Az eltelt két évtized tényei azt bizonyítják, hogy a magyar politikai
osztály lemondott a cél megvalósításáról: a Magyar Televízió és a
Magyar Rádió a nemzet kulturális és a Köztársaság alkotmányos
alapintézményei lesznek. Fennhatóságuk alatt e két intézmény folyamatos
terjesztési és finanszírozási hátrányba került a kereskedelmi médiával
szemben.
Tisztelt Honfitársaink!(javaslat a Pollack-éri Nyilatkozatszövegére )
A szabad, független, normatívan finanszírozott nemzeti közszolgálati média
megteremtése a rendszerváltás egyik legnagyobb ígérete volt. Húsz éve a
közmédia intézményeit kiemelkedő társadalmi bizalom övezte, s az
állampolgárok joggal remélték, hogy ezekből a nemzet kulturális és a
Köztársaság alkotmányos alapintézményei lesznek.
Az eltelt két évtized tényei azt
bizonyítják, hogy a magyar politikai osztály lemondott e cél
megvalósításáról. Fennhatóságuk alatt a Magyar Televízió és a Magyar
Rádió folyamatos terjesztési és finanszírozási hátrányba került a
kereskedelmi médiával szemben. Az irányító testületekben és a
szervezetek élén egymással vetélkedő politikai és gazdasági
erőcsoportok, a műsorstruktúrák meddő és csak a közönséget lemorzsoló
váltakoztatásai, a bántó politikai egyoldalúságok, s az ezekből fakadó
tragikus minőségromlás eredményeképpen a Magyar Televízió műsorának
nagyobb része ma ismétlés, a műsor kulturálisan kiürült, a magyarság
jelenét bemutatni képtelen. A Kossuth /mr1/, mint nemzeti főadó
megfelelő (FM) minőségben nem fogható a haza területének közel felén.
A legnagyobb baj már megtörtént. Az
elmúlt évtizedekben a munkavégzési- és etikai normákat szünet nélkül
számon kérő, a közszolgálati ethoszt magukban hordozó szakmai műhelyek
és kollektívák szétestek, mert az MTV és az MR nem tudta megtartani
saját legjobbjait. A kiürült, kiegyensúlyozatlan, elfogult, megtört
minőségű és korszerűtlen műsorfolyamoktól elfordultak a nézők és a
hallgatók, s a jelentéktelenné váló műsorok jobbításáért már nem is
lépnek fel. E folyamatban jelentős állomás volt, amikor az állam
először átvállalta a polgároktól a készüléküzemeltetési - valójában az előfizetési
- díjat, s ezzel elvette tőlük a megrendelők jogtudatát, majd ennek a
forrásnak a reálértékét nyolc év alatt közel a harmadára inflálta. A
minimális működéshez mégis szükséges pénz ezt követően csak külön
politikai alkuk árán szerezhették meg a médiumok, míg a velünk azonos
státuszú európai államok közmédiumai átlag háromszor nagyobb, és
normatív költségvetéssel bírnak!
E folyamat további tragikus
eredménye, hogy a magyar közmédia közel másfél évtizedes hátrányba
került a korszerű technológiák alkalmazása, az önálló regionális
műsorkészítés, a tematikus csatornák indítása, a digitális tárak és az
internetes közterek kialakítása, s a több digitális platformon
egyszerre történő terjesztés és szabad hozzáférés területén is.
Mindezek eredményeként a Magyar Rádió elvesztette eredeti
törzsközönsége felét, a Magyar Televízió pedig csak a lakosság egy
tizedét éri el. Jelenleg a közmédia intézményei sem a nyelvi-nemzeti
kultúra, sem a kiegyensúlyozottság, sem az általános minőség, sem a
reklámárak vonatkozásában nem képesek a magyar médiapiac viszonyait
befolyásolni. Ez valójában a szabályozhatatlanság állapotát hozta
létre.
A hosszú évek óta tartó hanyatlás
bebizonyította, hogy a jelenlegi jogszabályi, személyi és költségvetési
feltételek között nem található megoldás, pedig a közmédia intézményei
mára alkalmatlanokká váltak a saját közszolgálati műsorszolgáltatási
szabályzataikba foglalt célok, feladatok és funkciók megvalósítására,
azaz alkotmányos, garanciális és alapintézményi jellegük elenyészni
látszik. A közmédiumok elnöki pályázatai nem kínálnak kiutat, mert
elhibázott elképzelés, hogy egyetlen ember pályázata határozza meg a
teljes társadalmi közszolgálati megrendelés tartalmát, az intézmény
szervezetét, belső szabályzatait, műsortípusait és műsorstruktúráját,
személyzeti koncepcióját. Mivel ez lehetetlen, minden sikerre vágyó
jelölt a többségi párt karjaiban köt ki. Ezt az ördögi kört meg kell
törnünk.
Kezdeményezzük a média
szabályozásának – és ennek részeként a közmédiumok helyzetének – átfogó
megújítását. Indítsunk és szervezzünk átfogó társadalmi vitát, amely a
társadalom valós igényeit kifejezve a politikai pártokat is nyílt
állásfoglalásra kényszeríti, s a jogalkotás tartalmára nyilvános
vitában nemzeti konszenzust hoz létre. A titkos párttárgyalásokon
született, pénzügyi fejezet és indoklás nélkül bemutatott
médiatörvény-tervezeteket elvetjük.
Felszólítjuk Bajnai Gordon
miniszterelnök urat, hozza létre a Kodifikációs Bizottságot, s a
jogalkotási törvény normáit követve kezelje nemzeti ügyként a magyar
társadalmi nyilvánosságot és a nemzeti kultúra alkotmányos
alapintézményeit újrateremtő jogalkotást. Törvényi garanciákat keresünk
a nemzeti közszolgálati média intézményeinek működésére, testületi
formákat a szolgáltatás tartalmának, a finanszírozás mértékének és a
végzett munka minősítésének eldöntésére. A regionalizmus igényei
szerint korrigálni kell országunk adóállomásainak működését. Független
szakemberekkel nyilvánosan modelleznünk kell a kívánatos közszolgálati
műsorstruktúrákat, hogy ezekből lehessen következtetni létszámra,
szervezetre és finanszírozásra. Szerepet kell vállalunk a fehér és zöld
könyv elkészítésében, konszenzust keresünk a nemzetet szolgáló új
kommunikációs és a közszolgálati törvény megfogalmazásában. E
tevékenység végzésére és a társadalmi támogatás megjelenítésére a www.nemzetimedia.hu/sos-mtv címen honlapot üzemeltetünk. Elérhetőségeink:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Publikációk 
