|
Amit a pszichiátertől eddig sosem mertél megkérdezni... |
|
|
|
|
Írta: Tóth Judit
|
|
2010. April 25. |
|
 A Prokontra hamarosan újabb interjú-sorozattal jelentkezik, hiszen vendégünk lesz Dr. Száraz Zoltán pszichiáter, akinek sok-sok érdekes kérdést fogunk feltenni. Az olvasók előtt nyitva áll a lehetőség, hogy bármilyen szakmai jellegű problémával, kérdéssel megkeressenek bennünket, és a doktor úr készséggel válaszol ezekre is.
Kérdéseiket akár itt hozzászólás formájában, akár - ha bizalmas jellegű - a doktor úr e-mail címére elküldve szeretettel várjuk. A doktor úr ígérete szerint valamennyire készségesen válaszolni fog. Interjúnkat hamarosan elindítjuk, kérdezzetek bátran!
E-mail:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
|
Utolsó frissítés ( 2010. April 26. )
|
Publikációk 
Hozzászólások
A meglátásom az, hogy Szendi Gábor vélemény alkotása sarkított, kategorikus, részigazságokat közöl és azt is torzítva.
Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos kérdésekben ne lennének jogosak a felvetései, nem az a gond, hogy kritikát fogalmaz meg, hanem az, hogy nem tárja föl a teljes spektrumát a problémáknak.
Ebből következően a laikusokat könnyen "hangulatba" tudja hozni.
Azt gondolom, hogy a betegeket megilleti a legteljesebb körű tájékoztatás joga, és nem csak a pszichiátria, hanem Szendi Gábor részéről is.
Amennyiben konkrétabb kérdése van, arra is szívesen válaszolok.
Dr. Száraz Zoltán
Két kérdésem volna. Az első kicsit összetettebb...
i.
Nem biztos, hogy pár mondatban megválaszolható . Az sem biztos, hogy megfelelő helyen kérdezősködök.
Mennyire más terápiát (gyógyszeres vagy a nélküli) alkalmaz a pszichiátria/pszichológia tartós és nagy volumenű krízishelyzet utáni poszttraumatiku s stressz gyógyításában, annak függvényében, hogy az ok előidézésében szerepe volt-e más embereknek vagy sem?
Gondolok itt arra, hogy a kezelés és annak eredményessége szempontjából más-e, ha a páciens valami ember "alkotta" traumát (háborút, elhúzódó túszdrámát,stb) élt meg, vagy ha valami természeti katasztrófát? Mindkét esetben nagyon intenzív elszenvedésre gondolok. A két eset között tehát "csak" az esemény emberi tényezőjének megléte a különbség.
ii.
Lélektanilag indokoltnak tartja-e, hogy jelenleg Magyarországon a karhatalmi szervek dolgozói 30-40 évesen öregségi nyugdíjazásban részesülhetnek, melynek egyik oka a kiemelkedően stresszes munkakörnyezet. Nem lenne elegendő esetleg 1-2 év fizetett szabadság, szükség esetén megtoldva némi pszichológiai "utómunkával"?
i.
Önmagában az, hogy ember vagy nem ember okozta-e a stresszt, nem differenciálja a terápiát.
A beteg tünetei, azok súlyossága ill. a személyisége, fogékonysága szabja meg azt, hogy a terapeuta milyen gyógyszert ill. milyen pszichoterápiás módszert választ.
Amennyiben a traumát okozó ember egy a páciens számára érzelmileg fontos konkrét személy (pl. közeli rokon), akkor annyival bonyolultabb a dolog, hogy a vele kapcsolatos negatív érzéseket is fel kell tárni, fel kell dolgozni. Bár ez sem külön módszertani kérdés, inkább csak a terápia egy fontos, nem nélkülözhető része.
ii.
Azt gondolom, hogy ez nem annyira a lélektan, mint inkább politikai döntés kérdése. Ugyanis nem hiszem, hogy egy rendőr több stresszt él át munkája során, mint egy mentőorvos pl.
Annak megállapításába n - most elsősorban lélektani szempontokra gondolok -, hogy ki mennyire marad munkaképes egy bizonyos szolgálati idő után, nagyon sok a szubjektív elem.
Hasonlóan nehéz lemérni azt, hogy mennyire (lenne) hatásos a rehabilitáció. Gondolom a döntéshozókat a politikai szempontokon kívül az egyszerűsítés elve is vezérelhette.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.