|
 A múlt században egy amerikai turista felkereste a híres, lengyel származású zsidó rabbit, Hofetz Chaimot, és nagyon elcsodálkozott, amikor látta, hogy a rabbi lakása csak egy egyszerű szoba tele könyvekkel. Egy asztalon és egy padon kívül semmi más bútor nem volt benne.
- Rabbi, hol vannak a bútoraid ? - kérdezte az amerikai turista.
- A tieid hol vannak ? - kérdezte vissza a rabbi.
- Hogy hol vannak az én bútoraim? De hát én csak látogató vagyok, csak átutazóban vagyok itt - válaszolta az amerikai.
- Én is - mondta a rabbi.
- Mondd meg - kezdte az ateista -, van-e valójában Isten?
A Mester ezt mondta:
- Ha azt akarod, hogy igazán őszinte legyek hozzád, akkor nem válaszolok.
Később a tanítványok követelték, hogy a Mester megmondja, miért nem válaszolt.
- Azért nem, mert a kérdést nem lehet megválaszolni - mondta a Mester.
- Ateista lennél te is?
- Dehogy vagyok. Az ateista abba a hibába esik, hogy tagadja azt, amiről semmit sem lehet mondani.
Miután egy kis szünetet tartott, hogy leülepedjen, amit addig mondott, még hozzátette:
- Az istenhívő pedig abba, hogy állítja azt.
Néha nagyon sok, lármás látogató érkezett a kolostorba, s így a csendnek befellegzett. Ez a tanítványokat igencsak dühítette, de nem a Mestert; ő a zajban is ugyanolyan elégedettnek látszott, mint a csendben. Tiltakozó tanítványainak pedig egy nap ezt mondta:
- Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.
Egy író jött a kolostorba, hogy könyvet írjon a Mesterről.
- Az emberek azt mondják, hogy te zseni vagy. Igaz ez? - kérdezte.
- Minden bizonnyal - mondta a mester nem éppen szerényen.
- S mitől lesz valaki zseni?
- A felismerőképességétől.
- Mit ismer fel?
- A lepkét a hernyóban, a sast a tojásban, a szentet az önző emberben.
- Mit cselekedjek, hogy elérjem Istent?
- Ha Istent akarod elérni, két dolgot kell az eszedbe vésned. Az első az, hogy Isten elérésésre minden erőfeszítés hiábavaló.
- S a második?
- Az, hogy úgy kell cselekedned, mintha az elsőről mit sem tudnál.
Amikor az egyik vendég a vacsora után felajánlotta, hogy elmosogatja az edényeket, a Mester megkérdezte tőle:
- Biztos vagy benne, hogy tudsz mosogatni?
Az ember tiltakozott, mondván, egész életében ezt csinálta. A Mester azonban tovább folytatta:
Semmi kétségem sincs afelől, hogy képes vagy tisztára mosni az edényeket. Csak abban nem vagyok biztos, hogy tudsz-e mosogatni.
Később tanítványainak így magyarázta:
- Kétféle módja van a mosogatásnak. Az egyikben azért mossa el az ember a tányérokat, hogy tiszták legyenek, a másikban pedig azért, hogy elmossa őket.
Mivel még ez sem volt világos, hozzátette:
- Az első cselekedet halott, mert miközben a kezed az edényeket mossa, gondolataid a cselekedet célján járnak: az edények tisztaságán. A második viszont élő, mert a gondolatod is ott van, ahol a kezed.
A Mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.
- Látjátok, hogy a halak hogyan fickándoznak kedvük szerint. Ez az, amit igazán szeretnek.
Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:
- Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.
- S te, barátom honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.
A tanítványok arról vitatkoztak igen hevesen, hogy mi az emberi szenvedés oka. Némelyik úgy vélte, hogy az önzésből származik, mások szerint a tévhitből. Voltak, akik azt gondolták, hogy azért szenvedünk, mert képtelenek vagyunk megkülönböztetni a valóságot a képzeletbelitől. Amikor a Mester tanácsát kérték, ezt mondta:
- Minden szenvedés abból ered, hogy nem tudunk egyedül és csendben lenni.
A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt, aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.
A Mester azt állította, hogy a világ, amit a legtöbb ember lát, nem a valóság világa, hanem a maguk által teremtett világ.
Amikor egy tudós jött, hogy ezért vitába szálljon vele, a Mester két botot helyezett a földre "T" alakban.
- Mit látsz itt? - kérdezte.
- A "T" betűt - mondta a tudós.
- Ettől féltem - válaszolta a Mester. - "T" betű nem létezik, az csak egy szimbólum a fejedben. Amit itt látsz, az két letört ág.
- Mit jelent megvilágosultnak lenni ?
- Látni.
- Mit ?
- A siker sekélyességét, a teljesítmény ürességét, az emberi törekvés semmiségét.
A tanítvány meghökkent:
- De ez pesszimizmus és kétségbeesés!
- Nem. Ez egy feneketlen völgy felett sikló sas izgatottsága és szabadsága.
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
