JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Üzlet arrow Nemzetközi protokoll
Nemzetközi protokoll PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 9
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Horváth József   
2007. January 2.

protokollKorunk viselkedéskultúrája leginkább a polgári illemtanból merített. Leegyszerűsödtek, áttekinthetőbbé váltak a viselkedési szabályok, magatartási normák. A nemzeti hagyományokat megőrizve, az emberi méltóságnak, egyenjogúságnak teret adó általános viselkedési szabályok gyökeresedtek meg, melyek már megfeleltek a kialakuló demokráciák társadalmi törekvéseinek. A modern viselkedéskultúra alappillérei az önismeret és a másság toleranciája, az egészséges, ítélkezést mellőző, letisztult magatartásformák és kommunikáció. A középkori Magyarország a közép-európai régióban kétoldalú közvetítő szerepet játszott: egyrészt továbbvitte a bizánci hatásokat nyugat felé, másfelől befogadta a nyugati kultúrát – egyben közvetítette azt kelet felé. A mai magyar társadalom célkitűzései közé tartozik az európai, polgári értékek felélesztése, a politika és a diplomácia protokollja pedig a nemzetközi gyakorlat által szabott keretek közé illeszkedik.

Az emberiség létformája a közösség, az egyén szerepét a közösségben elfoglalt helye határozza meg. A fejlődés során kialakulnak a különböző társadalmi szerkezetek, az egyén eltérő szerepe, betöltött helye a társadalomban. Kifejlődnek, ismerté, többé-kevésbé elfogadottá válnak a társadalmi érintkezés és magatartás szabályai.

Illem? Etikett? Protokoll? Ismerős mindhárom fogalom, de észrevehetjük, hogy a hétköznapok során összekeverednek, sőt szinonimaként használjuk őket.


Az illem a Magyar értelmező kéziszótár szerint: „a társadalmi érintkezés, a másokkal való viselkedés szabályainak koronként változó összessége”. Ez adja meg az erkölcsnek, a jogszabályoknak, a protokollnak, az etikett legnagyobb részének alapját, azok merevsége és kötöttsége nélkül. A társas élet képezi az alapját az illemtannak, s a társadalom formája magához alakítja az illemet. Az illemtudás, a viselkedéskultúra, mint az erkölcsi felfogás egyik megnyilvánulása, ma is bizonyos szabályok elismerését és megtartását kívánja.


Az etikett francia eredetű szó – az adott királyi udvarok illemszabályainak és a különböző szertartásoknak a gyűjtőfogalma, melyet az Idegen szavak és kifejezések szótára úgy határoz meg, mint „a társadalmi érintkezés formáinak megszabott és megmerevedett rendszere”; azaz minél magasabb társadalmi szinten beszélünk az etikett fogalmáról, az annál merevebb.


A protokoll az etikett legszigorúbb és egyben legmagasabb formája, ami a társadalmi ranglétra tetőfokán álló állami alkalmazottak és a nemzetközi diplomáciai életben résztvevők számára előírt viselkedési és illemszabályok bonyolult rendszere. A protokoll görög eredetű szó, mely a Bizánci Birodalom idején született, ahol a közigazgatásban használt könyvek kartotékszerűen kialakított előlapját nevezték így. Mai értelmezésében pedig a hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárás, magatartási szabályok, valamint a rangsorolási, levelezési és az etikett szabályok összességét értjük alatta.


