A gyűlöletbeszéd fogalma jó ideje ellentmondásos érzelmeket vált ki a különféle csoportosulások berkeiben. Sokan szélsőségesen támogatják, mások túlzott, a szabadságjogokat is sértő módon akarják cenzúrázni. Kérdés, hogy tudjuk-e pontosan, mit ítélünk el, vagy mit támogatunk? Számos esetben az emberek csordaszellemmel azonosulnak, azaz anélkül teszik le a voksukat egy idea mellett, hogy tudnák, miről is van szó.

Dr. Szabó V. László gazdasági büntetőjogi szakjogász a törvény szempontjai alapján vizsgálja a kérdést. Természetesen nem csupán a tényeket tárja föl, hanem saját véleményével is kiegészíti a leírtakat.

„Az Alkotmánybíróság és a kormány – rendeltetéséből adódóan – más szempontból közelít ugyanahhoz a kérdéshez, ennél fogva logikus, hogy eltérő a véleménye. Értelmezésem szerint a szabadság azt jelenti, hogy az emberek minél többet megtehetnek anélkül, hogy úgy éreznék, ezért büntetni fogják őket. Az Alkotmánybíróság nem a gyűlöletbeszédet védi, hanem a beszéd szabadságát, amennyire lehet, annak tartalmára való tekintet nélkül. Ha a tartalmat is elkezdjük meghatározni, akkor könnyen eljutunk a cenzúrához. Amikor az állam mondja meg, hogy mi a szép és mi a csúnya, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem, akkor a végén eljutunk a szólásszabadság fölszámolásáig. A becsmérlő, megalázó, gyűlölködő kifejezések használatát az Alkotmánybíróság még megengedettnek minősíti, a gyűlöletre és tettlegességre való uszítást már nem. Tehát: ha valaki egy népcsoport kitelepítéséről, pláne kiirtásáról beszél, akkor mindenképpen túllépi a szólásszabadság határát. A Btk. számos olyan bűncselekményt határoz meg, amelyet alkalmazni lehetne a társadalomban visszatetszést keltő jelenségekre. Ugyanakkor hozzá kell tenni: a jogi tiltásnál sokszor eredményesebb a társadalom morális elutasítása. A kérdésem az, hogy miért nem erősödik a társadalmi fellépés a gyűlölködőkkel szemben.” (Paczolay Péter)

