Számomra ez igen érdekes kérdésként vetődött fel. A vizsgálat első részében meg kellett keresnem a ma Magyarországon „forgalomban levő” vidék definíciókat. Leszögezem az elején, hogy a cikk célja nem az, hogy összehasonlítsam és értékeljem a különböző szerzők cikkeiben megtalálható gondolatokat, bár néha magam is teszek megjegyzéseket. Hiszen PROKONTRA, érvek s ellenérvek "harcolnak" egymással.Ha vidék, akkor milyen vidék? Erre is próbálok választ adni. Merthogy többféle vidékfogalmat ismerünk.

Magyarországon a rendszerváltozás után, de különösen a területfejlesztés előtérbe kerülésével divatos szó lett a „vidék”.

Ma még mindenki sajátosan értelmezi a vidék fogalmát, következésként az sem köztudott, hogy az országnak hány százaléka él a vidéki térségekben. Ez az állapot egészen addig tart, amíg Magyarországon meg nem születik az egyetértés a vidék fogalmát illetően.

Vidék az, ami nem város

Egyszerű, nem sok számolgatást igénylő megfogalmazás, azonban érezhető, hogy nem „sebészi pontosságú” definícióval van dolgunk. Ezek alapján, az összes olyan települést, amely közigazgatásilag nem város, vidéknek kell tekintenünk.

Az Európa Tanács és az OECD vonatkozó ajánlásait is figyelembe véve egy 1997-ben tudományos fórumon javaslat született és egyetértés alakult ki az alábbiakban: Azt a települést tekintsük vidékinek, amely városi státusszal nem rendelkezik, vagy rendelkezik ugyan városi státusszal, de lakónépessége 10.000 főnél kevesebb; vidéki jellegűnek pedig az olyan térséget (kistérséget), ahol a vidéki településeken élő lakónépesség aránya több, mint 15 %”

A „Vidékfejlesztés Magyarországon ” OECD országtanulmányában, a vidéki jellegű kistérségek a következő kritériumok alapján kerültek lehatárolásra: A kistérségek besorolása a kistérség vidéki jellegű településein (települési népsűrűség kisebb, mint 150 fő/km2) élő népesség aránya alapján, a következők szerint történt.

• alapvetően vidéki jellegű kistérség: ahol a vidéki jellegű településeken élők aránya nagyobb, mint 50%

• jellemzően vidéki jellegű kistérség: ahol a vidéki jellegű településeken élők aránya 15% és 50% közötti

• alapvetően urbánus jellegű kistérség: ahol a vidéki jellegű településeken élők aránya kisebb, mint 15%

A vidék fogalmának meghatározásra öt feltételt javaslok” – írja Kovács Teréz

1. Az aktív keresőknek legalább a 20%-a a mezőgazdaságban dolgozott 1990-ben”. A dolgozatomban erre már kitértem, valamint grafikonon is szemléltettem az adatokat, amiből kitűnik, hogy egyik település sem volt a 20 % -os kritikus érték alatt. 1990-ben az országos átlag 15.3 % volt. Egyenlőre csak az 1990-es népszámlálási adatokra támaszkodhatunk, a szám csökkent, de ennek területi vetülete ismeretlen. Bizonyosságot a soronkövetkező népszámláláskor kaphatunk.

2. Ezer lakosra legalább 120 őstermelő jut”. Ezt a statisztikát a gazdajegyzőnek, (aki most vette át a munkát elődjétől) május végére kell összesítenie településenként, ezeket eljuttatni a Pest megyei Agrárkamarához, aki ezt továbbküldi az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézethez, végső feldolgozás végett. Kovács Teréz cikkében említi, hogy országos átlag 100 fő körül mozog.

3. A lakosságnak legalább a fele 120 fő/km2 népsűrűség alatti településeken lakik ”. Az országos átlag 61.7 %, tehát a népsűrűség alapján a magyar lakosság 38.3 %-a falusi településeken él.