Az egy háztartásban élők között, - mint a társadalom legkisebb szervezeti egysége - a családban is létezik, vagy kell, hogy létezzen az illem, az illemtudás fogalma. A férj és feleség egymáshoz való viszonya, tisztelete nagyon fontos, példaként is szolgál a gyerekeknek. Tapasztalataim azt a szomorú tényt mutatják, hogy a férfiak és nők közötti viszonyban kikopóban vannak az alapvető udvariassági formák: például az utcán a nő baloldalán megy a férfi, kivéve a „védő testhelyzetet”. A két nő és egy férfi esetén a két nő között megy a férfi, a feleség halad a jobb oldalán. Fordított esetben: két nő egy férfi esetén a nő bal oldalán megy a férj. Nagyobb létszám esetén a társalgás módja szabja meg felállást, kivéve hivatalos látogatás esetén, mikor a meghívók (lehet férj és feleség) között haladnak a meghívott személyek. A karöltés bizalmas, kivéve lépcsőn, megcsúszáskor, vagy közös esernyő használatakor. Lépcsőn az alapvető illemszabály a nő segítése karnyújtással vagy előreengedéssel.


Hivatalos rendezvényre érkezéskor a belépést kizárólag a protokoll rangsor szabja meg. A lakásba, magánházba mindig a nő lép be előbb. Étterembe a férfi lép be elől, azonos nemű társaság esetén a vendéglátó. A főpincért várjuk meg asztalunk megkereséséhez vagy kiválasztásához, és kövessük. Ha nincs pincér a férfi haladjon elől. Helyet mindig a nő választ, majd a férfi, vagy a pincér segít neki helyet foglalni. A férfi a nő jobbjára ül. Távozáskor a nőt engedjük előre. A ruhatárnál érkezéskor a férfi veszi le előbb a kabátját előbb, majd segít a nőnek. Távozáskor előbb a segíti a nő kabátját, csak azután öltözzön föl. Több pár esetén, mindenki saját partnerének segédkezzen.


A következőkben vegyük az idősek és a fiatalok, vagy akár a gyerek és a szülő kapcsolatát. Ha a gyermek nem azt látja, hogy a szülők köszönnek egymásnak, amikor hazajönnek a munkából, vagy elmegy reggel úgy, hogy nem kívánnak jó étvágyat a közös étkezések előtt - és sorolhatnánk tovább a különféle élethelyzeteket - akkor a gyermekbe automatikusan az otthonról hozott példa marad meg.


Régen, egy-két generációval ezelőtt, - sőt még az én szüleim is - magázták a szüleiket. Volt egyfajta tisztelet, alázat a szülők iránt. Ez ma már nem divat, már ott tartunk, hogy a nagyszülőket is tegezzük. Persze megadhatjuk a tiszteletet tegezve, de az a véleményem, hogy a magázás kijár a nagyszülőknek.


Ha bekerülünk egy munkahelyre, természetesen kapcsolatba kerülünk emberekkel. Lesznek főnökeink munkatársaink, a velük való kapcsolat milyensége segítheti vagy megkeserítheti a munkavégzésünket. Ritka kivétellel az első pár perc „eldöntheti sorsunkat”. Amennyiben viselkedésünk, magatartásunk összhangban van szándékainkkal, megteremthetjük a későbbi kapcsolatok alapjait. A megfelelő stratégia kialakításánál a tudatosan alkalmazható külső, elsődleges jegyek mellett tekintettel kell lenni önismeretünkre, emberismeretünkre. Így tehetjük stratégiánkat egyedivé, személyre szabottá.


A megfelelő ízléses öltözet és kiegészítők kiválasztása, az ápoltság növeli önbizalmunkat, tükrözi önmagunk és mások tiszteletét. Az eltalált külső szabadságot biztosít számunkra – szabadságot ahhoz, hogy a szituáció tartalmi jegyeire koncentrálhassunk. Ebben az esetben nagyobb esélyünk van az oldott, könnyed, ugyanakkor szigorúan a szabályokhoz ragaszkodó kultúrált viselkedésre. Az öltözködés és a viselkedés szoros kölcsönhatása intenzív, egymást „gerjesztő”. Az öltözködés tanít viselkedni, a viselkedés tanít öltözködni. Az elegancia tanulható! Testünk és ruházatunk ápoltsága egyaránt árulkodik rólunk. Meghatározza a velünk kontaktusba kerülő emberek automatikus ítéletét rólunk, amelyek akár a jellemünkre vonatkozó előfeltételezéseket is tartalmazhatják.


