|
2003 áprilisában történt hatalmának megdöntése után 2006 december 30-án Saddam Hussein-en a kötél általi halálos ítéletet végrehajtották símaszkos hóhérok.
Közvetlenül a 2003-as hatalom átvétel után (megjegyzem, hogy az USA gyakorlatilag a mai napig semmilyen formában nem volt képes legitimálni a "megszállást" - erre majd még visszatérek) Paul Bremer, az Iraki USA prokonzul szélnek eresztette azt a hadsereget, melynek főleg a szunnita felekezeti részhez tartozó katonai vezetői, illetve maguk a katonák csatlakozotak a Baath part (akkor még politikailag nem legitimált) ellenálláshoz, mely "büntetni fogja" az USÁ-t és szövetségeseit.
A nemrégiben Bagdadban megrendezésre kerülő megbékélési konferencián, mely többek között a siíták, szunniták és kurdok nemzeti kiegyezésesét hivatott elérni, Nuri al-Malaki iraki kormányfő visszahívta a menesztett katonaságot, azzal a feltétellel, hogy aki nem szándékozik újra a sereg aktív tagjaként szolgálni, számára nyugdíjazást engedélyez. Szándék szerint jelen gesztus az hivatott biztosítani, hogy a háromszázezres iraki hadsereg vegye át a katonai ellenőrzést az USA és támogatói kezéből. Amerikának az iraki "hódítás" gyakorlatilag szinte "kis Vietnám", mely dollár milliókat emészt fel az adófizetők pénzéből, nem beszélve a lassan háromezres áldozati számról. Túl sokáig nem lehetséges már az önfinanszírozása ennek a "háborúnak", ráadásul az ENSZ szerint naponta több száz civil áldozata van a gyakorlatilag ellenőrizhetetlen szektaharcoknak.
A genocídiummal vádolt diktátort hajnal előtt akasztották fel, 6 óra után, mely értesülést Mowaffak al-Rubaie, iraki nemzeti védelmi tanácsadó erősített meg az iraki televízióban. "A sötét oldal mától nem lézezik. Saddam nincsen többé. Mától Irakot minden iraki a sajátjának tekintheti, és előre tekinthetnek. A Hussein éra soha többé nem tér vissza."
A Al-Iraqiya, az állami iraki televízió Hussein utolsó perceiről sugárzott adást, néhány órával a kivégzés után. A videó Husseint mutatja, amint három megtermett símaszkos katona bevezeti a kivégzés helyszínére Saddamot, fekete nagykabátban. A videóban nincsen hang, és pusztán addig mutatják a jeleneteket, ameddig a diktátor nyakára helyezik a kötelet. Maga a fizikai akasztás nem látható. Rubaie nyilatkozata szerint az ex-diktátor "erősen alázatos volt". "Megtört ember képét mutatta. Nagyon félt, látható volt az arcán." Hussein egy Koránt is vitt magával a vesztőhelyre. Azt kérte, hogy később adják át a kezében lévő Koránt egy "bizonyos személynek", mely ember kiléte egyelőre nem derült ki a nyilatkozatokból.
A kivégzés Qadhimiya-ban, az 5. Hírszerzési Divízió irodában történt meg. A nyilatkozat szerint illetve a videó képek tanúsága szerint is, Hussein visszautasította, hogy a fejére csuklyát húzzanak a hóhérok és azt mondta "ne féljetek". Scott Stanzel, a Fehérház helyettes sajtó képviselője azt nyilatkozta, hogy Bush elnök aludt a kivégzés alatt és "nem is ébredt fel". Stephen Hadley, USA nemzeti biztonsági tanácsadó természetesen értesítette az Elnököt a kivégzés tényéről. A Fehérház kiadott nyilatkozata szerint Hussein "alapos és korrekt bírósági tárgyalásban részesült". "A korrekt bírósági tárgyalások a Saddam-éra alatt elképzelhetetlenek voltak" - nyilatkozta Bush. "Az évtizedekig tartó iraki elnyomás után most már az irakiak továbbléphetnek, és annak ellenére, hogy a diktátor milyen szörnyű dolgokat tett meg a saját népével, korrekt bírósági tárgyalásban részesült.
Amerikaiak nem voltak jelen a kivégzés során állítólag. Sem az épületben sem a "tervezésnél." Az irakiak hajtották végre az eseményt "A-tól Z-ig"- állítja Rubaie. Hozzátette továbbá, hogy sem síita, sem pedig szunnita lelkész nem volt jelen, csakis a tanúk illetve magát a kivégzést végrehajtók.
A cellájában, amikor még élt, a feleségét sem volt hajlandó fogadni, kizárólag a bátyáival beszélt, akiknek a családjának szánt üzeneteket továbbított.
Amiről egyelőre kevéssé hallhattunk, hogy Barzan Hassan - Hussein féltestvére és Awwad Banda, a Saddam-éra Forradalmi Tanácsának feje is jelenleg börtönben ül, kiket szintén halálra ítéltek, azonban a kivégzést elnapolták.