A „gyűlöletbeszéd“ szabályozása kapcsán két alapjog, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jog ütközik össze.
Az Alkotmánybíróság 1992-ben megállapította: az a rendelkezés, amely valamely nép, nemzetiség vagy faj elleni gyűlöletre uszítást bünteti, nem alkotmányellenes. Alkotmányellenes viszont az a rendelkezés, amely tiltja a törvényben felsoroltakkal szemben sértő, lealacsonyító kifejezések használatát, ezért ezt a bekezdést megsemmisítették.
Az Országgyűlés 1996-ban nagy többséggel elfogadta a Btk. módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely kimondja: bűntettet követ el és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki a magyar nemzet, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el. Kis János filozófus, az SZDSZ volt elnöke szerint a nácizmus, a rasszizmus, az antidemokratikus eszmék és mozgalmak ellen határozottan föl kell lépni – csak éppen nem a cenzúra és a büntetőjog eszközeivel. Ha a jog ki akarja zárni a közlés és kifejezés útján okozott sérelmeket, vége a szólás szabadságának, bárki, bármikor követelheti, hogy tiltsák be a reá nézve sérelmes beszédet. Az Alkotmánybíróság 1999-ben hozott határozata szerint alkotmányellenes a Büntető Törvénykönyv (Btk.) következő meghatározása: „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el“, mivel magában hordozza a véleménynyilvánításhoz való jog önkényes korlátozásának lehetőségét is, ezért megsemmisítették. 2003-ban széles körű sajtópolémia bontakozott ki a kormány javaslatáról, amely módosította a Btk. közösség elleni izgatásra vonatkozó paragrafusát. Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke és Kis János filozófus közös cikkében úgy foglalt állást, hogy a módosítás szükségtelen, alkotmányellenes, a szólásszabadságot csorbító. A gyűlöletbeszéd ellen a meglévő büntető és polgári jogi szabályok következetesebb alkalmazásával és a politikai közbeszéd, kultúra eszközeivel kell fellépni. A Parlamentben végül a négy fős többséggel elfogadott változtatás tartalmazza az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívást, és az uszítás helyett az izgatás szót használja. A Btk.-ba bekerült egy új bekezdés is: ez börtönbüntetést ró az olyan magatartásra, amely becsmérli, megalázza egy egyén méltóságát nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozása miatt. Mádl Ferenc köztársasági elnök alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg a jogszabállyal kapcsolatban, ezért vizsgálatot kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál. A testület 2004-es egyhangú határozata alkotmánysértőnek minősítette a Btk. módosítását. Álláspontja szerint az új tényállás aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát. 2005-ben az MSZP jogi és közigazgatási tagozatának nyílt levele szerint a jogalkotók addig nem alkalmaztak megfelelő megoldást, ezért a gyűlöletbeszéd szabályozását javasolták. 2007-ben Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közös javaslatban szorgalmazta a Polgári törvénykönyv módosítását. E szerint a jogszabály kiegészülne azzal, hogy a sértő megnyilvánulás ellen felléphetne a csoport érdekeit védő szervezet, illetve a csoport bármely tagja. Az Országgyűlés még abban az évben megkezdte a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló vitát. Az SZDSZ támogatja a javaslatot, az MSZP frakciója szerint viszont ez nem elégséges, szükség van a büntetőjogi szabályozásra is. A frakció tavasszal benyújtott, a Btk.-t módosító előterjesztése két évig tartó szabadságvesztéssel büntetné azt, ha valaki olyan kijelentést vagy mozdulatot tesz, amely alkalmas a magyar nemzet vagy a lakosság egyes csoportjai becsületének csorbítására. A köztársasági elnök szerint szigorításra nincs szükség, mert az veszélyezteti az állampolgári jogok érvényesülését.
A gyűlöletbeszéd szigorítására a kormány a közelmúltban nyújtott be javaslatot. Eszerint „az alapvető jogok gyakorlása során tilos a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltése“. A módosítás másik pontja kimondja, hogy „a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtószabadságnak a gyakorlása nem irányulhat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltésére, valamint a faji felsőbbrendűségre vagy a fajgyűlöletre alapozott eszmék terjesztésére“. A harmadik szakasz szerint „a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltését, valamint a faji felsőbbrendűségre vagy a fajgyűlöletre alapozott eszmék terjesztését a büntető törvény akkor is szigorúan bünteti, ha az mások alapvető jogát vagy a köznyugalmat közvetlenül nem sérti, vagy nem veszélyezteti“. A javaslat általános indoklása rögzíti, hogy „a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alapjogok között“. Az elmúlt években azonban hazánkban mind hangosabbá és agresszívabbá váltak azok a szélsőséges, polgári demokráciában elfogadhatatlan közlések, amelyek célja és eredménye „a társadalom tagjai közötti gyűlölet felszítása“, „az emberi jogokat, illetve a demokratikus együttélés szabályait megkérdőjelező önkényuralmi eszmék terjesztése, az erőszakos vagy fenyegető nyomásgyakorlás“. Ezenfelül a rendszerváltás utáni évek mérsékelt, önkéntes jogkövetésen alapuló gyakorlatához képest „gyökeresen megváltozott“ az utcai véleménynyilvánítási kultúra is. A gyűlöletbeszéd alkotmánymódosítást az igazságügy-miniszter jelentette be. A megvalósuláshoz kétharmados parlamenti támogatás szükséges. A parlamenti vitában egyértelművé vált, hogy az Országgyűlés nem fogja megszavazni azt a kétharmados alkotmánymódosítást, amely a gyűlöletbeszéd elleni, a jelenleginél hatékonyabb fellépés megteremtését tenné lehetővé. Az MSZP-n kívül egyetlen párt sem támogatta a törvényjavaslatot. A Fidesz, a KDNP és az SZDSZ képviselője is azon a véleményen volt, hogy indokolatlan az alkotmány módosítása, mert a jelenleg hatályos törvények is lehetővé teszik a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépést. Salamon László (KDNP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyűlöletre uszítás tilalma jelenleg is szerepel az alaptörvényben. Véleménye szerint a kormány erősíteni szeretné a negatív indulatok keltésének tilalmát, ez pedig a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozását jelentené. Bárándy Gergely (MSZP) szerint a gyűlöletbeszéd elleni hatékony fellépés szükséges, a jelenleg hatályos jogszabályok nem elégségesek. Az Alkotmánybíróság ragaszkodik a szólásszabadság széleskörű védelméhez, a kormány viszont – bár a megvalósításnak kevés a realitása – kész akár az alkotmányt is módosítani a gyűlöletbeszéd elleni fellépés érdekében. Répássy Róbert (Fidesz) kijelentette: március 15-e után semmilyen törvény elfogadásához nem járulnak hozzá, amely a szólásszabadságot korlátozni kívánja. Mint mondta, a nemzeti ünnepen történt események önmagában éppen elegendő indokot szolgáltatnak arra, hogy ne támogassanak egy ilyen törvényjavaslatot. Úgy vélte, hogy ez az előterjesztés a szólásszabadság megengedhetetlen korlátozását jelenti, ezért nem fogják megszavazni. Szerinte az előterjesztés nem a valódi problémákat orvosolja, azaz azt, hogy nőtt a roma kisebbség elleni bűncselekmények száma. Erre az alkotmánymódosítás nem eszköz, erre a büntetőjog szigorítása, elrettentő büntetések kilátásba helyezése lehet válasz – vélekedett. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) is azt mondta, hogy pártja nem támogatja az alkotmány módosítását, sőt helytelenítette azt. Elmondta, meggyőződésük szerint a jelenleg hatályos rendelkezések alkalmasak arra, hogy ezeket a jelenségeket visszaszorítsák. Azzal egyetértett azonban, hogy lehetne változtatni a fennálló bírói gyakorlaton.