Munkahelyünk életünk azon helye, ahol a legkülönbözőbb kommunikációs eszközöket használjuk. A kommunikáció által valósulnak meg az emberek társas kapcsolatai, nélküle nincs társadalmi lét. A kommunikáció egyik alaptétele, hogy nem lehet nem kommunikálni. Megkülönböztetjük a közvetlen kommunikációt, amikor a felek jelen vannak, de előfordulhat hogy valamilyen eszköz (telefon, levél, fax, e-mail stb.) közvetíti az információnkat a befogadóhoz, ez a közvetett kommunikáció.


Fontos, hogy a helyesen, a magyar nyelv szabályainak megfelelően szóljunk a köznyelv szintjén. A társadalmi tagozódást általában követi a nyelvhasználat tagozódása. Tehát akkor, ha azt akarjuk, hogy mindenki – kortól, társadalmi helyzettől, foglalkozási körtől függetlenül – megértsen bennünket, a köznyelv szintjén kell megszólalnunk. A személyes, vagy közvetlen kommunikációs helyzetben a címzettnek lehetősége van az azonnali reagálásra, az adónak pedig arra, hogy a kiváltott reakciónak megfelelően taktikát változtasson. Ehhez minden csatorna rendelkezésünkre áll, ezért kapcsolataink alakulásában elsősorban ezt a formát részesítjük előnyben.


A telefonon való beszélgetés közvetett kommunikációs folyamat. Röviden, tömören és érthetően meg kell fogalmaznunk mondandónkat, nincs ugyanis idő hosszas magyarázkodásra. Itt teljesen igaz, hogy az idő pénz, a számlát ugyanis valakinek fizetnie kell. A telefonálásnak is megvannak a szabályai. A hívott félnek is be kell mutatkoznia, és ne feledjünk el köszönni sem. Röviden, érthetően kell elmondani közlendőnket. Ha hosszasan akarunk társalogni, kérdezzük meg partnerünket ráér -e. Ha a vonal megszakad, a hívó fél hív vissza. A beszélgetés végén a hívó fél kezdeményezi a búcsúzást. Fontos, hivatalos információt lehetőleg ne telefonon továbbítsunk. Ha elkerülhetetlen, akkor erősítsük meg ezeket írásban is.


Az írás maradandó alkotás. Bármikor elővehető, újra olvasható, korrigálható. Nincs viszont lehetőség azonnali visszajelzésre, mint a szóbeli kommunikációnál. Nem tudjuk meg rögtön, hogy megértette-e az olvasó írásunkat, s az úgy hatott-e rá, ahogy mi szerettük volna. Mivel maradandó alkotás, ezért különös figyelmet érdemel. A levélírásnak hagyománya van. Az évszázadok során kialakultak bizonyos szokások, amelyek a levelek külső és belső szerkezetét, stílusát és udvariassági fordulatait befolyásolják. A magánlevél személyes jellegű, bizalmas irat, ezért csak a nekünk címzett leveleket szabad elolvasnunk. A levél írója beszámol a vele történt eseményekről, informál, tájékoztat, kifejezhet érzelmeket, véleményeket. Tartalmuk lehet értesítő, meghívó, kísérő, köszönő, köszöntő, részvétet kifejező, szerelmes, búcsú stb. attól függően, hogy mi késztetett levélírásra.


A hivatalos levélnek kötöttebb a formája, mint a magánlevélnek. Általában céges emblémával látják el a levélpapírt. Ez tartalmazza a cégre vonatkozó legfontosabb adatokat, mint a cég nevét, pontos címét, cég emblémáját, telefon és faxszámokat, adószámla számot, egyszámlaszámot, hivatalos azonosító számokat, belföldi és külföldi képviseletek pontos megnevezése, címük, telefon és faxszámaik. A levélírás formai követelményei majdnem azonosak a magán és a hivatalos leveleknél.


