|
 A Mentropia.hu elhatározta, hogy közbeszéd tematizálásba kezd olyan kis pártokkal, akiknek a fősodrú média nem biztosít kellő teret álláspontjuk kifejtéséhez. Az első kérdéskör a cigánybűnözés fogalma, melyre előszőr az Élőlánc Magyarországért szervezet válaszolt. A Mentrópia kérdéseit Laluska Nóra fogalmazata meg.
Mentrópia: Cigány, roma, kisebbség. Ezek a szavak sokakban ellenszenvet kelt. Vajon miért? Olyan szóösszetételekkel találkozhatunk, mint a cigánybűnözés. De vajon miért alakulhatott ki ez a szó? Magyarországon a cigány lakosság számát 400- 600 ezerre becsülik. A teljes magyarországi lakosság közel 10%-a. Sokan úgy vélekednek, nem dolgoznak. De miért nem? Rengeteg pénzt fektettek a romák integrációjába, és mégis mintha mind hiábavaló lett volna. Szinte semmi sem változik. Sőt egyre jobban elfajulni látszanak a dolgok. Romákat ért támadások, gyilkosságok. Mi vezetett idáig? Az emberek félnek, és sokaktól lehet hallani, jogosak a félelmeik. Mások szerint viszont nem szabad általánosítani. Valamilyen megoldást találni kell a tarthatatlan állapot enyhítésére. Az egyik legfontosabb kérdés a segélyezési rendszer átalakítása, hiszen a köztudatban az van jelen, a romák csak erre a bevételi forrásra számíthatnak, de ennek ellenére milliós autókból szállnak ki. Önök mit tennének a romák integrációja érdekében? Mi az, amivel elfogadtatnák ezt a kisebbséget a többséggel? Ha változtathatnának, milyen irányban alakítanák át a segélyezési rendszert? Átalakításra mindenképpen szükség van, hiszen akadnak olyanok (nem csak romák), akik papíron rászorulók, pár ezer forintból tartják fent családjukat, életvitelük azonban szöges ellentétben van ezzel. Gyors megoldásra van szükség, hiszen a helyzet egyre csak romlik, és a médiában minden felmerülő ügy csak olaj a tűzre.
Élőlánc Magyarországért: Cigánykérdés – magyarkérdés
Használjuk vagy elutasítsuk a “cigánybűnözés” kifejezést, szomorú tény, hogy a cigányság katasztrofális helyzete ebben és csakis ebben a megközelítésben került az érdeklődés középpontjába. Valóban, nem egyszerűen bűnözésről van szó. Hanem miről?
Például arról, hogy a cigány népesség túlnyomó része nem rendelkezik rendszeres legális jövedelemmel. A szocializáció normális útja többségük számára tehát nem járható és semmi esetre sem vonzó, a deviáns minták követése több sikerrel kecsegtet. Ez a magyar társadalomra és a magyar államra igen rossz fényt vet. Az sem kizárt, hogy a jövő történészei a mostani “cigánybűnözést” a későbbi polgárháborús helyzet kibontakozásának első fázisaként fogják értelmezni. Ne legyen igazam.
Szerintünk a helyzet annyira elmérgesedett, hogy közvetlen beavatkozással, kívülről nem orvosolható. A cigánypolitikára költött súlyos milliárdok túlnyomó része nem jutott el a cigányokhoz, ami eljutott, nem segített rajtuk.
1. A legfontosabb tennivaló: mindent meg kell tenni a pozitív mintát követő életstratégiák sikerességének biztosítására, vonzerejének növelésére! A cigányság felemelkedését nem alulról, hanem “felülről” lehet csak kezdeményezni.
- A cigány értelmiség szereplehetőségeinek kiszélesítésével a társadalom életének valamennyi területén. (Először persze korszerű, européer cigány értelmiséget kellene képezni. Ismerünk sikeres kezdeményezéseket, elképesztően kevés támogatásban részesültek.)
- Sikeres cigány vállalkozóknak a legális gazdaságban kellene biztosítani az érvényesülés lehetőségét.
- A pozitív diszkrimináció eszközeinek körültekintő alkalmazásával gondoskodni kellene a legális jövedelemből élő, felelősen tervező és gazdálkodó cigány családok megbecsüléséről a helyi társadalomban és a munkahelyeken.
