Az intertextualitás - Gérard Genette fogalom meghatározásával élve – egy szöveg jelenléte a másikban. A strukturalista irodalomtudomány kezdett el elsőként foglalkozni azzal a problémával, amely szerint már nem beszélhetünk más megnyilatkozásoktól, illetve beszélőktől független nyelvhasználatról. A XX. század végi és a kortárs irodalom pedig meglátta az ebben rejlő lehetőségek kifogyhatatlannak tűnő tárházát, azaz „újramond” bizonyos szövegeket. Ez gyakran együtt jár az eredeti szöveg, pretextus aktualizálásával, modernizálásával.

Nézzünk erre egy "könnyű kis" példát a továbbiakban!

Orbán János Dénes: Egy ballada redukciója

A mosógép a lepedőt

lágyan zúgva csak mossa, mossa.

Ágnes nem meri kikapcsolni.

Áll mellette, nézi zokogva.

„Egy ballada” – milyen szép a magyar nyelv…na jó nem kezdek el itt áradozni, az „egy” határozatlan névelőként is értelmezhető lenne, de nem, itt egy bizonyos balladáról, csak és kizárólag arról a balladáról van szó, amit a szerző leegyszerűsít, tömörít. „A mosógép” – ezzel most ne foglalkozzunk, mert ez már a modern kor vívmánya, azaz az aktualizálás nyelvi eszköze lesz. „a lepedőt” – hoppá, ez már ugye nagyon gyanús? A lepedő valamitől piszkos lett, máskülönben nem került volna a mosógépbe (hű, ez egy Poirothoz méltó következtetés volt a részemről). A „mossa, mossa” - pedig igazol is bennünket. „Ágnes” és itt már meg is van, be is ugrik: ballada-lepedő-mosás-Ágnes, ennek a négysorosnak a pretextusa Arany János: Ágnes asszony című műve.

Az intertextualitás ellenére azért találunk jó pár különbséget a két mű között. A legszembetűnőbb nyilvánvalóan maga az aktualizálás, a modernizálás. Mosógép, ettől az egy szótól már a XX. századba kerül át a történet, azt is meg lehet kockáztatni, hogy a XX. század utolsó két évtizedére, hiszen automata, és „lágyan zúg…” – azaz viszonylag halk. A korprobléma más egyéb különbséget is eredményezni fog, mint majd látjuk. Ágnes társadalmi hovatartozása, családi állapota már bizonytalan, hiszen Aranynál Ágnes asszony, azaz férjezett nő, ezzel egy „rangja” van saját közösségében. Orbán János Dénesnél viszont nincs ilyen megjelölés. A ballada évtizedeket ölel fel (hiszen a címszereplő idő közben megöregszik), míg a másik költemény ideje nehezen meghatározható ugyan, de semmiképp nem tartom valószínűnek, hogy sokkal hosszabb lenne annál, minthogy kikapcsolna a gép. A pretextusban három helyszínt lehet megkülönböztetni: a pataknál, a börtönben, a bíróságon. A „redukcióban” csak egy helyszín biztos: a fürdőszoba, vagy mosókonyha, de a patakkal ellentétben mindenképpen valami zárt tér. Ez magával vonja azt, hogy Ágnes asszony bűne nem maradhat rejtve a tágabb környezet kíváncsisága előtt, míg Ágnes viszonylag egyszerűen el tudja titkolni, semmissé képes tenni vétkét. Arany balladájában a főhős elméje teljesen megzavarodik, és ennek stációit nagyon szépen nyomon tudjuk követni egészen a monománia kialakulásáig, miközben Orbán János Dénes költeményében túlzás lenne megőrülésről beszélni.

Itt pedig térjünk vissza a korproblémára. A XIX. századi falu közösségében égbekiáltó bűnnek számított a hűtlenség, az meg még inkább, ha valaki a férje meggyilkolásában tettestársként játszott szerepet (még akkor is ha csak felbujtó volt). Az ilyen egyént a falu közössége kiközösítette, hiszen megszegte az íratlan szabályokat. A börtönből, illetve az ítélőszék elől megmenekülve ezért nem törődik senki Ágnes asszonnyal, illetve az őrületével, magányra van ítélve. Arany narrációjából érezhetünk némi szánalmat, de ugyanakkor elrettentő példa is lehetett a szerencsétlen nő. A refrén: „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” ennek a borzalmasnak minősített tettnek a visszhangjaként is értelmezhető. Ágnes mindenféle szempontból könnyebb helyzetben van a „redukcióban”: titkát nem tudja meg senki, a mosógép eltűnteti a lepedőről a foltot, nem kell szembesülnie a környezet kirekesztésével. Erkölcsi normáink a XIX. századhoz képest egyébként is felpuhultak. De hogy a lelkén esett folttal miként képes megbirkózni az már más kérdés.