összeállított zenei staféta adja tehát az est alapját. Minden zenész játszik duóban, egy-egy zenész társával, illetve szólóban is, az esten fellépő írók, költők pedig az ott fölcsendülő zenei témákra reagálnak.
Csak szépen, lassan Manapság mindenki mindent megtesz azért, hogy egyéniség lehessen. De mi ennek az ára és milyen jövő képzelhető el így?
Karácsonyi mese Miért is mész oda? Hiszen telefonon megbeszéltünk mindent. Ugyan csak pár szóban, rövidre fogva, egyértelműen, ahogy szoktuk, mellébeszélés nélkül. Akkor mi a fenének mész mégis? Az ajándékért? Ugyan már! Annyira mindegy, hogy egy porfogóval több vagy kevesebb van otthon, nem? Majd felajánlom neki azt, hogy kisegítem, hisz én nem vettem neki semmit. Örülni fog. Vagy nem. Vajon elfogadja? Nem, nem hiszem, nem úgy ismertem meg. Majd meglátjuk. Remélem, utoljára jövök fel ezen a lépcsőn. Remélem tényleg utoljára.
Az irodalom, a felolvasás és a minderre reagáló, ott születő zene 2010. január 28-án, csütörtökön 19 órától a Nemzeti Színházban, a Gobbi Hilda Színpadon Alföldi Róbert vendége: Harcsa Veronika énekesnő és Lackfi János költő lesz.
Az árnyékvilág peremén „Miért kellett hozzánk szólnod, baszd meg? Mi olyan jól elvoltunk egymás között! Minek kellett belepofáznod? Ki volt kíváncsi a véleményedre? Beszéljed csak meg a telefonoddal!” A láb hirtelen lendül, a fej az ütéstől a busz üvegének ütődik. Néhány szó, s kisebb verekedés kezdődik a lépcsőn. Az nem derül ki, miért?

---

Oszd meg, ha tetszett!