|
 1. Kurtz ezredes jegyzetei
Kurtzot az Apokalipszis most c. filmből ismertem meg, igazából már régen, sok helyről, elsősorban kivételes erejű művészekben találtam erre az alakra, erre az archetipikus figurára, aki az egész fehér faj kultúrájának letéteményeseként, különös erejű vezérbikájaként képes bármivel szembeszegülve érvényesíteni egy kardinális elvet, operaházat épiteni a Fertő-tó lápján, mint az Esterházyak; Bach interpretációból szerzett pénzen ingyenkórházat létesiteni Afrika mélyén az helybelieknek, mint Schweitzer; a tökéletes zongorajátékon sok évvel a totális világsiker után kínlódva tépelődni, mint Richter; vagy a Napút színeit, tehát a spektrum valóságát egy életen át keresni, mint Csontváry; a szimbolizmust sámáni mélységekbe fesziteni, mint Celan - csak az említés kedvéért. Kurtzot tőlük az választja el, hogy katona, tehát konkrétan felelős pozíciója van egy szervezeten belül és csak ezen túl cselekedhet belátása szerint.
Kurtz ezredes, a mindenkori élkatona, minden iskola büszkesége, különháborút folytatott a vietnámi dszungelben, elszakadva az amerikai haderőtől ezáltal elszakadva saját kötelezettségeitől, de hűen tartva magát eredeti és mindenkori alapállásához. A háború számára filozófiai kérdéssé vált, amelyben lényegében az európai és az ázsiai erőforrások feszültek egymásnak.
Én most, nemrégiben eljutottam ezekhez a jegyzetekhez önmagamban. Ázsia ugyanis, különösen a szubtrópusi, trópusi Ázsia az örökmozgó tenyészet, a fejlés, a betegség, az ösztön olyan koherens világa, amin egy európai fogást találni végeredményben nem tud, agressziv és "hősies", gyarkran gyerekes, rövidtávú kirohanásoktól eltekintve. A rendezőelv itt ugyanis nem is értelem és nem is érzelem, hanem a tenyészet: a túláradó keletkezés és pusztulás elképzelhetetlen, gigászi malma.
Ha egy évig itt kellene maradnom, betörne. Már igy is, mintha félig megevett volna. Sem tisztának, sem elvontnak maradni nem lehet. A rosszullétig undorodtam magam a tömött távolsági buszon harákoló és maga alá köpködő mocskos öregembertől. A nagy, véres sebekkel boritott kutyától, ami az ebédlőnk falához kucorodott. A feketeképű gyerektől, aki szurtos kezével rázogatja az ingem: Give money! Ju ár rics áj em púr! Give pen! Give chocholate! Vagy úszni a folyóban, aminek a partján éppen halottat égetnek. Üszkös, kimeredő tagok. Rohanva menekülni a Jungle-safariban egy dühödt elefántbika elől a rémült arcú guide nyomában. Nézni, ahogy egy "buszpihenőben" az "utasok" az "étteremben" dal-bhatot "ebédelnek", aminél visszataszitobb élményben, azt hiszem sohasem volt részem, értsd: egy ragacsosan mocskos és büdös, zsúfolásig telt, levegőtlen útszéli hodályban végsőkig elkoszolódott, orditozó embertömeg, ami kézzel, választékos gusztustalansággal gyúrja össze és tömi a marokkal szájába a curry-s lencsés rizst. Vagy aztán Kathmanduban az állandó riksa sir, yes? yes? how much you want to give? give me your best price! how much money you have? we can accept Visa cards no problem! come in sir, just looking no problem, no need to buy what do you want to buy sir? It's impossible sir! No, no come back, come back sir! Smoke hash? Smoke marijuana? Very cheap price for you sir! És igy tovább
a végtelenségig. Vagy a város közepén, a Bagmati folyó partján a kidobott rothadó bivelybelsőségeket egy zsinórra teregető öreg képe, hogy a többiről most megfeledkezzünk.
Kurtz ezredes fegyelmezett ember és katona volt, minden tudásával próbálta kidolgozni a Módszert, valamiféle Megoldást, és szorgalmasan készitette jegyzetét a vietnám-kambodzsai dzsungel mélyén a felvilágosult önrendelkezés egyetlen pislákoló fénypontját égetve. Aztán újraolvashatta, amikor végül áthúzta pirossal és csak ennyit irt rá: DROP THE BOMB!
A borzalom - suttogta Kurtz. Ez az, amivel úgy tűnik, végérvényesen nincs mit kezdeni. Ez az undor és félelem azonban mégis függővé tesz. Bezár és arra késztet, hogy közelebblépjen hozzá az ember, mégha minden vágya is, hogy elmeneküljön. Néha alig birok itt lenni, mégis, máris tervezem a visszajövést. Hiszen mindig is ez érdekelt. Mindig is ennek a "borzalomnak" a páráját szimatolom meg az európai kulisszák mögött, mint eltemetni vágyott, megközelithetetlennek tűnő, mégis rejtelmesen vonzó igazságot, amire nemet mondani elzárkózás és megfutamodás.
Kurtz, fajtájának kiemelkedő kaliberű tagja sokáig, a lehető legtovább tartotta a frontot. Aztán belátta: ez a háború megnyerhetetlen, nincs katona és bomba elég ehhez. S visszaadta a parancsnokságot a tenyészetnek és enyészetnek.
Befejező rész:
A virtuális Nepál - Záró akkord
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
