|
 Korunk viselkedéskultúrája leginkább a polgári illemtanból merített. Leegyszerűsödtek, áttekinthetőbbé váltak a viselkedési szabályok, magatartási normák. A nemzeti hagyományokat megőrizve, az emberi méltóságnak, egyenjogúságnak teret adó általános viselkedési szabályok gyökeresedtek meg, melyek már megfeleltek a kialakuló demokráciák társadalmi törekvéseinek. A modern viselkedéskultúra alappillérei az önismeret és a másság toleranciája, az egészséges, ítélkezést mellőző, letisztult magatartásformák és kommunikáció. A középkori Magyarország a közép-európai régióban kétoldalú közvetítő szerepet játszott: egyrészt továbbvitte a bizánci hatásokat nyugat felé, másfelől befogadta a nyugati kultúrát – egyben közvetítette azt kelet felé. A mai magyar társadalom célkitűzései közé tartozik az európai, polgári értékek felélesztése, a politika és a diplomácia protokollja pedig a nemzetközi gyakorlat által szabott keretek közé illeszkedik.
Az emberiség létformája a közösség, az egyén szerepét a közösségben elfoglalt helye határozza meg. A fejlődés során kialakulnak a különböző társadalmi szerkezetek, az egyén eltérő szerepe, betöltött helye a társadalomban. Kifejlődnek, ismerté, többé-kevésbé elfogadottá válnak a társadalmi érintkezés és magatartás szabályai.
Illem? Etikett? Protokoll? Ismerős mindhárom fogalom, de észrevehetjük, hogy a hétköznapok során összekeverednek, sőt szinonimaként használjuk őket.
Az illem a Magyar értelmező kéziszótár szerint: „a társadalmi érintkezés, a másokkal való viselkedés szabályainak koronként változó összessége”. Ez adja meg az erkölcsnek, a jogszabályoknak, a protokollnak, az etikett legnagyobb részének alapját, azok merevsége és kötöttsége nélkül. A társas élet képezi az alapját az illemtannak, s a társadalom formája magához alakítja az illemet. Az illemtudás, a viselkedéskultúra, mint az erkölcsi felfogás egyik megnyilvánulása, ma is bizonyos szabályok elismerését és megtartását kívánja.
Az etikett francia eredetű szó – az adott királyi udvarok illemszabályainak és a különböző szertartásoknak a gyűjtőfogalma, melyet az Idegen szavak és kifejezések szótára úgy határoz meg, mint „a társadalmi érintkezés formáinak megszabott és megmerevedett rendszere”; azaz minél magasabb társadalmi szinten beszélünk az etikett fogalmáról, az annál merevebb.
A protokoll az etikett legszigorúbb és egyben legmagasabb formája, ami a társadalmi ranglétra tetőfokán álló állami alkalmazottak és a nemzetközi diplomáciai életben résztvevők számára előírt viselkedési és illemszabályok bonyolult rendszere. A protokoll görög eredetű szó, mely a Bizánci Birodalom idején született, ahol a közigazgatásban használt könyvek kartotékszerűen kialakított előlapját nevezték így. Mai értelmezésében pedig a hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárás, magatartási szabályok, valamint a rangsorolási, levelezési és az etikett szabályok összességét értjük alatta.
Az egy háztartásban élők között, - mint a társadalom legkisebb szervezeti egysége - a családban is létezik, vagy kell, hogy létezzen az illem, az illemtudás fogalma. A férj és feleség egymáshoz való viszonya, tisztelete nagyon fontos, példaként is szolgál a gyerekeknek. Tapasztalataim azt a szomorú tényt mutatják, hogy a férfiak és nők közötti viszonyban kikopóban vannak az alapvető udvariassági formák: például az utcán a nő baloldalán megy a férfi, kivéve a „védő testhelyzetet”. A két nő és egy férfi esetén a két nő között megy a férfi, a feleség halad a jobb oldalán. Fordított esetben: két nő egy férfi esetén a nő bal oldalán megy a férj. Nagyobb létszám esetén a társalgás módja szabja meg felállást, kivéve hivatalos látogatás esetén, mikor a meghívók (lehet férj és feleség) között haladnak a meghívott személyek. A karöltés bizalmas, kivéve lépcsőn, megcsúszáskor, vagy közös esernyő használatakor. Lépcsőn az alapvető illemszabály a nő segítése karnyújtással vagy előreengedéssel.