2. A cigányság túlnyomó többsége azonban munka nélkül, nyomorúságos körülmények között él. A többségi társadalom idegenkedését kiváltó magatartásuk nem valamiféle ősi cigány tradició következménye, hanem az elnyomorodásé. A keleteurópai vidéki társadalom viszonyaihoz a maga módján alkalmazkodó sajátos cigány életforma napjainkra minden tekintetben fenntarthatatlanná lett. Ez a cigányság számára új helyzetet teremtett és igen súlyos frusztráció forrása. Választaniuk kell, de a többségi társadalmon múlik, hogy mit választanak: a beilleszkedést vagy a devianciát. Nincs harmadik út! Az új, pozitív cigány identitás alapja csakis a sikeres beilleszkedés tapasztalata lehet. A hagyományos cigány értékek igazolását is csak ezen az úton találhatják meg. Ez lassú és küzdelmes folyamat lesz, amelyben egyelőre se a magyarok, se a cigányok többségének az együttműködésére nem számíthatunk. Ezért bölcs, elszánt és türelmes politikára volna szükség.
- Az első lépést ezen az úton most kell megtenni, mert később már nem lehet. A cigányság minél nagyobb részét legális, rendszeres munkajövedelemhez kell juttatni. Ez közvetlen intézkedésekkel nem érhető el, csakis a kevéssé képzett munkaerő foglalkoztatására alkalmas kis- és középvállalkozások célzott támogatásával. Nem “cigány” munkahelyeket kell teremteni: ez csak a cigányellenes közhangulatot fokozná, növelné a szegregációt és beláthatatlan korrupció, pénzpocsékolás forrása lenne. De igenis lehetséges és szükséges a vállakozások támogatását összekötni a cigány munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzésével.
- Ehhez azonban alkalmas cigány munkavállalók kellenének. Ez megköveteli a szakképzés rendszerének felülvizsgálatát. A most zajló központosítás végleg elérhetetlenné teszi a cigányok többsége számára, hogy szakmát tanuljanak. Ehelyett az igényekhez és lehetőségekhez a mostaninál rugalmasabban alkalmazkodó képzésre, a képzés és a munkaadók közötti szorosabb együttműködésre, a szakoktatók fizetésének mintegy 100%-os emelésére, és a képzés minőségének javítására volna szükség. A szakiskolák nemcsak szakmát oktatnak, az ide beiskolázott tanulók fele a felmérések szerint súlyos nehézségekkel küzd a számolás, szövegértés stb. terén. Az elengedhetetlen ráfordítások elenyésznek az antidiszkriminációs intézkedésekre, iskolai kényszerintegrációra és egyebekre elfolyt milliárdokhoz képest.
- Nem enyhíti a cigány fiatalok hátrányos helyzetét az általános iskolai integráció erőltetése. Ahol az együttélés konszolidált, ott az integráció magától végbemegy, már csak az általános iskolák létszám-gondjai miatt is. Ahol a magukkal hozott hátrányok miatt nehezebben képezhető, beilleszkedési zavarokkal küzdő cigány tanulók hátráltatják a többiek előmenetelét, veszélyeztetik az iskolai közösség rendjét, ott viszont a “jobb” családok (magyarok és cigányok egyaránt!) kimenekítik gyerekeiket és más iskolába iratják. Az erőszakos integráció helyett tehát a sajátos nevelési igényű, halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak más pedagógiai módszerekkel folyó képzésre volna szükségük. Pozitív diszkriminációra, és speciálisan képzett, különlegesen megbecsült pedagógusokra, többek között.
3. A cigányság körében a különféle bűncselekmények elkövetői az átlagnál jóval magasabb számban fordulnak elő. A körülmények ismeretében ennek az ellenkezőjén kellene csodálkoznunk. Magyarországon a tisztességes megélhetés túlságosan nehéz, a tisztességtelen túlságosan könnyű. A pozitív minták vonzerejének növelésével párhuzamosan a negatív minták követésének elrettentő következményeit kellene tapasztalniuk azoknak a bűnöző szubkultúráknak, amelyek ma nemcsak rettegésben tartják cigány és nemcigány környezetüket, de sikerességük folytán vonzerőt is gyakorolnak a fiatalok egy részére.