A telefax a levéllel áll a műfaji kapcsolatban, de attól lényegesen rövidebb terjedelmű. Akkor élünk vele, ha sürgősen kell eljuttatnunk valamilyen üzenetet a címzetthez, és ilyen választ is várunk. Tömören, világosan kell megfogalmaznunk a közlendőnket, annál is inkább, mert ez költséges módszer (jó megoldás a formanyomtatvány). A telefaxnál is szükséges a megszólítás és az alapvető udvariassági formák.


A társadalmi érintkezési szokásokban mindig kifejeződnek az emberi mértékkel alakított ítéletek, másrészt viszont a szokásnak örökölése rendkívül erőteljes folyamat. Egyes szokások mégis a múlt homályába vesztek, mások eredetét is ismerjük, egy részük pedig automatikusan, öntudatlanul öröklődik számtalan nemzedék óta. A társadalmi érintkezés egyes szabályai beépültek a jogrendszerbe is. A jogi, erkölcsi és illemszabályok az idők során folyamatosan változnak, de az illemszabályok módosulása során is érvényesül a homályos formák megőrzése.


Korunk viselkedéskultúrája leginkább a polgári illemtanból merített. Leegyszerűsödtek, áttekinthetőbbé váltak a viselkedési szabályok, magatartási normák. A nemzeti hagyományokat megőrizve, az emberi méltóságnak, egyenjogúságnak teret adó általános viselkedési szabályok gyökeresedtek meg, melyek már megfeleltek a kialakuló demokráciák társadalmi törekvéseinek.


A modern viselkedéskultúra alappillérei az önismeret és a másság toleranciája, az egészséges, ítélkezést mellőző, letisztult magatartásformák és kommunikáció. Magyarország a közép-európai régióban kétoldalú közvetítő szerepet játszott: egyrészt továbbvitte a bizánci hatásokat nyugat felé, másfelől befogadta a nyugati kultúrát – egyben közvetítette azt kelet felé. A mai magyar társadalom célkitűzései közé tartozik az európai, polgári értékek felélesztése, a politika és a diplomácia protokollja pedig a nemzetközi gyakorlat által szabott keretek közé illeszkedik.



Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2008. June 30. )
 

Hozzászólások  

# domanyik 2007-01-02 23:17
Tetszik amit az illemről írtál.
Sajnálatos, hogy kiveszőben van az "udvarias, illemtudó" férfi (és nő) ezért inkább hatalmas mosollyal jutalmazom azt, aki előreenged, ha úgy illik vagy kinyitja előttem a kocsiajtót :-)
# .horwat 2007-01-03 20:34
...és remélem nem értik félre a mosolyot, hisz "udvariasak és illemtudok". Ha tesz az ember egy "normális" gesztust, úgy néznek rá, mit aki a Holdról jött...
# Egyetértek...admin 2007-01-03 20:57
kiveszőben a Nőkből az igény egyáltalán arra, hogy a számunkra "normális" gesztusokat gyakorolhassuk. Egy kézcsók vagy kabátfelsegítés és némelyik igen butuskán szemléli az eseményt, mintha nem is vele történne meg. Nem érti miről van szó, képtelen ennek megfelően reagálni, csak motyog, hogy "én ehhez nem vagyok hozzászokva". Evvan.
# hmmm...horwat 2007-01-03 22:10
...egy társadalmi átalakulás folyamata zajlik...
lassak felcserélődnek a szerepek, a Nők hordanak gatyát, a ffiak szoknyát, bár a skótoknál már megszokott.
Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Érdekes lenne megvizsgálni pl.: mit lát a gyermek otthon, ha a sok "csonka" családot vesszük alapul és nem alakul ki az egészséges ffi-nő kép a lurkóban. Talán ez egy jó kiindulópont lehetne a probléma feltérképezéséb en.

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

Következő >