A csináld magad fotósuli folytatása a negatív-laborálás alapjait, azon belül is a fekete-fehér kisfilmek előhívását mutatja be.
Előző cikkemben már említettem, most is hangsúlyozom: senki se
fogjon neki házilag színes film előhívásához. Legalábbis ne elsőre, és
ne is másodikra. Komoly felszerelést és komoly embert igényel az a
folyamat. A fekete-fehér nega viszont jóbarát: laza, sokat elbír, magas
az ingerküszöbe, lehet nyúzni, incselkedni vele. Azt is fontosnak
tartom még az elején tisztázni, hogy nem vagyok felszentelt laboráns,
sem fotókémikus. Magam tanultam, tapasztaltam amit leírok. Nem biztos,
hogy ez a hivatalos, és biztos, hogy nem a legprecízebb mód. De
kipróbált, bejáratott módszer, amit bárki könnyedén elsajátíthat.
Szóval, a lomó egyik alapköve a minimális költségvetés volt, nem
térek el ettől a hagyománytól most sem, íme a szükséges kellékek
listája:
* fekete-fehér negatív film kb. 800,-/tekercs
* negatív hívó tank és orsó 3200,-
* fekete-fehér negatív hívó koncentrátum 700,-
* fixír koncentrátum 900,-
* csepptelenítő 900,-
* labor hőmérő 600,-
* tölcsér
* olló
* gémkapocs
* 2db üres műanyag palack 0,5l
* mérce
Budapesten a Madách tér mögötti kereskedést ajánlom, ott általában
mindent lehet kapni, érdemes a használt termékek között is keresgélni,
remek gépeket is lehet választani fillérekért, és a lista legdrágább
elemét a tankot is ki lehet fogni akár egy ezres környékén. Sőt, néha
még lejárt filmeket is kapni töredék áron. Fekete-fehér negatív ma már
sajnos nem terem minden fotós boltban, a kis laborok általában csak
színeset tartanak, kifejezetten fotós szakboltokban érdemes keresni.
Hogy mennyire gazdaságos otthon hívni, még sosem számoltam ki pontosan.
Eleve maga az élmény is felbecsülhetetlen… de ha csak óvatosan nézem
meg az arányokat, egy hívást a laborban 600-ért csinálnak, és egy
falkon fixír+hívó koncentrátum 1600-ból megvan ami durván 30 tekercsre
is elég lehet, mivel az oldatok újra felhasználhatóak. A többi kellék
ára pedig folyamatosan térül meg, mert jó esetben csak egyszer kell
beszerezni.
És ha letudtuk a mocskos anyagiakat, jöhet a munka első és egyik
legélvezetesebb fázisa: elkattintgatni egy tekercset. Napos időben
100-as filmet tessék használni, felhősre meg a 400-ast ajánlom.
Magasabb érzékenységűt nem használnék még éjszakai fotózásra sem, három
okból. Egy: éles képekhez állványt kell használni, így az a néhány
lépésnyi záridő amit a filmmel megspórolnék már úgysem számít; kettő: a
kisebb érzékenységű filmeknek nagyobb a tűrése a hívás során (nehezebb
elrontani); három: minél kisebb az érzékenység, annál finomabb a
szemcsézete a filmnek, így nagyításnál tisztább képet kapunk; plusz
egy: a nagy érzékenységű filmek drágábbak.
Nézzük az előhívás lépéseit vázlatosan:
1. film visszatekerés
2. oldatok elkészítése / ellenőrzése
3. film feltekerése az orsóra, tank lezárása - teljes sötétben
4. hívó fürdő - tank zárva
5. megszakító fürdő - tank zárva
6. fixír fürdő - tank zárva
7. öblítés
8. csepptelenítés
9. szárítás
Az ellőtt tekercset lassan elkezdjük kézzel visszatekerni. Nagyon
fontos, hogy a filmet ne tekerjük vissza teljesen a kazettába, mert
akkor nehéz kihúzni belőle, időt és pénzt spórolunk az óvatos
tekeréssel. Amikor a film perforációját elengedi az orsó (amire a gép
felcsavarta az exponált filmet) hirtelen csökken az ellenállás,
ilyenkor kell megállni. Ha mégis visszahúztuk a filmet sincs nagy baj,
néhány ezresért kapható célszerszám hasonló esetekre, vagy pl.