4. A népsűrűség kisebb mint 80 fő/km2. A magyar átlag 109.80 fő/km2.

5. A szerző szerint, ha 10 %-kal kevesebben élnek 26 év távlatából egy adott településen, akkor az vidékinek számít. Az országos átlag 102,1 %

„Azok a térségek, amelyek ezen öt feltétel közül, legalább négynek megfelelnek, vidéki térségnek számítanak ”.

Kovács Teréz cikkében felhívja a figyelmet arra, hogy ezen cikkét vita indító írásnak szánja. A Budapest-Vidék kapcsolatában aláhúzza, hogy az 1996.évi XXI. Törvény I. fejezete 2.§ b) pontjában a főváros és a vidék megkülönböztetést találjuk.

A területfejlesztés és területrendezés célja

• a) az ország valamennyi térségében a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elő-segítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása;

• b) a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti – az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális és az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló – jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében;

• c) az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése;

• d) a nemzeti és térségi identitástudat megtartása és erősítése”

Egyértelmű, hogy a fővároson kívüli térségeket nem lehet egységesen vidéknek tekinteni

A törvény a vidéket nem, de a mezőgazdasági vidékfejlesztés térségeit konkrétan meghatározza: 5. § p)

„mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei (rurális térségek): azok a térségek, ahol jelentős a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a foglalkoztatási szerkezetben, illetve a községekben, továbbá a kisvárosokban élő népesség aránya”

Az Országos Területfejlesztési Koncepció 1996. augusztusi dátummal kiadott tervezete „Mezőgazdasági térségek” címmel közli a mezőgazdasági vidékfejlesztés térségeinek térképi lehatárolását, az alábbi nem részletezett mutatók szerint definiálva:

• az 1990. évi magas mezőgazdasági foglalkoztatott arány

•  magas ruralitási index

• a tartós munkanélküliség magas aránya

Szintén az Országos Területfejlesztési Koncepció ad egy következő lehatárolást, amely bár nem vidék definíció, mégis érzésem szerint ide tartozik. A kistérségeket hátrányos helyzetük szerint osztályozza, úgy mint:

• társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott térségek;

• az ipari szerkezetváltás által érintett térségek;

• mezőgazdasági (rurális) vidékfejlesztés térségei;

• a fenti kategóriákba nem sorolható, de tartós, jelentős munkanélküliséggel küzdő térségek.

• Különböző földrajzi és természeti adottságú térségek, mint: határmenti térségek;

• Környezeti szempontból különösen veszélyeztetett térségek

• Funkcionális központok, mint: Budapest, mint európai metropolis;

• Innovációs és vállalkozói centrum funkciót betöltő vidéki központok.

A „Magyarország kistérségeinek besorolása a ruralitás jellemzői alapján” című tanulmány (GATE-KTI, Budapest 1996) az akkori FM vidékfejlesztési politikájának megalapozásához készült. Az FM vidékfejlesztési támogatási politikájának kialakítása érdekében a 2081/93 számú, 1993 július 20-án kelt (EK) Tanácsi Rendelet I. A strukturális alapok céljai és feladati fejezet, 1.§ 5(b) célkitűzés: „a mezőgazdasági területek fejlődésének és szerkezeti átalakulásának elősegítése” hatáskörébe eső, a rendelet 11.§ szerinti kritériumoknak megfelelő térségek lehatárolását tartja szükségesnek. A 2081/93 számú (EK) Tanácsi Rendelet III. A konkrét célkitűzésekre vonatkozó rendelkezések fejezet 11.(a).§ szerint: „azon vidéki térségek számíthatnak támogatásra az 5(b) célkitűzés keretében, amelyek társadalmi-gazdasági fejlettsége az egy főre jutó GDP értéke alapján alacsony, ugyanakkor az alábbi három kritérium közül legalább kettőnek megfelelnek:”

• a mezőgazdasági foglalkoztatottság magas aránya az össz-foglalkoztatottságon belül

• a mezőgazdasági jövedelem alacsony szintje, különösen a mezőgazdasági munka-egységre (AWU) eső mezőgazdasági hozzáadott értékben kifejezve