Dr. Szabó V. László:
„Az én álláspontom az, hogy az országban jelen pillanatban fennálló gazdasági helyzeten, az emberek életén kellene jobbítani, nem pedig az elégedetlenkedők száját befogni és a morgolódó többséget elhallgattatni. A G20 tárgyalások alapját is a kvázi bocsánatkérés adta, vagyis az amerikai nagytőke kapzsiságát akarták valamelyest jóvátenni, és ezért kapott Kelet-Európa 750 milliárd eurót. Akkor a kisember miért nem fejezheti ki véleményét? Főleg, ha a válságot nem ő okozta, de a következményeiben, terheiben neki is osztoznia kell. A bankok csak egy kicsivel osztanak kevesebb nyereséget, a kisemberek viszont elveszítik állásaikat, földönfutók lesznek. Bár elítélendő, hogy egy közösség elleni tettlegességre uszítás megtörténhessen (ezt tiltja is a törvény), azonban legalább a vélemény szabadsága hadd maradjon meg, még akkor is ha az egy bizonyos közösség ellen irányul.
A „ius murmurandi”, vagyis a morgolódás joga már az ókori Rómában is alapelv volt. A gyűlöletbeszéd teljes megtiltása (akár a szólásszabadság elvétele árán is) és a büntető törvénykönyvbe való felvétele kinek az érdeke? Természetesen azoknak, akik a válságot okozták. Ezek után sejthető, hogy milyen érdekek szócsövei azok, akik a nép száját akarják betapasztani. Azon érdekeké, akik Európát, Magyarországot is a nyomorba sodorták. A végére marad a kérdés: miért nem részesülnek megfelelő büntetésben? Talán azért, mert a G20-találkozón bűnösségüket elismerve kinyitották a pénztárcájukat? Álláspontom szerint a véleményszabadság korlátozásának ilyen módon való felvetése is szégyen.”

Korántsem élünk idilli, tökéletes világban, ahol az igazság egyértelmű, és mindig győzedelmeskedik. Ennek ellenére mindennap tehetünk azért, hogy ez az állapot javuljon. Emlékezzünk 1848-ra, a forradalom tizenkét pontjára, amely lényegre törően foglalta össze a demokrácia elveit. A sajtó szabadsága és a véleménynyilvánítás alapvető jog, ugyanakkor minden esetben szem előtt kell tartanunk a másik fél iránti tiszteletet. Ameddig az „Ember embernek farkasa” elv uralkodik, és nem tiszteljük társainkban az Embert, addig az uszítás és a szólásszabadság közti határvonal szétfolyik, utat engedve a lázításnak, amelyre az erőszakos cenzúra válaszol. Eme két fogalom karöltve létezik, egymást szítják, és gyűlölködéshez vezetnek. A gyűlölködés pedig az agresszió és a pusztulás melegágya. A középutat még nem fedeztük föl, de az úthoz vezető kapu kulcsa ott lapul valamennyi polgár zsebében.

Törzsanyag: Dr. Szabó V. László

mentropia.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!