Mikor vettél utoljára ceruzát a kezedbe? És a gyereked? Mikor mondtunk le a gyermekeinkkel közös festegetésekről és adtuk át a terepet a televíziónak? A Varázsceruza Műhely segít feleleveníteni azokat a dolgokat, amiket elfelejtettünk és segít kimondani, amire nincsenek szavak. Hogy miképp, azt Stein Katalin művészetterapeuta meséli el.

- Mivel foglalkozik egy művészetterapeuta és mire jók a Varázsceruza foglalkozásai?

- Hu! Hát igen. A kérdés nem könnyű, sőt hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. Maga a művészetterápia dióhéjban annyit jelent, hogy a képzőművészet eszközeinek segítségével próbálunk meg különböző traumákat, önértékeléssel kapcsolatos zavarokat kezelni. Ilyen megrázkódtatás lehet kicsiknél egy szeretett személy elvesztése, vagy ennek ellenkezője, egy új családtag megjelenése. A pici, 4-7 éves korosztály számára igen megterhelőek ezek a változások, amelyek miatt gyakran szoronganak.

- Az emberek korábban is szembesültek ilyen nehézségekkel, mégis valahogy átvészelték ezeket. Miben tud többet adni a Műhely?

- Ez igaz. Gyerekeknél is megfigyelhető, hogy gyakran a ki nem mondott megrázkódtatásokat rajzolással vagy más művészeti tevékenységgel megpróbálják a külvilág számára tudtul adni és egyben valahogy feldolgozni. Ez ösztönösen működik a gyerekeknél. A probléma, hogy ma már alig rajzolnak, festenek a legfiatalabbak, sokuk elvesztette ezt a képességét. Ezért gondoltuk, hogy szükséges egy olyan programot indítani Magyarországon, amely segít tárgyiasítani és feldolgozni a mélyben meghúzódó, ki nem mondott gondolatokat.

- Mik ezek a módszerek? Hogyan kell elképzelni egy szombat délelőttöt a Műhelyben?

- Legelőször is a Varázsceruza program megteremti azt a nyugodt légkört, amely kizökkenti a piciket a hétköznapjaikból. Gondolok itt arra, hogy a szombatonkénti tevékenységeket egy nyugodt, kellemes zenével megfűszerezett helyiségekben tarjuk. Itt mindennek az a célja, hogy elindítsa azokat a folyamatokat, amelyek pár éve még ösztönösen működtek a kicsikben. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak olyanokkal foglalkozunk, akiket valamilyen sokkhatás ért életükben. Mindenki számára nyitva áll az ajtónk, szorongás és problémáktól mentes gyerekek előtt is. Ugyanis ezek az alkalmak olyan mély, eddig elhallgatott dolgokat hozhatnak felszínre, amelyeket látva a szülők is gyakran elcsodálkoznak.

- Tehát a szülők végig a gyerekekkel együtt vannak?

- Igenis meg nem is. Igen azért, mert két fajta csoportot indítunk. Egyet, ahol a szülők, gondozók a gyerekeikkel együtt vesznek részt a foglalkozáson, és egy olyat, ahol csakis a művészetterapeuta és gyerekek vannak. Előfordulhat ugyanis, hogy a probléma feldolgozását maga a családtag jelenléte hátráltathatja.

- Gyakran a felnőttek sem képesek kimondani és feldolgozni a nyomasztó mindennapokat, mégis a Varázsceruza foglalkozásokat 4-től - 7 éves korig hirdetitek meg. Mi ennek az oka?

- Ennek két oka is van. Az egyik hozzám kapcsolódik. Ugyanis mielőtt én megszereztem Pécsen a művészetterapeuta végzettséget, már logopédusként gyermekekkel foglalkoztam. Így hozzám közel áll ez a korosztály. Picit ehhez kapcsolódik a másik indok is. A felnőtt társadalom legtöbb lelki problémája sokszor ebben a rövid pár évben alapozódik meg. Hiszen a személyiség és lelki világunk fejlődésére az ebben a korban szerzett tapasztalatok óriási hatással vannak. Ezért is gondoltuk, hogy a kezdeti kurzusokat kicsiknek indítjuk.

- Tehát lesz idősebbek részére indított foglalkozás is?

Természetesen, hiszen ezek a módszerek nem korfüggőek. Számos tanulmányt lehet olvasni, hogy a művészet eszközeit segítségül hívó programok milyen sikeres kezeléseknek bizonyulnak, kortól függetlenül is.