"Azért halasztottuk el a kivégzésüket, mert ebből a napból egy történelmi napot szerettünk volna, mely megkülönböztetett minden egyéb naptól. Ez a nap legyen csakis Saddam kivégzésének napja, semmi más".
"Saddam holtteste előttem van", nyilatkozta egy illetékes. "Vége". Saddam hullája előtt állítólag örömtáncot jártak.
De most jön egy újabb "tánc". A Baath párt tánca, mely párt élesen kiállt a kivégzés ellen. A Szunnita többségű párt súlyos és véres bosszút esküdött, vért vérrel fizet meg. Ez az "igazság". A szemet szemért, fogat fogért elv, mikor végeláthatatlan felekezeti villongások sokasága következik el, az amúgy is igen ingatag lábakon nyugvó iraki mesterségesen "beültetett" demokráciában.
Bush édesdeden aludt s fel sem ébredt. Arculcsapás ez, melyet a szunniták "értelmezni" fognak. Irak amerikai megszállásának semmiféle legitimációja nem lett volna, hacsak ki nem végzik Saddam-ot. Lássátok meg, hogy a diktátor nincsen többé. Éljetek demokráciában, melyet belétek injektáltunk. Saddam testesítette meg a "Gonoszt". Ez tény. Saddam halálos ítéletének létjogosultsága azt gondolom nem tartozik megítélésünk alá. Mindenkire diszkrecionálisan rábízom a döntést.
Saddam halálával gyakorlatilag mártírt teremtettek az ellenállás részére, mely már politikailag is támogatott. Legitimálták a gerillaharcot, olyat "eszközt" adva az ellenállás kezébe, amivel képes lesz mozgósítani illetve fanatizálni a tömegeket. Saddam kivégzése csakis az USA részére jelentett most megoldást, mindazonáltal elképzelhetetlen lavinát elindítva ezzel az így is forrongó közel-keleten.
Lesz egy eszme, egy olyan vezérlőelv, ami az agyakba sulykolva, az agyakba beültetve robotokat fog gyártani, "kiskatonákat", önmagukat felrobbantó terroristákat, kik képesek fiatalon eldobva az életüket meghalni egy eszméért. Van félnivalója most mindenkinek. Bíráknak, végrehajtóknak, USA és szövetséges államainak, kiket a Baath "büntetni" fog. Kezében egy súlyos fegyverrel, mely több, mint egy rakéta, több, mint egy Kalasnyikov. Az emberek fanatizálásának eszközét kapták most meg, tripla dózisban. Nem lett volna szabad kiengedni a "szellemet a palackból". Saddamot meg kellett volna hagyni a börtönben, halála napjáig, miközben a világ lassan elfelejtette volna, hogy az ex-diktátor egyáltalán létezett.
Szép álmokat Bush.
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
- A huszadik században kell-e legitimálni bármivel is egy véres diktatúra eltörlését?
- Miért kellett volna Szaddámnak máshogy viselkednie az akasztófa alatt , mint bármelyik ember. Ez bizonyítja, hogy ő is csak egy gyarló halandó , mint mundannyiunk.
- Elhiszi-e bárki is, hogy az épület köré nem vonult ki a fél amerikai kontingens biztosítékul?
- Miért lenne jobb , ha Szaddámra úgy emlékeznénk, mint egy végelgyengülésb en meghalt diktátorra (mint legutóbb Pinochet, no comment...). Az utolsó kép így egy halálfélelmét élő, akasztásra váró megtört ember. Ez mindenképpen szimbolikus jelentésű!
- Milyen tárgyalás lett volna jó? Az volt nevetséges szerintem, hogy egyáltalán tárgyaltak valamit, mivel a bűnei miatt automatikusan a kiszabható legsúlyosabbat érdemelte. Ez Irakban halálbüntetés.
Még lenne, de álmos vagyok
Az írás szuper!
Másrészt elgondolkodtató , hogy pl. Napóleont is csak szimplán száműzték és nem volt bátorságuk a hatalommal rendelkezőknek egyszerűen kivégezni, pedig az általam nagyra becsült, ám apró termetű hadvezér az ellenfeleivel szemben nem épp a nagy szívéről tett tanúbizonyságot .
És ma ismét középkori állapotokat hagyjunk eluralkodni, hiszen megengedjük, hogy az irakiak hajtsák végre az egy (!) vádpont vonatkozásában meghozott ítéletet, (így legalább több védőügyvéd nem lelte rejtélyes körülmények között halálát, ellentétben azzal, ha az össze vádpontra kitértek volna)
Lassú szenvedésre ítéltem volna, mint ahogyan a témában már említve volt korábban.
" a mi "nyugati" mintánk igazából nem is kell nekik, eszük ágában sincs eszerint élni mindennapjaikat ..."
Én nem szerettem a tiramisut 25 éves koromig. Aztán megkóstoltam...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.