Hivatalos rendezvényre érkezéskor a belépést kizárólag a protokoll rangsor szabja meg. A lakásba, magánházba mindig a nő lép be előbb. Étterembe a férfi lép be elől, azonos nemű társaság esetén a vendéglátó. A főpincért várjuk meg asztalunk megkereséséhez vagy kiválasztásához, és kövessük. Ha nincs pincér a férfi haladjon elől. Helyet mindig a nő választ, majd a férfi, vagy a pincér segít neki helyet foglalni. A férfi a nő jobbjára ül. Távozáskor a nőt engedjük előre. A ruhatárnál érkezéskor a férfi veszi le előbb a kabátját előbb, majd segít a nőnek. Távozáskor előbb a segíti a nő kabátját, csak azután öltözzön föl. Több pár esetén, mindenki saját partnerének segédkezzen.
A következőkben vegyük az idősek és a fiatalok, vagy akár a gyerek és a szülő kapcsolatát. Ha a gyermek nem azt látja, hogy a szülők köszönnek egymásnak, amikor hazajönnek a munkából, vagy elmegy reggel úgy, hogy nem kívánnak jó étvágyat a közös étkezések előtt - és sorolhatnánk tovább a különféle élethelyzeteket - akkor a gyermekbe automatikusan az otthonról hozott példa marad meg.
Régen, egy-két generációval ezelőtt, - sőt még az én szüleim is - magázták a szüleiket. Volt egyfajta tisztelet, alázat a szülők iránt. Ez ma már nem divat, már ott tartunk, hogy a nagyszülőket is tegezzük. Persze megadhatjuk a tiszteletet tegezve, de az a véleményem, hogy a magázás kijár a nagyszülőknek.
Ha bekerülünk egy munkahelyre, természetesen kapcsolatba kerülünk emberekkel. Lesznek főnökeink munkatársaink, a velük való kapcsolat milyensége segítheti vagy megkeserítheti a munkavégzésünket. Ritka kivétellel az első pár perc „eldöntheti sorsunkat”. Amennyiben viselkedésünk, magatartásunk összhangban van szándékainkkal, megteremthetjük a későbbi kapcsolatok alapjait. A megfelelő stratégia kialakításánál a tudatosan alkalmazható külső, elsődleges jegyek mellett tekintettel kell lenni önismeretünkre, emberismeretünkre. Így tehetjük stratégiánkat egyedivé, személyre szabottá.
A megfelelő ízléses öltözet és kiegészítők kiválasztása, az ápoltság növeli önbizalmunkat, tükrözi önmagunk és mások tiszteletét. Az eltalált külső szabadságot biztosít számunkra – szabadságot ahhoz, hogy a szituáció tartalmi jegyeire koncentrálhassunk. Ebben az esetben nagyobb esélyünk van az oldott, könnyed, ugyanakkor szigorúan a szabályokhoz ragaszkodó kultúrált viselkedésre. Az öltözködés és a viselkedés szoros kölcsönhatása intenzív, egymást „gerjesztő”. Az öltözködés tanít viselkedni, a viselkedés tanít öltözködni. Az elegancia tanulható! Testünk és ruházatunk ápoltsága egyaránt árulkodik rólunk. Meghatározza a velünk kontaktusba kerülő emberek automatikus ítéletét rólunk, amelyek akár a jellemünkre vonatkozó előfeltételezéseket is tartalmazhatják.
Munkahelyünk életünk azon helye, ahol a legkülönbözőbb kommunikációs eszközöket használjuk. A kommunikáció által valósulnak meg az emberek társas kapcsolatai, nélküle nincs társadalmi lét. A kommunikáció egyik alaptétele, hogy nem lehet nem kommunikálni. Megkülönböztetjük a közvetlen kommunikációt, amikor a felek jelen vannak, de előfordulhat hogy valamilyen eszköz (telefon, levél, fax, e-mail stb.) közvetíti az információnkat a befogadóhoz, ez a közvetett kommunikáció.
Fontos, hogy a helyesen, a magyar nyelv szabályainak megfelelően szóljunk a köznyelv szintjén. A társadalmi tagozódást általában követi a nyelvhasználat tagozódása. Tehát akkor, ha azt akarjuk, hogy mindenki – kortól, társadalmi helyzettől, foglalkozási körtől függetlenül – megértsen bennünket, a köznyelv szintjén kell megszólalnunk. A személyes, vagy közvetlen kommunikációs helyzetben a címzettnek lehetősége van az azonnali reagálásra, az adónak pedig arra, hogy a kiváltott reakciónak megfelelően taktikát változtasson. Ehhez minden csatorna rendelkezésünkre áll, ezért kapcsolataink alakulásában elsősorban ezt a formát részesítjük előnyben.