• alacsony népsűrűség és/vagy a népesség erőteljes csökkenésének tendenciája

A „Magyarországi kistérségek néhány jellegzetessége” cimű kiadvány (dr. Csatári Bálint, KTM területi PHARE Program Iroda és az MTA-RKK Alföldi Tudományos Intézet közös kiadványa, Kecskemét, 1996) a „Mezőgazdasági (rurális) vidékfejlesztés kistérségei” című térképen a következő mutatók segítségével határolta le a kis-térségeket:

• mezőgazdasági aktív kersők aránya, 1990. Népszámlálás

• mezőgazdasági földterület átlagos aranykorona értéke

• ruralitási index (az adott kistérség hány százaléka él 120 fő/km2 -nél nagyobb népsűrűségű településen

• a vándorlások arányának évi átlaga 1990-1994 ezrelékében

A vizsgált négy mutatóból háromban egyszerre átlag alatti értéket mutató kistérségek kerületek a vidékfejlesztési kistérségek sorába.

A Vidéki Térségek Európai Chartája szerint a vidéki térségek az országnak azok a belső területei, kisvárosai, falvai, ahol a területek döntő hányadának hasznosítása:

• mező-és erdőgazdálkodás célú

• nem városi jelegű rekreációs vagy természetvédelmi célú

• egyéb, a vidéki lakosság lakó-és munkahelyét (kézműves, ipari, szolgáltató) biztosí-tó célú

A vidéki térségek definiálása a fentiek szerint azok adottságait, az ország összlakossága számára előnyöket, szolgáltatásokat nyújtó speciális jellemzői szerint történik, nem pusztán közgazdasági-termelési lehetőségekkel mérve azok értékét, hanem a tágabb értelemben vett környezeti, kulturális sajátosságok nyújtotta előnyöket, értékeket is figyelembe veszi.

Kovács Teréz a IV. Falukonferencián vidék alatt a községeket és a 10 ezer fő alatti városi településeket értette

„Ha ezt a definíciót fogadjuk el, akkor az 1997. január 1-jei állapot alapján a községek lakónépessége 3.788.970 fő, a 10.000 fő alatti városoké pedig további 503.160, azaz az ország lakosságának 42.2%-a vidéki. Ezzel a definícióval egyrészt az a probléma, hogy nem minden község tekinthető vidéknek. Főleg igaz ez a nagyvárosok környéki agglomerációs gyűrűkben lévő községekre. Másrészt viszont ebből a meghatározásból kimaradtak a 10.000 fő feletti, de még vidékinek tekinthető kisvárosok. Ezért ettől a definíciótól tovább kellene lépni és új javaslatokat megfogalmazni.” - szögezi le Kovács Teréz cikkében.

Romány Pál (Gazdálkodás, XLII.évfolyam 5.szám) „Miért fontos a vidék?” című írásában kifejti, hogy:„Nagyon indokoltnak látszik Kovács Teréz írása, remélve, hogy termékeny és csak a tudományos meggyőződés által befolyásolt, más által nem korlátozott eszmecsere magjait vetette el. A javaslatok konkrétak, világosak. Szükség is van erre, hiszen a vita már azzal kezdődik, hogy mi a vidék? Továbbá: miért fontos a vidék, hogyan csoportosíthatók a vidéki térségek, miként hasonlíthatók össze – s főleg: miként alakíthatók, formálhatók?”

Újabb megfontolandó gondolata a szerzőnek: „Vidéke ugyanis városoknak van. Mégpedig minden olyan városnak amely szolgáltat valamit a környezetében élőknek – a vidékének! – és amellyel a „rurális térség” javakat cserél.”. Megfordítva a gondolatsort a vidéknek városa van, ahol kielégítheti a meghatározott igényeit, szellemi és anyagi cserét folytathat. A Budapest - Vidék megkülönböztetést a szerző (csakúgy mint Kovács Teréz) érezhetően elnagyoltnak tartja, az ilyen felosztásos adatközlés súlyos félreértést tükröz, állítja.

