 1100 km. Ennyi az út Budapest és Constanta között. A Fekete-tenger parti város volt ezen a nyáron az úti célunk, tekintve, hogy a környező tengerpartok nem ígértek részünkre annyi izgalmat, mint amit ez a - számunkra csupán a földrajzi atlaszból ismert - romániai üdülőhely. A szállásfoglalás blindre ment az interneten keresztül, a fogadtatás és a hely szelleme is talány volt, egyetlen biztos fogódzónk a 16 órás autóút gyötrelme volt. Így indultunk el. A húgom meg én.
Az utazás
A festőien szép Erdélyen keresztül utaztunk át, melyről impresszióimat egy korábbi cikkünkben összefoglaltam már. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy csökkent a magyar rendszámú autók száma is. Igen, úgy tűnt kevesen vágytak közülünk efféle kalandra, hisz egész constantai tartózkodásunk alatt magunkkal együtt három H-s autót láttunk. A Kárpátokon átverekedve magunkat és Pitestit elhagyva kiértünk Románia egyetlen hosszabb autópályájára, mely Bukarestig elvitt bennünket, majd onnan (majdnem) Constantáig. Mindenkinek azt ajánlom, aki rászánja magát erre a kirándulásra, hogy korán reggel induljon el, mert az út egyetlen szakasza sem komfortos szürkület után.
Mi éjfél előtt nem sokkal érkeztünk. A recepciósunk, aki napközben többször is ránk telefonált, hogy jól vagyunk-e, merre járunk, nincs-e valami problémánk - bűbájosan fogadott; s rögtön feledtette az emberpróbáló viszonyokat a szállodánk, amely bárhol Európában megállná a helyét.
 Hotel Gociman
Mivel választott helyünk minden szeretetünket megérdemli, ezért bátran nevesítem. A Gociman Constanta Mamaia nevű városrészének központjában található, páratlan természeti környezetben. A hotel egy nagy édesvizű tó partján fekszik, míg tőle kb. 200 méterre a tenger. Mamaia lényegében egyetlen hosszú szárazföldi „stég”, mely elválasztja a tavat a tengertől. Azok a szerencsések, akik a tó felőli részen laknak, mert így mentesülnek a tengerpart éjszakai életének zsongásától. A Gociman egy kisebb, négycsillagos, elegáns szálloda, valamelyest bentebb a főúttól, így tökéletesen biztosítja azt a kiváltságot, hogy amikor a cityben akar kószálni az ember, akkor percek alatt ott van; ha partyra vágyik, 5 percen belül valamelyik klubban találja magát; viszont amennyiben pihenni szeretne, azt zavartalan csendben teheti meg a karnyújtásnyira lévő tó nyugalmában gyönyörködve. Bátran állíthatom, hogy a legjobb intuícióval választottuk ki ezt a hotelt, mert innen szemlélve sem találtunk volna jobbat, úgyhogy mindenkinek szívből ajánljuk.
 Constanta
Ahogy a szállodában, úgy egyéb vendéglátóegységekben, szórakozóhelyeken, s Constanta-szerte is jól beszélnek angolul; franciául, németül elvétve; magyarul pedig kuriózum szinten – legfeljebb az Erdélyből ideszakadt helyiek. Az egész térség alaposan el van látva táblákkal, információkkal, így lehetetlen eltévedni. Ha valaki semmilyen idegen nyelven nem beszélne, valószínűleg akkor is eligazodna. Mi mindenkitől segítőkészséget tapasztaltunk, s természetesen egyetlen alkalommal sem éreztük annak hátrányát, hogy magyarok vagyunk. Pedig ahogy itthon szoktuk, beszéltünk eleget…
Constanta ókori város, a Római Birodalom idején is létezett Tomi néven, amely arról nevezetes, hogy anno ide száműzték a híres latin költőt, Ovidiust. Ahogy az lenni szokott, a helybeliek nagy becsben tartják Ovidiust, még ha sok genetikus kapcsolat nincs is köztük.
