 Manapság mindenki mindent megtesz azért, hogy egyéniség lehessen. De mi ennek az ára és milyen jövő képzelhető el így?
Csak szépen, lassan.
Nem lehet. Hiszen megígérte. Egészen pontosan emlékszem, alig múlt el éjfél pár perccel és akkor ő azt írta, feljön msn-re. Már este tíz van és nem látom. Rejtve van? De akkor válaszolna. Csak. Hiszen azt mondta, szeret...
Nem lehet. El sem hiszem. Írt. Ez a csaj gerjed rám. Pedig hogy mondta a Zoli a múltkor, hogy majd ő megmutatja. És mégis én tetszem neki. Úgy látszik én fogom megmutatni, ha minden sínen megy.
Hát igen. Nehéz helyzet. Itt egy lány, aki megszegve a jelen társadalmi konvenciókat vár a fiúra, míg amaz éppen azon agyal, hogyan tudathatná a lánnyal azt a tényt, hogy ő már férfi. (Hiába, ami nem magától értetődő, azt be kell bizonyítani.) Mellesleg a megválaszolatlan üzenete a következő volt:
Szia. Nem látlak msn-en. Csak azt akartam írni, hogy pénteken házibulit tartunk a csajszikkal. Ha gondolod, gyere el te is...
Gabesz már a sarokról megállapította, melyik házban van a buli, ami mondjuk nem volt nehéz, hiszen a zenét már két utcával odébb is hallotta. De mikor közeledett már nem volt semmi kétség. Encsi és a barátnői már az udvaron várták.
Futkároztak - már amennyire a tíz centis magassarkú engedte - és beszélgettek - már amennyire a fejenként négy deci Kalinka engedte.
A csajok örültek - Gabesznek meg a Jägernek is, amit hozott - és Gabesz is örült - a lányoknak meg annak is, hogy most sokkal több látszik a lányokból, mint a múltkor.
Meg is állapította, hogy Encsinek igazán jól áll a kivágott felső. No meg a miniszoknya.
Gabesz magabiztosan viselkedett. Bőszárú farmer, baseball satyek. Még fodrásznál is volt a minap. Ez a biztos fellépés csak nőtt a lehúzott felesek után. A zene olyan hangosan szólt, hogy alig hallották egymást. De nem is volt rá szükség. Szavak nélkül is sínen volt minden.
Megtörtént. Gabesz mielőtt elindult adott egy utolsó puszit Encsi homlokára, majd azt súgta a fülébe: Boldog tizenharmadik szülinapot.
Tizenharmadik? Na várjunk csak. Te is látod kedves olvasóm? Tizenhárom.Hősünk ezt még előttem is eltitkolta. Mindig ez történik, ha elfelejtek rögtön az elején mindent rögzíteni. Kitalálta a saját korát. Két hete egy nyolcvankilenc éves nénike gondolta úgy, hogy ő anyuka lesz. Aztán persze gondolkodhattam,hogyan mászok ki ebből. Végül egy egész jó kis sci-fi kerekedett ki az egészből. Vigyázni kell. Minden információt idejében közölni kell, különben ezek a kis mimicek kifognak rajtunk.
De hogy nem vettem észre? Hiszen még a sliccgombját is az anyja varrta fel mielőtt randira indult volna tegnapelőtt. Hát persze.
A múltkor olvastam egy cikket, amiben arról írtak, hogy egyre korábban érnek a gyerekek. Na nem be az iskolába reggelenként, hanem a felnőttek világába.
Hát igen, Encsi sem a hátsó zsebébe dugdossa már a cigit, ha közeleg a lebukás veszélye, sokkal inkább a közé a két kis csinos cici közé, amivel büszkén domborít.
Hogy mi ennek az oka? A gyorsaság. Gyorsabban eszem, gyorsabban megyek, gyorsabban olvasok, utazok, mint a nagyszüleim ugyanennyi idősen. És feltehetőleg az én unokáim is gyorsabban fognak enni, menni, olvasni és utazni, mint én. Az utazásban igazán reménykedem.
Nagyanyáink hajdanán még panírozott csirkét ettek krumplival meg jó kis házikenyérrel, nem McChickent. A madarak zenéjére lépegettek az utcán, nem pedig a tuctuc vagy a hard rock ritmusára. A közlekedésben nem sok változást tapasztalok, bár lehet ez csak azért van, mert vonattal járok.
És mi lesz akkor, ha ez a folyamat folytatódik?
Nem csak az utazás időtartama fog évtizedek múlva hihetetlenül lecsökkenni, hanem az életkorunk is. Hiszen...
