A téma persze agyonrágott háborús sztori, a gyengébb szálakból szőve. Akár könyv, akár film, itt már eleve kell tudni a mesternek ahhoz, hogy egyáltalán emészthető legyen az alkotás. A stílusbravúr is gyér, leszámítva néhány szentenciózitást, de ez ingoványos, mert a pár szóba öntött tuttik ideje leáldozóban van. Az elvárthoz képest csekély benne az erőszak és a szex, ráadásul a film hosszú, és ez megintcsak nem kedvez a tömegízlésnek. Maradnak a karakterek, amelyek viszont elég jól el vannak találva. De ez még kevés. Az, hogy a ’70-es években készült inkább affelé mozdítja a nézőt, hogy empatikus legyen a beatkorszak paneleivel szemben, de épp ez okozza talán az első komoly meglepetést: hiába huszonvalahány éves a film, Coppola tökéletes biztonsággal felül tudott emelkedni a mára már érdektelenné vált díszleteken, tehát elnéző toleranciára szükség nincs.

Az elgépiesedést, a kínlódást, egy megváltozott játéktér megváltoztatott játékszabályait minden jelenetben érzékelteti. Nagy lélekelemzéseknek eképp nincs helye, elég a szereplők motivációs bázisát megalapozni. Ez fontos, mert értelmet kell adni a végső összecsapásnak, amely viszont összehangolt, pontos és lezárt. Tetszett, hogy méltó ellenfélre talált a két főhős, és tetszett a kegyelemdöfésre való felkérés végtelenül finom és emelkedett íve. Végülis, ahogy Willard megérkezett Kurtz szigetére, elkezdődött a haláltánc. Coppola arra játszott, hogy úgy tűnjön: Willard élete forog kockán, holott Kurtz komponált meg minden lépést saját halálára, csak ehhez kellő felvezetést dolgozott ki Willard lelkében. Kurtznak ez volt az utolsó felvonása, kissé skizoid módon dolgozva önmaga ellen: „józan” énje elsöpörni kívánta a beteges másik felét. Végső tettének egyetlen mozgatórugója az lehetett, hogy katarzist csikarjon ki ott, ahol babért aratott az elvetemült és önmagából kifordult tompa lét, s mindezt megrázó dinamikával. Túlmutat a filmen, s talán épp manapság nyerhet nagyobb hangsúlyt, ahogy a rendezői látószög az amerikai politika kritikáját is megfogalmazta, nem túl harsányan, de kellően világosan. Meg persze vannak gyengébb jelenetek is a filmben, pl. a szörfözésért folytatott légicsapásos rész, meg igen szépek is, pl. a francia kolónia, melynek zárása erotikus kisülésében számomra szinte a Szerelemre hangolva magasságait súrolta, csak ott ebből a káprázatból szerencsére több jutott.

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010