2. Csúcsösztön

A Buddha Air egyórás Mountain Flightjától nem vártam túl sokat. Gondoltam,  mindenesetre érdekes lesz, ha nem is azért, mert ez a legnagyobb hegy, hanem mert ez tényleg egy nagyon nagy hegy. 100 dollár. Mint 10 nap a kathmandui hotelünkben. Az Everest repülés valami óriasi volt. Ez egy természeti csoda, amin csak száj elé tett kézzel, kikerekedett szemmel ámulni lehet. Nekem megint az jutott eszembe, hogy ez egy gigászi templom, sőt, templomsorozat, ugyanis vagy 20 hatezer feletti csúcsot lát az ember, sőt néhány helyen átlátni a tibeti, szürkébb hegytömegre is, ahonnan átpislogott ránk a markáns és magányos Khailash.  Aztán jött a nagy hegy. Átborzongott rajtam valami, amit csak a szerelmes kivánás egy válfajaként hívhatok.  Hegy, templom, szerelmi vágy. Biztosnak tűnik előttem az, hogy azért jelent akkora presztizst oda felmenni, mert ez lényegében egy vallási beavatási rituálé aprópénzre váltott analógiája - kicsit európai, túldirekt annak viszonylatában, mintha valaki például szerzetesi életet vállal és hosszú nélkülözéssel és koncentrációval szellemi úton próbál közelebb kerülni a lét ősforrásához, bár mivel erre az útra otthon példát sem látunk, nemhogy tanitva nincsen, nem köthetünk ma még bele a hegymaszósdi nevű győzelmi játékba, mégha oly butának látszik is olykor. Hogy hivhatnánk másként, ha valaki hit nélkül keres bevatottságot?

(A mászás egyébiránt nem nélkülözi a szellemet, de inkább beszükülő tudatot épit, semmit kitágulót.)

Itt (Nepálban, Ázsiában) például annyira egyertelmű, hogy az embernek vallásra elemi szüksége van, ezt kell mondjam, ateista szülők kereszteletlen gyereke, nem bármi egyéb, mint az életünk traszcendens kibontakoztatása miatt, ami sejtésem szerint a valódisag záloga. Az európai (keresztény) felfogással szemben, amely az emberi érzékelés és értelmezés korlátait hirdeti az isteni mindenhatóság deklarálásával, itt úgy a hindu, mint a buddhista felfogás szerint (ami Nepálban templom szinten - botrányos Ázsia! - is gyakran teljesen összefolyik) a hindu tika amely a harmadik, mindentlátó és mindenttudó buddha-szem megfelelője és arra utal, hogy az emberi világ-érzékelésnek a Kelet tudása szerint külső korlátja nincsen.

Itt jusson eszünkbe az a Hillary aki fajtája zászlóshajójaként először, és az a Tenzing Sherpa, aki nélkül sohasem, és aki ténylegesen először, bár
magától sohasem ment volna fel a Sagarmatha csucsra, ahogy itt az Everstet hivják.

3, A-B variáns

Vallásra azért van szükség, mert az ember elsődleges érzékeivel nem éri körül magát, a hit pedig rendszerint arra irányul, hogy mindenkor létezik egy pillanatnyi kompetenciánkon túlmutató, értelmes világ. Ázsia ezen a felismerésen ezredéves viszonylatban van túl - itt nyilik fel az a misztikumnak vélt ténylegesség, ami a keleti művészet és életmód gyakran ijesztő és megviselő valóságát adja, valamint az a "kiszélesitett" tudomány, amit egyre szivesebben importálunk, például orvosi területen. A hindu és a buddhista művészetben a "borzalom" keresése jellegzetes, mert ez az a pont, a borzalom, amikor a szemlélő és a tárgy egybeér. Részben hasonithatjuk a katarzis fogalmához. Nem az isten vagy a papok kegyetlenségének a demonstrálására kell a borzalom, vagyis a nagymértékű érintettség-élmény -- hitet tesznek a valóság mellett, mert számukra borzalom: nincs.

4. Singing bawl.

Rézlavór, egyszerű tárgy, tenyerembe veszem, megütöm. Zeng. Figyelek. Kis bottal a peremét tekergetem: rezeg. Itt tucatáru ez, egyenesen Tibetből, legalább 40 éves - biztos nem az, nem érdekel, hand made, szuvenir. 2 percig zeng. Legalább. Igazi, rendes anyag, kalapácsnyomok. A papir szerint, amit kikönyörögtem a boltostól, kezdetben volt a semmi, abban lett a szél. A szélből hang lett. A singing awlban a világ hangja a szivig hat, ahol harmónia születik. Igy, egy kicsit nehézkesen fogalmaz. Hanyattfekszem, a hasamra teszem. A hozzá kapott ütőkével megütöm. Lassan halkulva rezget. Nem tudom, ez-e a harmónia. Jó. Eredetileg kinai. Valami ilyen meteort találtak. Massziroz is. Eltérőek a vélemények. Khukri görbekést nem vettem.

