"ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg"

Már megint egy vonaton ülsz, megint utazol valahonnan valahova. Nem otthonról és nem haza. De ez nem zavar, és nem kavar fel, úgy teszel, mintha ennek így kellene. Csak az fáj egy kicsit, hogy már megint menekülsz egy ostoba, mostoha helyzetből. Vagy épp csak önmagad elől. Szeretnéd kiverni a fejedből azt a dalt: „Most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart...” Te tékozló kisangyal, rossz mezőre léptél, mehetsz hármat vissza, és egyszer kimaradsz a dobásból.

Egy nagyon öreg bácsi néz rád, s te meg se várod a kérdést, a kezed int - „Parancsoljon!” Valamikor szebb napokat látott öltönye élére van vasalva, inggallérja talán örök nászt kötött a keményítővel. Lúdbőrzik a hátad hideg kék szemeitől. Csendesen és intelligensen elfoglalod magad, ahogy a többi utas. Játszol, játszol a szavakkal: Ha megkívánlak, bekúszom a paplanod alá, s amikor megelégeltelek, kacagva repülök át a kerítésed felett. A melletted ülő bácsira nézel, egy önkéntelen mosolyod megindítja mondatai csermelyét. Türelmesen hallgatod, ahogy remegő kezével felfűzi a szavakat, nehezen megy, de annál pontosabb. Figyelsz, mert érzed, hogy fontos, mert most olyan útravalót kapsz, amit csak tőle. Ő kimondja, te pedig összeilleszted. „Majd lesz valahogy” - mondta neked a telefonba, közben pedig semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen.

„Tudományos kutatásokat végeztünk.” Egy nem kívánt, pimasz kis könny gyűlik össze a szemében, mint neked azon a sűrű éjszakán: Apró csókjaimmal feltetoválom magam a bőrödre. „Ha a lucernában szegélyeket és sorokat hagyunk, az ott élő rovarállomány ezekre a szegélyekre és sorokra csoportosul, miközben számuk nem változik. Kisebb nagyságú élettérre kényszerülnek, így a kártevők és paraziták elleni módszeres küzdelem sokkal környezetkímélőbb módon hajtható végre, és takarékoskodhatunk az irtószerekkel.”

„Tudod, hogy csak a te karjaidban tudok úgy elaludni, hogy reggel is ott ébredek fel? Másnál is el tudtam aludni, de éjjel mindig megszöktem tőle.” „Ez a te bajod.” - ennyi volt velős válasza. „Mi a különbség a parazita és a parazitoid között?” A bácsi megértően elmosolyodik, hiszen honnan tudhatnád, mit jelent. „A parazita úgy él a gazdaállaton, hogy közben ne károsítsa életfunkcióiban. A parazita-gazda kapcsolat egy hosszas, intim kapcsolat, az élősködőnek érdekében áll a gazdaállat viszonylagos jólléte. A parazitoid állat egy bizonyos életciklusában a gazdaegyed testében él, abból táplálkozik, benne fejlődik és a parazitával ellentétben végül elpusztítja gazdáját.” És akkor összeilleszted a hiányzó részeket. De már nem gondolkozol azon, miként lesz egy emberből parazita vagy parazitoid. Sem azon, honnan tudtad, hogy csak szegélyeket és sorokat szabad. Az aszfalthoz baszott sörösüvege cserepein te macska módjára átszökellsz puhán és hangtalan. Végre te dobhatsz, kisangyal.

(A mottó - John Steinbeck: Édentől keletre, fordította: Szinnai Tivadar)

---

Oszd meg, ha tetszett!