Tournier monumentális vállalkozása, A Rémkirály mitikus-szimbolikus regény, amelyben a cselekmény polifónikus jelleget ölt a megnyilvánuló mitológiai történetek, legendák, erkölcsi példázatok, valamint biblikus és szimbolikus utalások révén. Ez a fajta intertextualitás szorosan összefonódik a főhős, Abel Tiffauges sorsával, mivel az ő története is parabolisztikussá válik, s végül egy modernkori apokalipszisbe torkollik. A Rémkirály ugyanakkor a regény egyik alaptípusával, a pikareszkkel is rokon, ahol a hős viszontagságos utazások során fedezi föl igazi önmagát.

A cselekmény primér olvasatában Abel Tiffauges életét kísérhetjük figyelemmel, aki egy franciaországi internátusban tölti szeretetlen és megcsúfolt diákéveit. Magányát egyetlen barátja, a környezetből ugyancsak kirívó, ám megbecsült státuszt élvező Nestor enyhíti, aki kiválasztja őt, és ettől kezdve mély intellektuális, ugyanakkor despotikus szövetség formálódik köztük. Nestor egyik csínytevéséért Abelt vonják felelősségre, s hogy megmentse a szégyentől rettegő barátját, Nestor felgyújtja a kollégiumot, amelynek során maga is életét veszti. Tiffauges ettől kezdve önálló vállalkozásba kezd, autójavító műhelyt nyit, és éli a felnőttek egyhangú, monoton életét. Naplójában (Baljós feljegyzések) újra és újra visszatér gyerekkorához, feleleveníti a kollégium falai között elhangzott legendákat, melyek közül a leginkább a gyermekhordozó Szent Kristóf története érintette meg. Mivel nőkkel folytatott kapcsolatai kudarcba fulladtak, mindinkább a gyerekek iránti titkos vonzalma keríti hatalmába. A kollégiumok udvaráról kiszűrődő gyerekzsivaj, és a pillekönnyű testek kézben tartása kéjes élvezettel tölti el, ám egyszer – félreértés következtében - egy kislány megerőszakolásával vádolják. Tiffaugest csak a második világháború kitörése menti meg a kényszermunkától. A fronton postagalamboknak szánt madarak befogása a feladata. Hamarosan német hadifogságba esik, ám bajtársaitól eltérően egy idős vadászmester kimenekíti őt, és státuszt ajánl neki a német hadigépezet közvetlen árnyékában. Albert hamarosan eljut a náci rémségek fellegvárába, Kaltenborba, ahol a Hitlerjugendek kiképzése folyik. Feladata, hogy a környék falvaiból az árja kisfiúkat összegyűjtse és a táborba hurcolja. Ezzel érdemli ki a rettegett Rémkirály nevet. Rövidesen pozíciót szerez, mely lehetővé teszi, hogy az orosz betörés mészárlása elől megmentsen egy zsidó kisfiút, Efraint, akinek a pokolból való kimenekítése során Szent Kristófhoz hasonló sors éri utol: vállán a kisfiúval elnyeli a mocsár.

A regény emeltebb szintű, a szimbólumok feloldását célzó olvasata intellektuális olvasót igényel, habár Tournier sorra ismerteti a kulcsot jelentő háttéranyagot. A mű felütése és egyben az egyik legfontosabb motívuma Tiffauges önvallomása, amely szörnyeteg mivoltának gyökereit tisztázza. Abnormális lénye a kollégiumi évek alatt kezdett kibontakozni. Itt alakult ki benne a meggyőződés, hogy a világ minden történése jelként értelmezendő, melyekre oda kell figyelni, mert ezek alakítják az ember sorsát. A gyermekkor eme felfedezése determinisztikusan hat egész sorsára, mivel másoktól eltérően az élet eseményeit nem történésként, hanem üzenetként fogta fel. Az alapélményt Nestor személye és az ő révén megismert parabolák jelentették, ettől kezdve egész élete örvényszerű, körkörösen mind univerzálisabbá táguló, és önmagát megismétlő események láncolatából áll. Tiffauges haladását nem kiválósága, hanem szörnyeteg mivoltának tudatos vállalása viszi előre. Megdöbbentő tapasztalata az, ahogyan a dolgok inverzzé válnak, azaz kifordulnak önmagukból, és a visszájukra változnak. A gyerekkori ártalmatlan játékok perverzióvá torzulnak lényében, melyek kiéléséhez eszményi terepet talál a náci Németország elfajult világában. Biztos tudása van arról, hogy sorsa végzetszerű bukás, amely elől nem tud kitérni. Szörny-mivolta egyben életképtelenséggel és terméketlenséggel is párosul, mely egyfajta megnyugvást jelent számára, sőt meghajlást az életösztön előtt. Elmúlásában katartikus feloldozást épp ez a következetesség ad: kiemelkedik a náci torzók közül azáltal, hogy a végjátékot, gyermekhordozás halálos misztériumát - szembeszállva az inverzióval - krisztusi küldetéstudattal viszi véghez.

A történet időstruktúrájában a múlt–jelen–jövő egymást kiegészítő játéka figyelhető meg, amely a naplóforma és a harmadik személyű beszédmód váltakoztatásával különös atmoszférát teremt.

Eredeti címe: Le roi des aulnes
Első megjelenés éve: 1970.
Magyar fordító: Barta András
Megjelenési év: 1983 (2004)

Tóth Judit

---

Oszd meg, ha tetszett!