|
 „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.” [ 1. Mózes 3.14]
Hát ez nem valami jó hír – gondolhatta a kígyó a világ kezdetén. Elmerengett a jövőjén, majd megvonta az akkor már nem létező vállát és napjainkra a Föld egyik legsikeresebb ragadozójává lett. Írásom célja nem az állatvilág ezen szeletének teljes bemutatása. Ehhez sem az írás emészthetősége, sem pedig a szaktudásom nem lenne elegendő. Lelkes műkedvelőként régóta foglalkozom hüllőkkel, ezen belül a kígyók különösen kedvesek nekem. A már majdnem tökéletességig vitt adaptáció teszi őket számomra lenyűgözővé és tiszteletre méltóvá. Ebben a pár sorban megpróbálom összegyűjteni a kígyók azon képviselőit, amelyek valamilyen tulajdonságuk miatt a legérdekesebbek.
A kígyók (Serpentes) alrendje rendszertanilag a gerincesek (Vertebrata) törzsébe, hüllők (Reptilia) osztályába, azon belül pedig a pikkelyes hüllők rendjébe tartozik. Az alrendet 13 család alkotja. Kialakulásuk mintegy 140 millió évvel ezelőttre tehető, amikor is leváltak az ásógyíkok ágáról az evolúció során. Jelenleg Földünkön mintegy 3000 kígyófaj él. Vannak köztük ártalmatlanabbak, de rémálmaink tárgyát is felfedezhetjük némelyikükben. Testfelépítésük jellegzetes. Vállöveik, végtagjaik nincsenek, egyes óriáskígyók családjába (Boidae) tartozó fajokon azonban a medenceöv, valamint a hátsó végtagok elcsökevényesedett csontjai megvannak, némelyikükön ez kívülről is látható. Törzsük a hosszú gerincoszlopból, valamint nagyon sok mozgatható bordából áll. Páros belső szerveik közül az egyik általában csökevényes, nem fejlődik ki az egyedfejlődés során. Testüket a hüllőkhöz illően szarupikkelyek és pajzsok borítják. Minden kígyó ragadozó életmódot folytat. Áldozatukkal általában vagy méreggel, vagy szorítással végeznek. A mérgeskígyók jellemző szervrendszere a méregapparátus, amely a méregmirigyből, valamint az azt bejuttató, bicskaszerűen becsukható félelmetes méregfogakból áll. Az Antarktiszon kívül minden földrészen nagy számban megtalálhatók. Létezésüket mindig is a misztikum, a titokzatosság, a félelem lengte körül. Szinte minden mondavilágban megtalálható a jelenlétük. Nézzük most meg melyek azok a kígyófajok, amelyek kitűnnek ebből a rendkívül változatos világból.
A leghosszabb
 A Föld leghosszabb kígyója verseny nyertese jelenleg a . A hivatalos Guiness-rekordot legalábbis ez a faj tartja, melynek egy példánya egy 1912-ben történt hitelesített mérés alapján elérte a 10 méteres hosszúságot. A kockás piton az óriáskígyók közé tartozik. Élőhelyük délkelet-Ázsia. Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy nem él, vagy élt ennél hosszabb kígyó. Rengeteg fotó, mendemonda, hír, vagy álhír próbálta már megdönteni ezt a rekordot, de egyik sem bizonyult elég hitelesnek. Beszámollak korai írások ennél kétszer-háromszor hosszabb kígyókról is, de ezek inkább a benne szereplő hősök bátorságát hivatottak nagyobbítani, mintsem a kígyó valódi méretét. Abban bizonyosak lehetünk, hogy rendkívül nagyméretű, 30-40 méteres kígyók nem léteznek.
A legsúlyosabb
 A legnagyobb tömegű kígyó minden kétséget kizáróan a zöld anakonda (Eunectes murinus) . A leghírhedtebb óriáskígyó. Ezt bizonyítja a számtalan rémtörténet, melyben beszámolnak óriási anakondákról. Jelenkori példa erre az Ankonda című horrorfilmek részei, melyekkel herpetológusokat lehetne ölni. A anakonda szó egyébként szintén túlozva elefántgyilkost jelent, noha az elefántok egyáltalán nem képezeik táplálékuk részét. Hírneve mindenesetre nem alaptalan. Rendkívül agresszív kígyó, és roppant erejéből aligha van menekvés, így akár emberek is áldozatául eshetnek. Egy kifejlett példány, a vaskos testalkatának köszönhetően akár a 250 kg-ot is elérheti. Elterjedése dél-Amerika trópusi területei, főként az Amazonas folyó óriási élőhelyei. Általában vízi életmódot folytat, de gyakran kijár a szárazföldre is. A kígyókra jellemzően kiválóan úszik. Áldozatai főleg a méretének megfelelő emlősök közül kerülnek ki.