dugóhúzóval lefeszegethető a kazetta végéről a fém zárókupak -
szigorúan sötétben. Nade ott tartottunk, hogy ügyesek vagyunk, és
megálltunk amikor úgy éreztük, hogy a film végéhez (vö: elejéhez)
értünk. Ennél a pontnál letesszük a gépet és berendezzük a
fürdőszobában a laborunkat. A címke szerinti arányban elkészítjük a
hívó és a fixír oldatokat fél literhez, alaposan keverjük meg, a mércét
mindig mossuk el bő vízzel, nem kerülhet a hívóba fixír és fordítva
sem. A híváshoz ezen kívül már csak teljes sötétség, a hívó tank, folyó
víz és kb 35 perc szükséges.
A következő műveletet érdemes gyakorolni egy üres tekercs filmmel,
habár nem egy ördöngősség, de élesben majd teljes sötétségben kell
megismételni. A tankhoz tartozó orsót a megfelelő irányba történő
csavarással két darabba könnyedén szét lehet szedni és össze lehet
pattintani. Amikor egyben van az orsó, van egy kis játéka előre-hátra,
ez segít majd feltekerni a filmet. A film elején lévő kis fül ami a
fényképezőgépbe való befűzést hivatott megkönnyíteni innentől csak
akadályozna minket, érdemes levágni, mert jártam már úgy, hogy
visszahajlott és megakasztotta a befűzést. Tehát vágjuk egyenesre a
film végét, helyezzük az orsó befűzőnyílásába ütközésig és tolás
mellett kezdjük el csavargatni az orsót előre-hátra. Folyamatos
mozgatás mellett a film szinte magától feltekeredik az orsóra. Nincs
szükség komoly gyakorlásra, nem bonyolult művelet, inkább a sötétség
miatt érdemes megszokni a mozdulatokat.
Az ideális helyiség kiválasztásáról még nem esett szó, teljes
sötétíthetőség, folyó víz és lehetőleg por mentes környezet kell
nekünk, jó esetben ennek a legtöbb fürdőszoba megfelel. A sötétítés
rettentően fontos, a negatív egy kis beszűrődő fénytől is
használhatatlanná válhat (most a sötétkamra lámpa is tilos). A
legjobban úgy lehet ellenőrizni, hogy elég alaposan zártuk-e ki a
fényt, hogy eltöltünk kb 1-1,5 percet a helyiségben amíg szemünk hozzá
szokik a sötéthez, így jobban észre lehet venni az árulkodó jeleket. Ha
a szigetelés sikeres, bekészítjük a tank alját, az orsót, a tank
tetejét, az ollót és a már visszatekert de még filmmel töltött
fényképezőgépet. Ez után következhet a jól begyakorlott művelet
szigorúan teljes sötétségben: fényképezőgép kinyit, filmet kiszed, vége
levág, orsóba fűz, tankba be, tető rá, és villany fel. Innentől már
világosban bűvészkedhetünk, és elkezdjük betölteni a tank felső
nyílásán keresztül a hívó oldatot. Papírforma szerint 20 fokosnak kell
lennie az oldatnak, de 1-2 fok eltérés nem okoz semmi gondot. A
hívásidőt több tényező befolyásolja: a hívó hőmérséklete, a hívó
kimerültsége/elhasználódottsága, a film érzékenysége és a film
mozgatásának sebessége. Az alap hívási idő minden film dobozára rá van
írva, ez általában 6-8 perc. Arról, hogy az előbbi tényezők mekkora
mértékben növelik (vagy csökkentik) a hívási időt remek táblázatokat
találni a neten, de én általában a megérzéssel súlyozott pontos becslés
módszerét szoktam alkalmazni: az első tekercsnél tartom az ajánlott
gyári időt, utána meg úgy találomra növelgetem, ha kicsit melegebb az
oldat, vagy ha merül. A merülés jelei az oldat sárgulása, zavarosodása,
