Táncolunk. Táncolunk, ha öröm ér, táncolunk, ha bánat ér. Táncolunk szerelmesen, táncolunk szenvedélyesen, táncolunk kacéran vagy visszafogottan. Mert táncolni jó, felemelő érzés. Mert szabadságot ad. Mindenkinek. Annak aki táncolja, annak aki látja, és annak is akivel táncolod. Tér és idő megszűnik, egyetlen dolog marad csak: a zene. És benne Te.

Ha befogadod a zenét, és ő is elfogad téged, akkor megszületik a harmónia. Az a fajta harmónia, amikor a zene olyannyira átjárja tested s lelked, hogy szinte érzed a hangszerek magadból való kiáradását, s láthatóvá teszed a zenét. Eltáncolod őt. Olyankor a lelked megnyílik, s magadból adsz. Legbelső érzéseket, mélyről jövő harmóniát, szépséget. Ahogyan a zene lüktet, te vele együtt élsz. Ugyanazt játszod a testeddel, mint ő a hangszereivel. A tested lesz a hangszer, s lelked a karmester. Szabad leszel, végtelenül szabad. Megszűnnek a magad köré felépített falak, negatív gondolatok, és szárnyalni kezdesz. Felfelé. És mindig csak felfelé. Mígnem megtapasztalod azt a szabadságot, amit csak Te adhatsz, és csak magadnak.

Az érzéshez az egyik kedvenc idézetem:

„Az öntudat az alkotás által fejezi ki önmagát.

Sokszor amikor táncolok, úgy érzem,

hogy megérint valami különös dolog.

Azokban a pillanatokban a lelkem szárnyal,

és eggyé válik mindennel ami létezik.

Én leszek a csillagok és a Hold,

a szerető és a szeretett,

a győztes és a legyőzött.

Én leszek a mester és a szolga,

az énekes és a dal,

a megismerő és a megismert.

Az alkotó és az alkotás egyesül az öröm teljességében."

(Michael Jackson)

---

Oszd meg, ha tetszett!