A legkisebb
 A legkisebb kígyó kifejlett példányának rekordja mindössze 10cm. Ez egy közepes méretű földigilisztával egyező méret. Nem ettől fogjuk összepisilni magunkat, ha találkozunk vele. A tulajdonos pedig a karcsú vakkígyók családjába (Leptotyphlopidae) tartozó törpe vakkígyó (Leptotyphlops humilis). Élőhelye a Bahamák, Martinique élőhelyei. A családra jellemzően földben lévő üregekben lakik. Sosem támad harapással. Testalkata féregszerű, mely könnyíti a föld alatti mozgást.
A leghosszabb méregfogú
 A leghosszabb méregfogú kígyó, mely emellett büszkélkedhet az egy marásra leadott legtöbb méregmennyiség címmel is, a gaboni vipera (Bitis gabonica). A combvastagságú, két méter körüli vipera a maga nemében tökéletes gyilkológép. Méregfogai nemritkán 5 cm-re is megnőnek. Ezzel mélyre be tudja juttatni az egyébként rendkívül erős és sok mérgét. Egy marásra az emberre halálos mennyiség tízszeresét is képes leadni. Marásába még gyors orvosi segítség ellenére is illik belehalni. Közép-Afrika trópusi területein él. Mintázatának köszönhetően kiválóan beleolvad az aljnövényzetbe.
A leggyorsabb
 A leggyorsabb kígyó cím büszke birtokosa a fekete mamba (Dendroaspis polylepis). Az Afrikában élő mamba méltán képezheti rémálmaink tárgyát. A két és fél méteres, vékony kígyó rendkívül agresszív. Veszélyt érezve gyakran támad a menekülés helyett. Támadás előtt feje akár másfél méterre is felmagasodhat, kitátott, belül fekete színű, hatalmas szájjal (innen a neve, mivel a testszíne szürkés-zöldes), nagyon erős sziszegő hangot hallatva. A majd embermagasságig felmagasodó kígyó általában felsőtestre mar, ami még veszélyesebbé teszi amúgy is nagyon erős mérgét. Marása esetén csak a szakszerű, és gyors orvosi segítség adhat reményt. A veszélyforrást még üldözi is, ha kell. Képes akár 30km/h órával siklani. Általában fákon, bozótban tartózkodik, ahonnan hirtelen lecsapva el is tűnik a sűrűben, így a marásoknál kulcsfontosságú fajmeghatározás gyakran nem is lehetséges.
A legerősebb mérgű
 A kérdés nem egyszerű. A kígyómérgek összetételük, kémiai , biológiai hatásuk tekintetében eltérőek. Ezeken kívül a marás „eredményességét” befolyásolja a kígyó kora, mérete, a marás mértéke, az áldozat testtömege, és még egy sor más tényező. A kígyóméreg valójában módosult nyál, melyet speciális fehérjék alkotnak. Ezek a fehérjék nagyon erős biológia, kémiai hatással rendelkeznek. Évente mintegy 40.000 ember lesz kígyómarás áldozata. A legerősebb mérge a tengeri kígyónak (Hydrophis belcheri) van, de ezek az állatok a legritkább esetben támadnak emberre. Rendkívül erős méreggel rendelkeznek még az ausztráliai tajpánok. A világon legtöbb áldozatot követelő kígyómarások elkövetői mégis a puffogó vipera (Vipera arietans) és az efa (Echis carinatus). Ezek a kígyók Afrikában élnek. Általánosságban elmondható, hogy a viperák, csörgőkígyók, mérges siklók (kobrák) erős méreggel rendelkeznek, melyek hatása a marás után szinte néhány perc múlva már jelentkezik. Idegrendszeri zavarok, hallucinációk (idegméreg) tapasztalhatók először , majd a keringési, légzési elégtelenségek, létfontosságú szervek leállása teheti végzetessé a kígyómarást. A seb, amennyiben túléli az áldozat, még hetek múlva is koromfekete, üszkösödő, duzzadt lehet, keserves gyógyulási folyamat után jön csak rendbe. A kellő időben beadott szérum, és a szakszerű, klinikai körülmények közötti stabilizáció elengedhetetlen a túléléshez egyes fajoknál.
A legszebb
 Míg az előbbi rekordok mérhető, egzakt adatok alapján egyértelműen meghatározhatók, a szépségnél, szubjektivitása miatt ezek nem működnek. Minden kígyó szép a maga nemében. Vannak rendkívül szép színű, mintázatos kígyók szerte a világban, melyek méltán viselhetnék ezt a címet. Javaslom ,keressünk fel egy kígyókkal foglalkozó galériát az Interneten, és döntsük el magunk. A képeket nézve gondoljunk arra, hogy némely kígyó agresszivitása ellenére jelentős helyük van világunkban. A kígyómarások döntő hányada emberi mulasztás, hiba miatt történik, ugyanis az ember nem tartozik egyik faj étrendjébe sem, így minden marás védekezés. Üldözésük, irtásuk teljesen felesleges, és elítélendő. Teszik a dolgukat, hiszen ragadozók. Kivétel nélkül.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
