|
 Érzelem és értelem I.
Ki gondolja, hogy mindennek, így a megfoghatatlan, láthatatlan(?) érzésnek is megvan a maga természetrajza? Lehet kategorizálni, újra felfedezni, de tudunk közhelyeket nélkülözve nyilatkozni róla? Az érzelmet vajon lehet (teljeskörűen, több dimenzióban, kölcsönhatásokkal) laboratóriumban tesztelni? Talán (nincs lehetetlen….), de érdemes? Ezt a döntést másra bízom. Valahol azt olvastam, nincsenek közönséges pillanatok. Létezik a tapasztaláson keresztül egyfajta elemi létérzés, ösztön, amely addig tart, amíg az elme el nem kezd dolgozni a racionalitás talaján.
Igen, ezért vetődött fel bennem, mi szükség az érzésre manapság, amikor kemény túlélésre játszunk, és azt gondoljuk, az értelemnek van nagyobb létjogosultsága. Ekkor találkoztam a következő sorokkal: „Szociobiológusok, azt firtatván, miért juttatott az evolúció központi szerepet az érzelmeknek az emberi pszichében, rámutatnak arra, hogy ilyen esetekben bizony a szív diktál és nem a fej. Szerintük érzelmeink igazítanak el bennünket olyan döntő próbáknál és feladatoknál, ahol az intellektus önmagában megbízhatatlan - vészhelyzetben, gyászban, frusztrációkkal dacoló kitartásban, párkeresésben, családalapításban. Valamennyi érzelem határozott cselekvésmintát kínál: bevált irányba terel az emberi élet visszatérő kihívásai közepette. Miközben törzsfejlődésünk során újra meg újra ismétlődtek ezek az örök helyzetek, érzelmi skálánk életmentő voltát igazolta, hogy idegrendszerünkbe bevésődött s az emberi szív veleszületett, automatikus hajlandósága lett. A szemlélet, amely lekicsinyli az érzelmek hatalmát az emberi természetben, sajnálatosan szűk látókörű. Már a gondolkodó fajtát jelentő Homo sapiens elnevezés is félrevezető annak tükrében, ahogyan a tudomány napjainkban átértékeli az érzelmek szerepét életünkben. Közkeletű tapasztalat, hogy döntéseink és cselekedetein kialakításánál az érzelem legalább annyit számít - ha nem többet -, mint a megfontolás. Aránytalanul feldicsértük a tiszta racionalitás értékét és hozadékát - amit az IQ-val szokás mérni. Márpedig az értelem az eluralkodó érzelmek mellett nem rúg labdába.” (Daniel Goleman) Ideális elképzelés, hogy egyensúlyt teremtsünk érzelmünk és értelmünk közt. Nagyon érzékeny, polarizált területnek jellemezzük először, ám tapasztalhatjuk, hogy e két tulajdonságunk egymást segítve kell, hogy szolgálja életünket.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