Azzal együtt, hogy ország legfelkapottabb üdülőhelyéről beszélünk, az árak nagyjából megegyeznek a magyarországiakkal, vagy a mieinknél inkább 5-10%-kal olcsóbbak. Áruválaszték tekintetében semmivel nem múlnak alul bennünket, igaz kevesebb a pláza és a szupermarket, inkább a kisebb boltok jellemzők, ahol egyébként számos magyar termék is kapható.
Mamaia városrészbe való belépéskor az autósoknak fizetniük kell, de ezt hetijegy vásárlással jelképes összegre le lehet csökkenteni. A parkolás sok helyen ingyenes vagy a magyarországi viszonyokhoz képest lényegesen olcsóbb.
Városszerte rengeteg a hotel és az étterem, az emberek többsége középkategóriás autókkal jár, ahogyan nálunk is. Öltözködésben, viselkedésben nem láttunk semmi kirívót, az emberek szolidan élnek és költenek, ahogyan itthon is lenni szokott.
 Szórakozás
Pozitív élmény volt számunkra, hogy rendkívül színvonalas román könnyűzenével találkoztunk kint. Mivel a magyarországi slágerek jelentős részével egyáltalán nem tudok azonosulni, a helyi muzikális kultúra nagy meglepetés volt. Több előadójuk világszerte is ismert. Általában angolul énekelnek, szívesen használják a népi, illetve moldáviai motívumokat is.
A kinti szórakozóhelyek design és színvonal tekintetében a hazai legjobbakkal versenyezhetnének, nagy előnyként megemlítve, hogy tőlünk eltérően a legtrendibb klubok is hajlandók lejátszani a hazai zenéket, és nem kizárólag a külföldi számokat – a jelenlevők legnagyobb örömére.
Ismerkedés tekintetében úgy tűnik Románia fesztelenebbül viselkedik, itt természetesebben működik a megszólítás, a beszélgetés ismeretlenekkel, mint hazánkban. Annak ellenére, hogy mi magunk nem szolgálhattunk a gördülékeny anyanyelvi kommunikáció utolérhetetlen varázsával, lévén, hogy közös csatornaként csupán az angol nyelv maradt.
 Érzések
Az összbenyomás nagyon pozitív volt. Ha nem jövünk el ide, megmaradunk abban a kényelmesnek tűnő, finoman szólva is szkeptikus benyomásban, hogy Románia elmaradott, szegény és viszonyunk feszült. De a valóság egészen más képet kommunikál. Budapest tanulhatna Bukaresttől, Siófok Constantától számos tekintetben. Az itteniek jól érzik magukat, szeretik a hazájukat, nagy az összetartás - és mi is jól éreztük magunkat, mert éreztük a biztonságot, a vendégszeretetet, a nyilvánvalótól kezdve számos megfoghatatlan, apró momentumban. Egyetlen atrocitás sem ért bennünket egész utunk alatt. Az tűnik ki, hogy Románia túlnőve saját, szintén kommunista diktatúrával (és szenvedéssel, nyomorral) terhelt történelmi múltját, erőt és stabilitást sugároz, de legfőképpen potencialitást és vitalitást. Tartózkodva az abszolút kijelentésektől csupán arra szeretnék bátorítani bárkit, hogy levetkőzve fájdalmas történelmi emlékeinket sanszot adjunk saját magunknak, hogy a felhőtlen kikapcsolódás örömét ebben a régióban is átélhessük. Túllépve Hargitán testvériesen, jövőre orientálva gyűjtsünk energiát ahhoz, hogy saját országunkat és saját jelen időnket hasonlóan pozitívvá és perspektivikussá tegyük.
Ajánlott linkek:
A kedvenc rádiónk kint, tartalmas (hallgatható) honlappal: http://www.profm.ro
Egyik kedvenc romániai zenénk (angolul): http://www.profm.ro/xonia
Másik kedvencünk moldáviai motívumokkal: http://www.youtube.com/watch?v=1HtMaP8qvDE
Még egy, a sok közül: http://www.youtube.com/watch?v=xP5oWZGPG2Y
Korábbi írásunk - az egyik: Erdély: Legyen meg a Ti országotok I. rész
Meg a másik: Erdély és a Magyarországról importált nacionalizmus II. rész
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
a nagymagyarorszá g matricát még itthon kapartátok le a szélvédőről, vagy már ott?
maho, mifelénk gravírozzák, tudod.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.