Nem lenne szabad az országra alkalmazni a főváros és vidéke lehatárolást, ha-nem megyei szintre kell lemenni és ott vizsgálni az egyes térségek centrum városainak és azok „vidékének” kapcsolatrendszerét. „A Szolnok és vidéke vagy Kecskemét és vidéke régóta nem egy közigazgatási, hanem gazdaság-földrajzi, társadalom –és kulturális földrajzi keret” – írja Romány Pál.

Éppen ezért azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy statisztikai lehatárolások bár élőek, használatosak és az irodalom nemegyszer „nem kellene megváltoztatni a KSH lehatárolást” ajánlásokat fogalmaz meg, nem szabad ráerőszakolni egy-egy alakuló vagy változófélben levő kistérségre ezeket. Azt kell megvizsgálni, hogy a történelem során melyek azok a kapcsolatok, amelyek tradicionálisan alakultak, melyek lehetnek a jövőbeli kapcsolatok (tervezett infrastrukturális beruházások) és ez alapján létrehozni egy-egy kistérséget. Ugyanez igaz a regionális lehatárolásokra is.

A vidék, a szerző nézete szerint nem a parasztság lakóhelye csupán és ott nem csak mezőgazdasági javak előállításával foglalkoznak. „Ennek megfelelően az sem állítható, hogy egy térség annál „vidékibb”, minél nagyobb arányú az aktív keresők között a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya. ”Azonos vidéken található egymás mellett ipari (bányász) falu és mezőgazdasági falu (s ez utóbbiak is további típusokba sorolhatóak) ám megkülönböztetésük nem csak a lakosság foglalkozása, hanem egyéb jellemzők alapján is indokolt.” A szerző szerint, nem a foglalkozási, hanem például a kereseti (jövedelmi ) arányok tükröződnek inkább az elvándorlási számokban. Ezen kérdések felvetése során jutunk el a következő problémához, azaz: „Milyen megkülönböztetés, miféle fejlesztés adaptálható vidéki térségeink számára?” A véleményem az, hogy ez egy akkora kérdéskör (területfejlesztés PROKONTRA vidékfejlesztés), amely egy újabb cikkem témáját fogja képezi.

Romány Pál fenntartások mellett ért csak egyet Kovács Terézzel abban, hogy „a vidéki térségek lehatárolása kötődjék a KSH kistérségekhez ”. Véleménye szerint a kis-térségi vonzáskörzeteket a vidéki jelleg szempontjából a következők szerint módosítva lenne célszerű megvizsgálni:

• Budapesti agglomeráció elhagyása

• Az egyes körzetekből a 10 ezer lakosnál nagyobb népességszámú települések kieme-lése, és amennyiben az adott körzetben élők több mint 85 %-a e településekre esne, a körzeteket a további vizsgálatból ki kellene hagyni, más esetekben az adatbázist módosítani

• A pécsi, miskolci, szegedi, győri, debreceni és a székesfehérvári körzetek elkülöní-tett vizsgálata

• A vidéki térségek lehatárolására vonatkozó egységes mutatórendszer kidolgozása után a kistérségi vonzáskörzetek további válogatása, és a települési adatok ismereté-ben a körzethatárok módosítása, illetve feloldása

Romány Pál megjegyzi, hogy célszerű lenne, ha a vidéki területek lehatárolásához, illetve a területek jellemzésére javasolt mutatók megítélésénél visszatérnénk az OECD (Organization for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együtt-működési és Fejlesztési Szervezet) mutatórendszeréhez:

A táblázat forrása: OECD Rural Data Service, Paris, 1998, Internet

Ahogyan fentebb már utaltam rá, a szerző is megkérdőjelezi azt, hogy mutató-rendszerében Kovács Teréz egyoldalúan négy pontban a népességre koncentrál a vidékiség konkrét definíciójában. A továbbiakban részletezi saját mutatórendszerét, amelynek alapja az OECD fenti szisztémája.