-A bűnüldözés megerősítése, decentralizálása, a bűnüldöző szervek szoros együttműködése a helyi társadalommal és az önkormányzatokkal azonnali kedvező változásokat idézne elő.
-A visszaeső elkövetőkre kiszabott büntetések kötelező szigorítása – többszörös visszaesőknél a büntetési tételek többszörösének alkalmazása – elviselhetetlenül megnövelné a deviáns életstratégiák kockázatát.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Mazcó Ágnes egyszer labancnak hívott egy kérdésem miatt. Maczó ágnes akkoriban alkotmánytervez eteket gyártott. Errő azt kell tudni, hogy aki már tanult alkotmányjogot, ahogy én is, az egy idő után rájön, hogy egy termosz kávé és egy átalvatlan éjszaka -meg egynéhány minta az egykori magyar alkotmányokból és mondjuk a francia, az amerikai meg még valamelyik ország alkotmánya magyar fordításban etalonnak, aztán hopp: kész is egy alkotmány. Maczó Ágnes épp az aktuális alkotmánytervez etét ismertette az egyetemen, aminek a g.) pontjában (Hihi: megtaláltam Maczó Ágnes g.)pontját) az állt, hogy a privatizált vagyont vissza kell venni állami kezelésbe. Amire én azt kérdeztem: "Mi van, ha nem eladó?" A válasza az volt: "Akkor államigazgatási eszközökkel élünk" ... "Csókolom, államosítunk?"-kérdeztem. Ezek után hívott labancnak. Kifütyülték.
Szóval kávé van, fölös agykapacitás is van, lehet gyártani a jobbnál jobb terveket a romakérdés megoldására, és fel lehet tárni a legőszintébb jószándék vezérelte lehetséges alternatívákat a megoldásra. Miért is ne?
Apámék szomszédságába beköltözött egy 10 gyermekes roma család. . És . Azaz "PONT"
Ment a beszélgetés jó bor mellett aaról, hogy "fogy a magyar". Megkérdeztem az előttem szólótól, hány gyereke van. Azt mondta, neki egy sincs. A mellete űlőnek van kettő. Nekem is van egy lányom, a mellettem űlőnek nincs gyereke.
Az apámék szomszédjába beköltöző család feje olyan idős, mint én: 35 éves. Nagypapa.
Szóval agyalogni lehet, hasznos és jó megoldás pedig egész egyszerűen nincs, és amíg a nagy UNIÓ nem segít, és nem tekinti a kérdést meghatározó szívügyének, meggyőződésem, hogy nem is lesz.
A magánvéleményem az, hogy senki nem meri felvállalni a problémakör avatott ismerői közül, hogy face to face szivárványos kishazánk összépének képébe vágja a valós számadatot. Úgy gondolom, ez a szám azoknak a száma, akik tudatosan cigánynak / romának vallják magukat. A valós szám vélhetőleg mindenkit sokkolna.
Amikor nyíladozni kezdett bimbzó szellemem (fogjuk rá, hogy a rendszervátás környékén) ugyanilyen számadatok szerepeltek az akkori statisztikákban . Nomármost, ha tényként fogadjuk el, hogy az egyre csökkenő népességen belül a cigányok / romák száma közismerten exponenciálisan nő, akkor valamit nagyon nem értek. Mondjuk, kétféle ember van, aki jogásznak megy és aki szereti a matematikát, a statisztika pedig csak olyan, mint a fürdőruha: azt mutat ki, amit akar.
Az 50-es évekről jobb most nem beszélni, de annyi bizonyos, hogy ha akkor valaki lopni mert, akár másoktól, akár az államtól, az a saját és a családja életével játszott.
Ha egy jelentős ugrással a manapság divatosan csak retróként emlegetett korszakra gondolunk, akkoriban meg igencsak elszaporodtak az üzemi lopások. Sokunk hozzátartozói építkeztek akkoriban pl. házat vagy nyaralót, kézenfekvő és természetes volt elfogadni sőt keresni a gyakorlatias megoldásokat. Amikor Kádár elvtársat erről kérdezték, belekacsintott a kamerába, hogy "az is a nép tulajdonában marad"- mire egy ország népe kacsintott rá barátságosan vissza a tv képernyők mögül.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.