Kapcsolódó írásaink:
Izzy W. csodálatos kalandjai Északon Nem rég érkeztem haza másfél hétig tartó norvégiai nyaralásomból. Talán furcsa a nyaralás szót használni, pedig tényleg: Norvégiában is van nyár és az emberek is nyaralnak. Épp nemrég telt el a három hetes nagy nyári szabadságok ideje. Ekkor az emberek nem dolgoznak, a szolgáltatók fél kapacitással működnek, zajlik a nagy akciók ideje és mindenki élvezi a hajnaltól éjszakáig tartó napsütést. Szélben pedig vitorlát bontanak és bejárják a legkülönfélébb vizeket.
I. Watson felfedezései a Bálnavadász Múzeumban Sandefjord - ritkán használok ilyen kifejezéseket, de Sandefjord egy olyan város Norvégiában, aminek egyből megérezhető sajátos kisugárzása. Többezer kilométerrel távol saját országomtól rögtön otthon éreztem magam - nem volt az az érzésem, hogy szép, barátságos kis város, de valahol máshol, mint ami megszokott, ahová csak nézelődni jöttem. Ebben a városban található egy, különösen a természettudományok iránt érdeklődők számára nevezetes és közkedvelt múzeum, teljes nevén Commander Christen Christensen's Whaling Museum vagy éppen a The Whaling Museum Sandefjord, azaz a Hvalfangstmuseet, vagy ahogy mi mondjuk, a Bálnavadász és Természettudományi Múzeum.
Hirtelen sokan lettetek Budapest nagyváros. Van, hogy gyönyörködünk benne és van, hogy elveszve tömeges forgatagában inkább máshol lennénk.
Kúl tur'sokk (Kultúrsokk) Vitathatatlan a mondás, miszerint "nagy az Isten állatkertje és alacsony a kerítés". Ahányan vagyunk ezen a bolygón, annyiféle világot testesítünk meg. A földgolyó népei így mind külön-külön egy galaxist alkotnak, és ez egészen addig nem jelent problémát, amíg ezek a differens dimenziók nem találkoznak. Erről leginkább azok tudnak mesélni, akik valamennyi időt külföldön töltöttek, vagy más országok polgárai között forgolódnak nap mint nap. Diákok Angliában, dolgozók Kanadában, nagykövetek Budapesten, vagy éppen csak turisták, akiket idegenvezetők és segítőkész, hazánkban élő ismerősök, rokonok terelgetnek. Egy egész könyvtárat megtölthetnének a nemzetek között fellépő kulturális különbségek, illemtani szabályrendszerek. Utazás előtt nem árt felkészülni a célország kulturális és illemszokásaiból, mert jobb esetben megbotránkozás kísérheti, rosszabb esetben akár halálbüntetéssel is sújthatják az embert.
Életünk Indiában - V. Azt talán még nem is írtam, hogy itt az áramszünet épp annyira hozzátartozik a mindennapokhoz, mint az, hogy van áram. Teljesen kiszámíthatatlanul érkezik, és épp ennyire kiszámíthatatlan, hogy meddig tart. Van olyan nap, hogy csak egyszer, van, hogy tízszer, van, hogy egy-két percre, van, hogy több órára maradunk áram nélkül. Előforduló jelenség ez nappal is, éjjel is. És persze az időpontok, időtartamok és a gyakoriságok összes lehetséges kombinációja szerint történhetnek :-) A legtöbb lakásban tartanak tartalék világítóeszközt. Folyamatosan be van dugva a konnektorba, és amit elmegy az áram, bekapcsol. Nálunk ez a konyhában van, a hűtőszekrényen, így a hálószobán kívül egyenesen bevilágít mindent. Emellett hordozható darab.
A volt kelet európai országok vs. EU-agrárpolitika Nehéz olyan országot találni Európában, amelyben a gazdaság és azon belül a mezőgazdaság minden problémát nélkülözne, illetve problémák nélkül fejlődne. Különösen a volt szocialista országokban, a rendszerváltozással küszködő mezőgazdaságban vannak gondok. A legtöbb országban a farmerek nincsenek megelégedve saját kormányuk agrárpolitikájával, aminek különböző okai vannak. Egy 1992-ben publikált tanulmány a következőképpen fogalmaz: "A mezőgazdaság gyengesége a legtöbb közép- és kelet-európai országban a nem megfelelő színvonalú élelmiszer-előállítás. Ennek fő okai a mezőgazdasági termelés erőforrásainak hiányos vagy rossz kihasználásában rejlenek, valamint a túlzó veszteségekben, amelyek a különböző nyersanyagok feldolgozásakor merülnek fel". (Agra Europe, 1992)
Találkozás Ugyanolyan hétvégi nap volt, mint amilyen általában. A vasútállomáson a vonatra várakozók tarka serege állt a tűző napon, vagy húzódott váróterem füstös savanyú helyiségébe, ahol a sarkokban eldobált cigarettacsikkek mellett lassan haladva az idővel málladozott a vizes, salétromos vakolat. A lekoptatott padon féllábú cigányember nyűzgette hegedűjét, de amikor az ügyeletes vasutas bejött, megszeppenve, mint a lekvárlopáson kapott gyerek a háta mögé dugta, mosolyra merevítve barázdált, borostás arcát.

---

Oszd meg, ha tetszett!