 A közlés elkopik, elhalványul, szétfoszlik, elenyészik, a gesztus föl-föl dereng. A szépen artikulált hangok a másodpercmutató ritmusával fokozatosan távolodnak, amíg a mozdulatok, a tekintetek színesen rögzülnek az emlékezet fotóalbumában. Az egyiktől hűs lesz a tenyér, a másiktól megtörik az íriszen a fény, és némelyiktől ellazul a váll…
…csilingelő simogatások, savanyúan összehúzott szemhéjak, lágy érintések, fahéj és szegfűszeg illatú ölelések, fojtogató szorítások, bizsergető villanások, fenyegető kapkodások, ringató közelségek, acél hideg vágások, feloldozó nevetések, akasztófa merev szempillák, megértő ujjak, jégvirágos mosolyok, görcsös kacagások, takargató tenyerek, dübörgő ütések, szelíd merengések, huncut csücsörítések, cinkos kacsintások, önfeledt karlendítések, feszülő combok, oltalmazó kézfogások, dallamos súrlódások, otthonos egymásba fonódások, követelőző ajkak, éber mozdulatlanságok, mézes homlokok, lemondó legyintések, ártatlan figyelmetlenségek, türelmetlen dobbantások, megsemmisítő hallgatások, mételyes csókok, tudatos könnyek, bűnbánó szemlesütések, értetlen hátrálások, rettegő összerándulások, segélykérő tekintetek, megadó elernyedések…
Nap mint nap újabb és újabb szempárok pecsételik rád festéküket, más és más ujjak nyújtóznak feléd. Nagy luxus lenne mindet megőrizni, lepörögnek rólad, mint hajadról a vízcseppek. S mégis mennyi megmarad, akár ezen a virtuális felületen a karakterek. Egymás után rendeződnek szépen sorba, mindegyik helyet enged a másiknak, mert tudja: ő is oda tartozik. Nem takarják, vagy fedik egymást, nem hadakozik egyik a másikkal, egyik sincs alá- vagy fölérendelve a másiknak, jól megférnek egymás mellett. Így terebélyesedik észrevétlenül szép szöveged…
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