Véleménye szerint külön kellene választani és külön rendszerben kezelni a „vidéki területek lehatárolási alapmutatóit” és a „beavatkozási területek célmutatóit”. Annak ellenére, hogy a felhívja a figyelmet a szakmai vitára amely „komoly segítséget jelentene”, tehát a mutatórendszer még képlékeny, nem alkalmazható direktben mégis célszerű ezek alapján is értékelni.

„Az alapmutatók kiválasztása két lépcsőben történhetne. A munka első szakaszában a településenkénti adatbázisból ún. „hipotetikus alap-mutatók” segítségével végezhetnénk el a vidéki térségek közelítő lehatárolását.” Ezek kiválasztására szakmai vitát kezdeményez.

A hipotetikus alap-mutatók kidolgozása az OECD táblázat segítségével történne.

• 1. Népesség mozgás: vidéki népesség aránya

• 2. Társadalmi jólét, jogegyenlőség: településenkénti bruttó jövedelmek/fő (bérjövedelmek + adózás előtti nyereség)

• 3. A gazdaság szerkezete és teljesítménye: „a mező és erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak + őstermelők aránya” vagy „a mező és erdőgazdaság árutermelés-ének aránya”, vagy „a vállalkozás sűrűsége” mutatók közül egyet kellene kiválasztani.

• 4. Környezetgazdálkodás, fenntarthatóság: a környezetgazdálkodási és a természet-védelmi kutatóktól kér segítséget a szerző. Nincsen konkrét javaslata. Érzésem szerint itt olyan mutatót kell felhasználni, amely komplex módon képes kifejezni egy adott terület környezeti állapotát. Újfent hivatkozom a térinformatikai térképek rendkívüli használhatóságára és hasznosságára.

„A következő lépcsőben a lehatárolt területek adatbázisából főkomponens analízissel releváns mutatók és célváltozók számítása, a hipotetikus mutatók verifikálása és szükség szerinti korrekciója. Korrekció esetében a lehatárolást is módosítani kellene. A rendszerben legalább 3 éves adatokat kellene a városi területek átlagához viszonyítani, s a módosításokat meghatározott időnként elvégezni.”

A beavatkozási területek célmutatóinak meghatározása szintén két lépcsőben történne. Megválaszthatjuk a területek lehatárolását, a cél, feltétel és eszközrendszer ismeretében. Egyenlőre csak példaszerűen sorol fel néhányat a szerző, úgy mint:

• mezőgazdasági beavatkozási térségek

• turisztikai beavatkozási térségek

• népjóléti beavatkozási térségek

• környezet- és természetvédelmi beavatkozási térségek

„A rendszerben a több éves átlagadatok viszonyítása a vidéki területek átlagához történne.” Ez a fajta definíciót azért tartom logikusabbnak mert nem egyoldalú, flexibilis és feladat orientált.

dr. Dorgai László előadásában három lehetőséget vázolt a vidéki települések lehatárolására

• „-vidékinek az olyan települést tekintjük, amely városi címmel (státussal) nem rendelkezik

• függetlenül a település státusától, az ott élő népesség lélekszámához kötjük – például 10.000 fő alatti település vidéki – vagy,

• a népesség számát (10 ezer fő alatt) és a település státusát (város) együtt nézzük, közülük egyik fennállása is kizáró tényező lehetne a vidéki települések közé sorolásban”.

Dorgai Lászlóval való személyes beszélgetésemben kiderült, hogy véleménye szerint az őstermelők száma nem lehet semmilyen definíciónak alapja a következők miatt:

• a mezőgazdaságból élők leginkább akkor fogják kiváltani az őstermelői igazolványt, ha ezzel bárminemű adózási kedvezményre, fizetési könnyítésre jogosultakká válnak (Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában bizonyos, jelen cikkben nem részletezett termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, kizárólag e tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében. 1995. évi CXVII. Tv., módosítva 1998-ban);

• esetlegesen össze sem lehet hasonlítani két gazdálkodó eredményét, hiszen lehet, hogy valaki tíz millió forintos bevételt (már költségekkel csökkentett realizált jövedelem) ért el, más pedig alig fél milliót. Pedig mindketten őstermelők. Azt hiszem Ti is is érzitek, hogy a két gazdálkodót nem lehet egy „kalapba” tenni, mert komoly torzítást eredményezne a vidékiség elbírálásában.