Ha már a tizenkét éves férfiak és nők ismerni fogják a flört alkalmazásának minden fortélyát, rövid időn belül komoly kapcsolatra vágynak. Aki egyből igaz párt talál az kb. két évre rá, de akinek a szinglilét jut, az sem menekülhet négy-öt évnél tovább és előkerül a baba a pocakból. És itt leszármazottaink, mindössze tizennégy-tizenhét év körül lehetnek.
Hogyan reagál erre a társadalom?
Először is megszorításokkal él az állam. Például bevezetik, hogy a várandós kismamáknak a szórakozóhelyeken megduplázzák a belépő árát. Ezt persze nem lesz nehéz betartani, ugyanis a legtöbb ilyen helyre a nők ingyen mehettek be eddig is. Minthogy nulla duplája nulla, a helyzet ne sokat fog javulni.
Később előrehozzák a felnőtt korhatárt tizennégy éves korra. Ez elsőre jól hangzik, de ha belegondolunk milyen jó még nekünk, mikor is a gyerekünk tizennyolc éves koráig fél áron utazhat, úszhat, kulturálódhat, akkor már nemi s annyira. Habár nem teszi.
Végül bevezetik a bababarát iskolákat. Az egyik osztályban már azt tanulja a gyerek, hogy á a nulladikon egyenlő eggyel, a másikban még csak azt, hogy három meg öt az nyolc. A furcsa csak az, hogy anyáról és lányáról lesz szó. Majd később mikor az anya már egyetemre jár, a gyerkőc akkor ismerkedik azzal a bizonyos hatványozással.
És ezután?
Ezután jön a legjobb az egészben. Nem okoz majd problémát az a szülőnek,hogy míg ő dolgozik, mit csinál a gyerek otthon egyedül, hiszen mire már munkába áll, a gyerek már nem gyerek. Pontosan tíz éves. Most ismerkedik a flörtölés fortélyaival...
Az élet gyorsasága, az arcokon is meglátszik ám. Egyre több lesz a ránc az emberek arcán és nem akar eltűnni. Persze késsel el lehet tüntetni, de egy idő után úgy begyorsul minden, hogy még a plasztikai sebészek sem jelentene megoldást. Anyuka még csak negyven éves, de úgy néz ki, mint Sraszlicskai Eta néni (más néven metamorf) a másodikról.
Ha valaki, akkor ő mindent megtett fiatalsága megőrzése érdekében. Hogy miért ez a különös név? Ő még abból a korból indult, mikor a plasztikai sebészetet még megoldásnak tekintették az öregedés megakadályozására. Annyi volt a különbség az Eta néni és a mi korunk között, hogy az ő korában már oly mértékben volt kereslet ilyenféle műtétek után, hogy egy arcátszabatás ára nem került többe, mint egy bicikli. Etának nem is kellett több, élt a lehetőséggel és megvalósította legnagyobb álmát: azoknak a sztároknak az arcformáját vette fel, akikért fanatikusan rajongott. Tizenöt évesen Angelina Jolie-ként csavarta el a fiúk fejét, de mikor már több Angelina mászkált szanaszét, mint azt bárki gondolta volna, váltott. Ann Spears lett (a mi korunkból jól ismert Britney dédunokája), majd Katherina Cloone és így tovább. Legalább tizenöt különféle arcnak volt már tulajdonosa. Ez meg is látszik az arcán, már ha nevezhetjük annak azt a puha, fonnyadt, képlékeny, fényben a hegek miatt itt-ott felcsillanó valamit, ami beborítja fültől-fülig. Ezért hát a név. De szerencsére az emberek rájöttek arra, hogy ez így nem működik. Csak azt nem tudták éppen,hogy mi az ami működik.
És nem csak minálunk van ez így. A svédeknél is. Már nem gurul olyan könnyedén a görkorin a nagyi, mint régen.
A tévéműsorban a fiataloknak szóló műsorok száma is lecsökken, mivel éppen csak pár évig gyerkőc a gyerkőc. Úgy igazán.
Valahogy minden sokkal rövidebb lesz. De miért? Nem pont azért volt az egész, hogy időt nyerjünk? Azért kezdtünk el gyorsabban enni, hogy több időjusson értelmesebb dolgokra. Azért gyorsabban menni, hogy hamarabb odaérjünk szeretteinkhez. Olvasni, hogy minél több nagyszerű könyvre jusson időnk. Akkor mi végre az egész?
De várjunk csak! Hol van Gabesz és Encsi? Látjátok, róluk már megint megfeledkeztem.
Na igen - szólalt meg Encsi - pont erről szeretnék beszélni veled.Még csak tizenhárom éves vagyok. Te is csak tizennégy. Ez nekem még túl korai.Tudod mit? Ami az előbb történt, legyen a mi kis közös titkunk és kezdjünk elölről mindent. Szépen. Lassan.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
