|
Természetrajzos természet I.
A természet fogalmát, mint bármi mást, lehet tudományos vagy művészi módon definiálni. Okom van arra, hogy ennél közvetlenebb módon próbáljam meg. Ki az, aki nap mint nap nem ugyanazt az utat teszi meg otthonától a munkahelyig? Utcák, házak, aszfaltok, járművek köszönnek vissza… Mégis akkor derülünk fel, ha észrevesszük, hogy kisüt a Nap, ha a Duna szagát fújja a szél, ha tavasszal virágba borul néhány darab fa, ami itt-ott egyes utcákon magasodik felénk.
Lehet lelkesedni egy igazán csúcstechnológiával megáldott új autótípusért, de miért is? Hisz látom, az egyik ugrásra kész vadmacska, míg a másiknak sima, áramvonalas, cápa-ragadozót mintáz a külseje. Lám-lám. És az üzemanyagot honnan nyerjük hozzá? Mindent a természetből kottázunk és szerzünk úgy, hogy már közvetlenül nem is találkozunk vele (ki ne hallotta volna a lila tehén viccet). Van, aki annyira megszokta ezt a mesterséges civilizációt, hogy már nem is hiányzik neki a városból kiszorított, degradált természet? Ki gondolja, hogy nem szentelünk elég figyelmet a természetre? Itt nem a Greenpeace követeként integetek. A természet nem csak flóra és fauna. Az ember nem lehet kívülálló… Eltávolodtunk eredendő szülőhelyünktől, a természettől. Márpedig természet nélkül nincs élet. Ki találkozott olyan üzenettel: „vissza a természetbe!”, mert valami nagyon hiányzik a betonrengetegből? Írhatom joggal, mindent a Természetnek köszönhetek. A Természet ad életet, erőt, ihletet.Közvetve és közvetlenül. Mikro és makro szinte egyaránt. Nem kérkedik, természetes, hogy természetesen kínál. Jót – rosszat. A természetben élet és halál egyazon súllyal esik latba. Fekete és fehér? Mégsem az. A természet leírhatatlanul bőkezűen SZÍNES. Paradox módon, igen. Természet = élet. Biológiai és eszmei létezése megkérdőjelezhetetlen. A természet katarzis! Természet = szerelem. Ezt üvölti a növény- és állatvilág is, ha kiteszed a lábad az aszfaltdzsungelből… fák, rétek, patakok, a földön termett buja növények… sorolhatnánk költői közhelyeket…. és mindez visszaköszön a műsorközi reklámokból. A szintetikus szublimált tálalás helyett talán átélni érdemes ezt a misztikus-katartikus kalandot, hétköznapjainkba csempészve: „vissza a természetbe”!
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.