ez tekercsenként kb 10% plusz időt jelent. De én nem rajongok sem a
százalékokért, sem a tizedmásodperces szőrözgetésért, ha 6-10 perc
között maradunk nagy baj nem lehet. Ja, a stoppert ne felejtsük a
betöltés pillanatában elindítani. Az első 30 másodpercben lassan,
folyamatosan forgatjuk az orsót a (zárt) tankban a kis műanyag tengely
segítségével, majd rátesszük a gumi fedőt ami lezárja a beöntőnyílást
és néhányszor megforgatjuk, megrázogatjuk a tankot, hogy a filmhez
tapadt légbuborékok leszakadjanak. Ha ezt elfelejtjük könnyen foltos
lehet az előhívott negatív, mert a buborékok helyén nem, vagy csak
rövidebb ideig fogja érni a vegyszer a felületet. Ez után elég
percenként forgatni párat az orsón. Ha letelt az idő egy tölcsér
segítségével visszatöltjük a hívót a palackba és kb 1 percig csapvizet
folyatunk a (zárt) tankba. Erre azért van szükség, hogy lemossuk a
hívót a filmről és megállítsuk a hívási folyamatot. Lehet kapni erre a
célra külön lötyit, de én eddig, 15-20 tekercs után is nagyon jól
megvoltam nélküle. Aztán leöntjük a vizet, és mehet a (zárt) tankba a
fixír kb 8-10 percre, ezzel fixáljuk az előhívott képet, hogy további
fény hatására is változatlan maradjon a filmünk. A kilencedik perc
környékén elmormolhatunk egy rövid imát / varázsigét ki-ki hite és
meggyőződése szerint, és ha a fixírt visszatöltöttük az üvegbe
kinyithatjuk a tankot. És itt következik 15 perc tömény izgalom, mert a
tank teteje ugyan már lekerült, de az eredményt nem láthatjuk, mert a
negatív a végső mosás idejére még az orsón marad. 15-20 percig folyó
víz alá tesszük, hogy kiázzon belőle minden vegyszer. Szárítás előtt az
utolsó lépés a csepptelenítés, ez azért fontos, hogy ne keletkezzenek
foltok a negatívon – nekem ez eddig még nem sikerült tökéletesen, de
száradás után törölgetéssel lehet segíteni a helyzeten. Több módszer
létezik, van aki a WU2 samponra esküszik, van aki a gyári
csepptelenítőre.. Egy biztos, a gumilamellás lehúzót nem ajánlom, mert
megkarcolhatja a film felszínét ami vizesen még érzékenyebb, mint
általában. Az 1 perces csepptelenítés után szétszedhetjük az orsót és
végre elénk tárul a nagy mű. 6 kockás csíkokra vágjuk fel a filmet, és
pormentes helyen lógatva szárítjuk. Én széthajlított gémkapcsokat
használok akasztóknak, de biztosan létezik kifinomultabb megoldás is J
A film csíkok hajlamosak visszakunkorodni, ezért kis súlyokkal szokták
kiegyensíteni szárítás közben. Tipp: a negatívok műanyag tokját félig
megtöltöm vízzel, rászigszalagozok a fent említett hajlított
gémkapocsból egyet, rápattintom a tetejét, és kész is a megfelelő
nyújtósúly. Szobahőmérsékleten kb 20-30 perc alatt száradnak meg.
A pozitív kép előcsalogatására 2 módszer létezik, a digitális
scannelés és az analóg nagyítás (papírkép készítés). Belépő szintű
negatív scannert néhány tízezerért lehet kapni, ami szépen
bedigitalizálja a tekercset, így lehetőség nyílik akár photoshop
használatára is. Izgalmas lehetőségeket tartogathat az analóg és a
digitális világ találkozása is, mégis a megkezdett úton haladva, a
hagyományos fotónagyítás alapjairól fogok írni legközelebb.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.