|
 Manapság mindenki mindent megtesz azért, hogy egyéniség lehessen. De mi ennek az ára és milyen jövő képzelhető el így? Csak szépen, lassan.
Nem lehet. Hiszen megígérte. Egészen pontosan emlékszem, alig múlt el éjfél pár perccel és akkor ő azt írta, feljön msn-re. Már este tíz van és nem látom. Rejtve van? De akkor válaszolna. Csak. Hiszen azt mondta, szeret...
Nem lehet. El sem hiszem. Írt. Ez a csaj gerjed rám. Pedig hogy mondta a Zoli a múltkor, hogy majd ő megmutatja. És mégis én tetszem neki. Úgy látszik én fogom megmutatni, ha minden sínen megy.
Hát igen. Nehéz helyzet. Itt egy lány, aki megszegve a jelen társadalmi konvenciókat vár a fiúra, míg amaz éppen azon agyal, hogyan tudathatná a lánnyal azt a tényt, hogy ő már férfi. (Hiába, ami nem magától értetődő, azt be kell bizonyítani.) Mellesleg a megválaszolatlan üzenete a következő volt:
Szia. Nem látlak msn-en. Csak azt akartam írni, hogy pénteken házibulit tartunk a csajszikkal. Ha gondolod, gyere el te is...
Gabesz már a sarokról megállapította, melyik házban van a buli, ami mondjuk nem volt nehéz, hiszen a zenét már két utcával odébb is hallotta. De mikor közeledett már nem volt semmi kétség. Encsi és a barátnői már az udvaron várták.
Futkároztak - már amennyire a tíz centis magassarkú engedte - és beszélgettek - már amennyire a fejenként négy deci Kalinka engedte.
A csajok örültek - Gabesznek meg a Jägernek is, amit hozott - és Gabesz is örült - a lányoknak meg annak is, hogy most sokkal több látszik a lányokból,mint a múltkor.
Meg is állapította, hogy Encsinek igazán jól áll a kivágott felső. No meg a miniszoknya.
Gabesz magabiztosan viselkedett. Bőszárú farmer, baseball satyek. Még fodrásznál is volt a minap. Ez a biztos fellépés csak nőtt a lehúzott felesek után. A zene olyan hangosan szólt, hogy alig hallották egymást. De nem is volt rá szükség. Szavak nélkül is sínen volt minden.
Megtörtént. Gabesz mielőtt elindult adott egy utolsó puszit Encsi homlokára, majd azt súgta a fülébe: Boldog tizenharmadik szülinapot.
Tizenharmadik? Na várjunk csak. Te is látod, kedves olvasóm? Tizenhárom. Hősünk ezt még előttem is eltitkolta. Mindig ez történik, ha elfelejtek rögtön az elején mindent rögzíteni. Kitalálta a saját korát. Két hete egy nyolcvankilenc éves nénike gondolta úgy, hogy ő anyuka lesz. Aztán persze gondolkodhattam,hogyan mászok ki ebből. Végül egy egész jó kis sci-fi kerekedett ki az egészből. Vigyázni kell. Minden információt idejében közölni kell, különben ezek a kis mimicek kifognak rajtunk.
De hogy nem vettem észre? Hiszen még a sliccgombját is az anyja varrta fel mielőtt randira indult volna tegnapelőtt. Hát persze.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