Dorgai úr elmondta, hogy olyan tartalmú „vidék” fogalmat, definíciót kell találni amely egyszerű, de közérthető. Tehát válasszuk ketté azt, hogy „vidék” és azt, hogy „mutatórendszer”. A gazdasági fejlettséget és a munkanélküliségi mutatókat emelte ki, az „őstermelős” osztályozást pedig vitathatónak tartotta, mint azt már fentebb említettem.

Más oldalról közelítette meg a vidék fogalmának értelmezését. Kérdésként fogalmazta meg, hogy milyen legyen a definíció: közérthető vagy csak a „szakmabeliek” értsék a tartalmát? A kutató szerint fontos, hogy a politika ne manipulálhasson ezzel a fogalommal, tehát ugyanolyan információkat kell, hogy hordozzon egy agrárközgazdász számára, mint egy politikus vagy laikus számára.

Először nála vetődik fel a kérdés: miért kell definiálni azt, hogy vidék? Azért-e, hogy az OECD statisztikáinak eleget tegyünk, vagy hogy az EU-s pénzekből támogatáshoz jussunk. Lássuk be, mindkettő szükséges. Az EU a mennyiségi mutatókat a támogatási célterületek lehatárolásához, nem pedig a fogalom leírásához használ. Az OECD is csak az országok közötti összehasonlíthatóság érdekében használ a térség jellegének eldöntéséhez mennyiségi mutatókat. Legyen tehát ezek pontosan, egyértelműen és mindenki által elfogadottan definiálva.

S a végén megjegyzem. Nem sznobizmusból, hanem megszokásból, ha elhagytam Budapestet, s valaki felhív, hogy hol vagyok, azt mondom, vidéken.

Remélem, hogy ez a cikk mindenkit rádöbbent legalább arra, hogy ha kimond valamit, akkor gondolja át előbb a jelentéstartalmát. Másrészről természetesen nem elvárható, hogy adott paramétereket betanulva, ha valaki Pécs felé közeledik, akkor átgondolja előbb a KSH és egyéb statisztikákat, utána pedig magabiztosan rávágja: "Tudod, nem is vidéken vagyok!".

Irodalomjegyzék

• Gazdálkodás, XLII.évfolyam 5.szám, Kovács Teréz: „Mi tekinthető vidéknek?”
• [1] Gazdálkodás, XLII.évfolyam 1.szám, Fehér Alajos dr.: „Mezőgazdaság és vidékfejlesztés”
• A vidékfejlesztés néhány agrárgazdasági vonatkozása Magyarországon. In: Regionális agrárkutatási és vidékfejlesztési workshop, Kompolt, 1997, 36. p.
• Kovács Teréz (1997): A vidékfejlesztés problémái és feladatai. In: A fenntartható mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. IV.Falukonferencia. MTA RKK, Pécs, 1997.19. p .
• „Vidékfejlesztés Magyarországon”, OECD országtanulmány, Bp.1996. MTA-RKK ATI és GATE-KTI