- Már esett szó a nyugodt légkörről és a zenéről. Mire lehet még számítani egy szombati Varázsceruzás programon?

- A zeneterápiás eszközökön túl, mozgás és képzőművészettel kapcsolatos feladatokat is végzünk. Mindig bemelegítő gyakorlatokkal kezdünk. Közös zenéléssel, játékkal előkészítjük az aznapi témákat. Utána jönnek a komolyabb feladatok. Ilyen például a zenére rajzolás. Tehát a zene ütemét, dallamát követve születnek meg rajzok, festmények. Kezdetben közösen alkotunk, majd egyéniben folytatódik a munka, amelynek eredményeként nem csak rajzok, hanem maszkok, gipszszívek is létrejönnek. Legvégül könnyed, levezető játékkal fejezzük be a napot. Mindehhez hozzátartozik, hogy nem szabad elfelejteni, ez egy terápiás módszer, ezért minket nem a művészi teljesítmény érdekel, hanem a folyamat, ahogy létrejön az alkotás. Hiszen a lényeg a kommunikáció ismételt beindítása a gyerek és a szülő között.

- A gyerekek nem ódzkodnak, hogy idegenekkel kell játszaniuk?

- Egyáltalán nem, inkább a szülők. Hiszen nehéz beismerni, hogy ha valami baj van a gyerekkel. Mivel a problémákat egyből úgy kezelik, mintha életük értelme őrült, vagy szellemi sérült lenne. Pedig sokszor csak az hiányzik, hogy a gyerek meg tudja beszélni szüleivel a problémákat. Ezért is tartjuk szükségesnek a szülő-gyerek csoportot, ahol a kommunikációs gátakat lebonthatjuk.

- Említett más módszereket is. A Varázsceruza mennyivel különbözik, mennyire új a többihez képest?

- Az eszköztár más. Viszont nem csodaszer. Vannak, akiknek a művészet segít kibontakozni és legyőzni a kommunikációs gátakat, másoknak a zene vagy a mozgás. Épp ezért kapcsolatban állunk más intézményekkel is, a minket támogató alapítványon keresztül, hogy a lehető legjobb megoldást találjuk meg minden tőlünk segítséget kérőnek. Sőt, ha szükséges, házhoz is megyünk, igaz még csak Pest megyén belüli helyszínekre tudunk kimenni.

- A hallottak alapján igen jól felszereltek. Gondolom, számos költséggel számolniuk kell.

- Sajnos igen, hiszen a papír, a ceruza, az ecset vagy akár a festék is drága manapság, ezért a foglalkozásaink nem ingyenesek. Viszont olyan árakon dolgozunk, amelyek a lehető legtöbb társadalmi réteg számára megfizethető. Az ajánlott órák számát is nyolcban állapítottuk meg. Mivel ez még nem megfizethetetlen mennyiség, másrészről ennyi alkalom elegendő, hogy kiderüljön hasznos-e a lurkó számára.

- Úgy tűnik ez egy kiforrott technika, mégis alig ismert. Ennyire egyedülálló lenne?

- A világon ez a módszer nem egyedülálló, külföldön számos országban alkalmazzák kicsiknél és felnőtteknél is. Magyarországon azonban még nagyon új, pedig nagy szükség lenne rá. mivel nem elég, ha a gyerek fizikailag egészséges és már 4 évesen angolul tanul, arra is figyelni kell, mit gondol, és mit érez. Emiatt sem elegendő, ha havonta egyszer benéz az onkológiai kórtermekbe egy bohóc doki. Minthogy az sem kielégítő, ha néha napján ellátogat az iskolákba egy gyerekpszichológus, hogy a törvényi előírásoknak megfeleljenek az iskolák. Bár nem hibáztathatjuk az intézményeket, hiszen amíg kötszerre meg krétára sincs elég pénz, addig nem várhatjuk el, hogy művészetterapeutákat alkalmazzanak. Pedig lenne rá kereslet, még reklámozni sem lenne muszáj magunkat, hanem mint alapvető szolgáltatást kellene ezeket a módszereket biztosítaniuk az intézeteknek. Ennek hiányában szükségesek az ilyen műhelyek, mint a Varázsceruza. Remélem a jövőben már nem csak hiánypótlók, hanem ismertek is leszünk.

Peresztegi Miklós

www.mentropia.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!