Maupassant 1883-ban írta első regényét, az Egy asszony életét. A mű már előremutat Zola irányába, ugyanakkor számos tekintetben magán hordozza tanítójának, Flaubert-nek a stílusjegyeit, megteremtve ezzel művészetében a romantika, realizmus és naturalizmus szinkretikus egységét. A regény egy zárdai nevelésből kiszakadt fiatal, arisztokrata lány történetét meséli el, aki hazatérve otthonába, a „Jegenyés” végtelen birtokaira, tündéri-naiv álmokat szövöget a szerelem szépségeiről. Idősödő szüleivel szeretetteljes viszonyban telnek mindennapjai, mígnem a község plébánosán keresztül bemutatják egy feltörekvő, sármos fiatalembernek.

Rövid ismeretség után a férfi feleségül kéri Jeanne-t, azonban már nászútjuk során kiderül, hogy férje, Julien valójában kisstílű és agresszív jellem, s ettől kezdve Jeanne napjai egyre komorabban és kiábrándítóbban telnek. A férfi rendre csalja őt a legkülönbözőbb asszonyokkal, többek közt cselédjükkel, Roselie-val is... Jeanne összetörve, de az eseményekre tudatosan nem koncentrálva igyekszik összetartani a házasságukat. Mindenáron gyerek után sóvárogva végül megajándékozza őt a sors egyetlen fiúval, Paullal. Julien eközben titkon a szomszéd birtok grófnéjával folytat viszonyt, s amikor ez kitudódik, a gróf felindultságában mindkettőjüket meggyilkolja. Jeanne ezek után immár minden örömét Paulban véli megtalálni, ám felcseperedett fia apja vonásait örökölve tékozló, erkölcstelen életmódot él, amelyen keresztül - anyja szeretetét a végletekig kihasználva - tönkreteszi a családot. Jeanne immár szerény körülmények között, megöregedve és magányosan éldegél férje egykori szeretőjével, Roselie-val. Egy napon hírt kapnak arról, hogy Paulnak gyereke született, ám anyja meghalt, s Paul Jeannera bízná a gyerek gondozását. Rosalie elhozza a gyereket szerény házukba, és egy újabb lehetőség reményében elvállalják a felnevelését.

Maupassant az illúziók kiüresedésének eme lebilincselő krónikájában remek érzékkel ötvözi a teatralitást a precíz, hideg képekkel. A mű rendkívül vizuális: freskószerűen illusztrálja a korabeli, kisnemesi életformát, majd ezeken a pointilista eszközökkel felvázolt jellemrajzokon keresztül szatirikusan körvonalazódnak a századvégi francia vidéki lét eseménytelen, álmos mindennapjai. Maupassant a sűrítés, az elhallgatás, és a részletek apró vonalaiból való építkezés mestere. A jellemkontraszt és a feszültségekkel terhes szituációteremtés az író nagy erőssége, bonyolult alakok, sőt egész életutak néhány szóval való körülírásában pedig már a pszichologizálás eszközeivel él. Figurái élete sorskérdések dilemmáin gondolkodtatják el az olvasót: az események determináltságán, avagy befolyásolhatóságán, a dolgok egyensúlyán, a veszteségek és kárpótlások szövevényes rendszerén, illetve a nyomasztó léthelyzetekből való kitörés lehetőségein. Ahogyan Maupassant említi könyvében: „…az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.” A mű egyik legfontosabb értéke az életszerűsége, a maga megejtő szépségével és tragédiáival együtt, erős szimbolikus keretbe ágyazva. Például a „Jegenyés” eladása a visszafordíthatatlan értékvesztés és a megmásíthatatlan személyiségváltozás emblémája. Ahogyan maga a történet sem pusztán egy kislány asszonnyá válásáról szól, hanem a „tündérkert” elvesztéséről és álmokkal való leszámolásról is. A befejezés oldja a fájdalmat, megmenti a hősnőt a dicstelen elmúlástól, ám nem elcsépelt és kényszeres optimizmussal, hanem valószerűen - pusztán a szép befejezés ígéretével. 

Eredeti címe: Une vie (1883)
Fordította: Illés Endre 1954 (2004)

Készítette: Tóth Judit

---

Oszd meg, ha tetszett!