A telefonon való beszélgetés közvetett kommunikációs folyamat. Röviden, tömören és érthetően meg kell fogalmaznunk mondandónkat, nincs ugyanis idő hosszas magyarázkodásra. Itt teljesen igaz, hogy az idő pénz, a számlát ugyanis valakinek fizetnie kell. A telefonálásnak is megvannak a szabályai. A hívott félnek is be kell mutatkoznia, és ne feledjünk el köszönni sem. Röviden, érthetően kell elmondani közlendőnket. Ha hosszasan akarunk társalogni, kérdezzük meg partnerünket ráér -e. Ha a vonal megszakad, a hívó fél hív vissza. A beszélgetés végén a hívó fél kezdeményezi a búcsúzást. Fontos, hivatalos információt lehetőleg ne telefonon továbbítsunk. Ha elkerülhetetlen, akkor erősítsük meg ezeket írásban is.
Az írás maradandó alkotás. Bármikor elővehető, újra olvasható, korrigálható. Nincs viszont lehetőség azonnali visszajelzésre, mint a szóbeli kommunikációnál. Nem tudjuk meg rögtön, hogy megértette-e az olvasó írásunkat, s az úgy hatott-e rá, ahogy mi szerettük volna. Mivel maradandó alkotás, ezért különös figyelmet érdemel. A levélírásnak hagyománya van. Az évszázadok során kialakultak bizonyos szokások, amelyek a levelek külső és belső szerkezetét, stílusát és udvariassági fordulatait befolyásolják. A magánlevél személyes jellegű, bizalmas irat, ezért csak a nekünk címzett leveleket szabad elolvasnunk. A levél írója beszámol a vele történt eseményekről, informál, tájékoztat, kifejezhet érzelmeket, véleményeket. Tartalmuk lehet értesítő, meghívó, kísérő, köszönő, köszöntő, részvétet kifejező, szerelmes, búcsú stb. attól függően, hogy mi késztetett levélírásra.
A hivatalos levélnek kötöttebb a formája, mint a magánlevélnek. Általában céges emblémával látják el a levélpapírt. Ez tartalmazza a cégre vonatkozó legfontosabb adatokat, mint a cég nevét, pontos címét, cég emblémáját, telefon és faxszámokat, adószámla számot, egyszámlaszámot, hivatalos azonosító számokat, belföldi és külföldi képviseletek pontos megnevezése, címük, telefon és faxszámaik. A levélírás formai követelményei majdnem azonosak a magán és a hivatalos leveleknél.
A telefax a levéllel áll a műfaji kapcsolatban, de attól lényegesen rövidebb terjedelmű. Akkor élünk vele, ha sürgősen kell eljuttatnunk valamilyen üzenetet a címzetthez, és ilyen választ is várunk. Tömören, világosan kell megfogalmaznunk a közlendőnket, annál is inkább, mert ez költséges módszer (jó megoldás a formanyomtatvány). A telefaxnál is szükséges a megszólítás és az alapvető udvariassági formák.
A társadalmi érintkezési szokásokban mindig kifejeződnek az emberi mértékkel alakított ítéletek, másrészt viszont a szokásnak örökölése rendkívül erőteljes folyamat. Egyes szokások mégis a múlt homályába vesztek, mások eredetét is ismerjük, egy részük pedig automatikusan, öntudatlanul öröklődik számtalan nemzedék óta. A társadalmi érintkezés egyes szabályai beépültek a jogrendszerbe is. A jogi, erkölcsi és illemszabályok az idők során folyamatosan változnak, de az illemszabályok módosulása során is érvényesül a homályos formák megőrzése.
Korunk viselkedéskultúrája leginkább a polgári illemtanból merített. Leegyszerűsödtek, áttekinthetőbbé váltak a viselkedési szabályok, magatartási normák. A nemzeti hagyományokat megőrizve, az emberi méltóságnak, egyenjogúságnak teret adó általános viselkedési szabályok gyökeresedtek meg, melyek már megfeleltek a kialakuló demokráciák társadalmi törekvéseinek.
A modern viselkedéskultúra alappillérei az önismeret és a másság toleranciája, az egészséges, ítélkezést mellőző, letisztult magatartásformák és kommunikáció. Magyarország a közép-európai régióban kétoldalú közvetítő szerepet játszott: egyrészt továbbvitte a bizánci hatásokat nyugat felé, másfelől befogadta a nyugati kultúrát – egyben közvetítette azt kelet felé. A mai magyar társadalom célkitűzései közé tartozik az európai, polgári értékek felélesztése, a politika és a diplomácia protokollja pedig a nemzetközi gyakorlat által szabott keretek közé illeszkedik.
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