Kapcsolódó írásaink:
A szomszéd kertje? Ne legyünk álszentek és lássuk be: Magyarország nem rendelkezik jó kapcsolatokkal a szomszédaival. Soha nem is rendelkezett ezzel. Sőt, ha a lelkünk mélyére nézünk és ugyanezt megteszik a környező országokban is, a képlet leegyszerűsödik. Bármennyire is hazudjuk az ellenkezőjét magunknak, másoknak és egymásnak, a prózai lényeg az, hogy szomszédaink többségével területi vitáink vannak. Mit látunk ha körülnézünk? Béke van, a határokat a kommunizmus bebetonozta, a kisantant rég megszűnt. Legalábbis papíron...
A város elveszi az erőd A városról és a faluról szeretnék írni, mégsem ezzel kezdem. Van egy film, legkedvesebb orosz rendezőm, Alexei Balabanov alkotása. A fivér (Brat) címet viseli. Két része készült el. Kint kultikus művé vált, itthon alig ismerik. A filmben a legeredetibb, vérbeli orosz könnyűzene is felcsendül, már amennyiben a nagy orosz lélek jellemzésére használhatjuk egyáltalán a "könnyű" jelzőt. A legtöbb dalt a Butusov, a legendás Nautilus Pompilius együttes frontembere jegyzi, a címszerepet pedig a fiatalon elhunyt zseniális tehetség, Szergej Bodrov alakítja Danyila Bagrovként. Danyila alakja kint fogalommá vált. Ha a hazai közönség széles körben ismerné e filmeket, azt hiszem mély rokonszenv szövődne az oly távolinak hitt, és mégis megejtően közeli - mert emberi - értékrendek közt. Danyila járta egy nap a várost, és barátja, a "Német" ezt tanácsolta neki: "Danyila vigyázz. A város elveszi az erőd." Ezúttal nem a filmről fogok írni, hanem a Német figyelmeztetéséről, mely ott, akkor keserűen bukott ki a száján.
Borok világának vonzásában II. rész A Prokontra interjúsorozatának mai epizódja a borok kifinomult világába enged betekinteni. Sommelier és profi vendéglátósok segítségével beszélünk olyan érdekességekről, mint pl. a magyar borok színvonala, a barrique-olás mibenléte és műhelytitkai, milyen technikai előfeltételei vannak a jó bornak vagy hogy milyen hordót igényel a bor. Interjúnk egy nagyobb ívű sorozat második része, mellyel reméljük kedvet csinálunk és információt adhatunk világhírű boraink kulturált élvezetéhez.
Magna cum Laude: Vidéki sanzon Kérdés, hogy ami mögött a magyar fül sanzont gyanít, megjelenik–e zeneileg ebben bújós-kesernyés-romantikus melódiában. Ám a dalt nemcsak a zenei áthallás adja el, hanem a szöveg is. Mely alapvetően ugyan kusza, hanyag, ám ami mögött mégis rezeg valami… A vidéki sanzont alapvetően egy olyan számnak gondolom, amit valószínűleg kevesen raknak össze értelmileg, de visszacseng újra és újra pár sora, amire termékenyen lehet asszociálni. Ilyesmivel próbálkozom most én is, nagyon ad hoc és nagyon szubjektív módon.
A virtuális Nepál II. - Nepál és vidéke Nem szóltam még a mindent felülmúló tájról, ami tényleg csak ebben az országban valóság. A szubtrópusi viszonyok közül haladtunk a hegyek felé. A tiritarkára festett Tata márkájú, fekete füstöt okádó indiai buszok és teherautók koordinálatlan felvonulásából az Annapurna kör indulópontjához mikrobuszoztunk. A hegyes vadregényes táj csak egyre színesedett közben. Az agylágyító napsütésben az úton, illetve a túra elején is leírhatatlan volt az a burjánzó természeti esztétikum, banánfák, habosan rohanó folyó, zölden világító teraszos rizsföldek, a nemritka 100+ m-es vízesések. A kínai éttermek túlrajzolt giccsképei jutottak eszembe, és hogy ez már túlzás. Csak filmekben láttam ilyen hibiszkuszos természeti paradicsomot (lásd: A smaragd románca, 6 nap 7 éjszaka etc.).
Magyar szívekben élsz (Egy honvéd monológja a Don vidékéről 1943-ból) 1943 február végén mozgósították a 2. magyar hadsereget az orosz hadszíntérre, a Don kanyar környékére. A meginduló orosz haderő ellen a rossz felszereltségű, kemény fagyokhoz nem szokott katonák nagy része odaveszett a harcokban. A  Szabó Jánosok, Kis Józsefek és a többiek emlékezetére írtam ezt a mementót – a magyar honvédről.

---

Oszd meg, ha tetszett!