Az Európa Tanács hamarosan dönt egy olyan stratégiáról, mely számos olyan kérdésben foglal állást, ami földünk klímájára és a nem megújítható természeti erőforrások felhasználására illetve ezek környezetvédelmi és akár politikai "költségeire" is kihatással lesz.

Bár erről már beszámoltunk, a döntést sürgeti az orosz-belorusz olajvita kirobbanását követő energia ellátási "zavar" is.

Az EU döntése nyomán a megújítható erőforrások elsődleges fontosságúakká válhatnak. Tervek szerint 2020-ra a teljes energia felhasználás 20%-t már megújítható erőforrásokból elégítené ki az EU. A jelenlegi trendek szerint, amennyiben ezeket a lépéseket nem valósítja meg az Unió, annyiban kitenné magát gyakorlatilag megbízhatatlan energiaellátó országok kénye-kedvének, lásd oroszok. 2030-ra (ha nem változik semmi) ezzel együtt a fogyasztást kielégítő import 50%-ról 65%-ra nőne, ami ugyancsak megerősíti a függőséget.

Az EU felmérése az atomenergia felhasználását illetően közel sem teljes, mindazonáltal figyelmeztet arra, hogy - mivel több tagország is csökkenteni szeretné az atomenergia használatát - annak igen komoly hatása lehet az üvegházhatással kapcsolatos követelmények teljesítésében. Az atom legalább ezt nem befolyásolja negatívan, míg a szénalapú energiahordozók azt jelentős mértékben növelik.

2002-ra nagy valószínűséggel a Tanács 20%-kal csökkentené a gáz emmissziót illetve megnyitná a sorompókat is, miszerint az EU polgárai, mint egy 500 milliós energia fogyasztó blokk, bárhonnan megvásárolhatnák a gázt vagy a vilamos energiát az EU-n belül. Eből még bizonyosan nem viták lesznek, illetve jönnek az állam és az EU felé a nagy energia lobbik és koncessziós jogot kérő cégek.

A csomagot az európai kormányoknak külön-külön el kell fogadniuk, csak akkor léphet életbe.

A Kiotói paktum 2010-ig érvényes, mely ugye szabályozni hivatott az üvegházhatást okozó gázok emissziójának csökkentését. A legutóbbi ENSZ felmérések szerint viszont új szabályokat kellene életbe léptetni, melyet az EU is hangosan támogat. Ezek szerint a a föld összes fejlődő országának 30%-kal csökkentenie kellene az emisszióját 2020-ra. Olyan szép szám ez a 2020.

Erre a követelésre jött a kritika, mely szerint példának okáért Indai és Kína töredék annyira szennyezi a levegőt, mint a nyugati országokban elő polgárok. Szóval nem könnyű a gazdasági, politikai és természetvédelmi igények között "lavírozni".

---

Oszd meg, ha tetszett!