|
 Az oroszok most azt mondják, hogy a Druzsba, azaz Barátság (most ez egy picit nevetségesen hangzik)- vezetéken - mely a fehéroroszokon megy keresztül - "hamarosan" megindul az olaj szállítás. Picinyke hazánkban a MOL délután három felé, már a stratégiai tartalékokhoz nyúlt (megjegyzem, hogy Magyarországnak körülbelül 8 napra elegendő készletei vannak, de erre még visszatérek). Vladimir Chizhov, az orosz EU nagykövet szerint "a következő néhány órában megindulhat a szállítás". Mindezt Andris Piebalgs, az EU energetikai főbiztosa is megerősítette. Ez a hír jó. A tények, miszerint az oroszok hétfőn elzárták a csapokat, mely éppen Beloruszián megy keresztül, már ismerek voltak. Annak okait is boncolgattuk már.
Valami miatt a fehéroroszok ma kora délelőtt viszont visszavonták arra vonatkozó követeléseiket, hogy Moszkva fizessen a részükre tranzit díjat. Hoppá. Érdekes fejlemény. E döntés motivációja viszont (egyelőre) ismeretlen, sőt tovább megyek, azt is garantálták, hogy visszaadják a lopott olajat. Már ha volt ilyen. Lehet, nehéz lenne kideríteni.
Chizhov szerint "az eset hatékonyan megoldásra került", ezt megfejelte Piebalgs azzal, hogy kijelentette "azt gondolom, hogy az olaj folyni fog, ahogyan eddig, már szerdán legkésőbb".
Alexander Lukashenko irodája szerint: "A két ország legfelsőbb szinten fog kidolgozni egy konkrét megoldás tervezetet két napon belül, mely választ ad minden kérdéses problémára". Reménykedjünk.
Kritika
Az oroszok jól kibasztak velünk. Mert megtehetik. Pozícióban vannak. A legrosszabb, hogy ezzel tökéletesen tisztában vannak. Kritika érte őket persze, még a Claude Mandil, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezetője is megszólalt a minapp a Reuters-nak adott nyilatkozatában. "Egyre nehezebb a bizalmunkat megtartani", mely alatt azt kell érteni, hogy a hirtelen jött csapelzárás aláásta Moszkva "megbízható energiaszállító" szerepét. Az orosz fricska nem tett jót senkinek sem. Nekik sem. Az EU rádöbbent, hogy dependanciája miatt veszélyeztetve van a tagországok gazdasága és egyáltalán az 500 milliós lakosság energiaellátása is. Ha kis eszünk van, mihamarabb lépünk. Mert lehet. Nekünk is. Nemcsak az orosz medvének van gyors futású lába.
A német miniszter asszony szerint az orosz lépes "szétrombolta az orosz megbízható energiaszállító imázst". No comment.
Ki szopja meg a legjobban?
Ehhez a kis táblához csak annyit tennék hozzá, hogy értelmezése a következő. Adott ország olaj beszerzési forrásainak, melyet száz százaléknak tekintünk, hány százalékát adja az orosz export. A kérdés továbbá nem kérdés. Ebben is vezetünk*.
- Magyaroszág - 83.5%
- Szlovákia - 82.2%
- Finnország - 79.1%
- Lengyelország - 77.2%
- Csehország - 49.3%
- Belgium - 31.8%
- Svédország - 29.4%
- Németoszág - 26.2%
- Hollandia - 25.3%
- Olaszország - 18.1%
- Ausztria - 16.8%
- Franciaország - 11.4%
- Dánia - 2.1%
*Forrás: Petroleum Economist magazin.
Klímaváltozás versus megújuló, alternatív energia
Arra is rávilágított az eset, hogy a szűkös és egyben meg nem újuló szénalapú energiakészletek helyett érdemes lenne az alternatív energiaforrások minél gyorsabb és szélesebb körben való elterjesztése. Az oroszok húzhatták volna még az időt (ezzel dollármilliókat kivéve az államok zsebéből), amíg - a saját bőrén meg nem érezvén - rá nem döbben az EU és egyéb ázsia országok is (mondhatnák az egész földgolyót), hogy a fosszilis energia egy olyan változással jár, melynek közép és hosszútávon nem ismerhetjük a következményeit. A klímaváltozásról van szó.
Aláhúzom, hogy a "minden rosszban van valami jó" elv itt multiplikálódva érvényes. Az EU ma publikált kifejezetten hangos sajtót kapott tanulmányában a klímaváltozást idézek "devastating" - azaz "pusztítónak, gyilkos hatásúnak" nevezete. Írhatnám, hogy a szóhasználat eufemisztikus és pusztán az elrettentés célját szolgálja vagy azt, hogy a média foglalkozzon a dologgal. Saját gondolatomat közlöm, miszerint (bár a statisztika is hazudhat) a trend és a tapasztalat is azt mutatja, hogy földünk klímája melegszik. Butaság lenne azt állítani, hogy ez biztos és nem csak egy szimpla éghajlati anomália az, melyet nap, mint nap magunk is megélünk. Mégis, aminek hiszünk az a empíria. Az nem hazudik.
Évekre visszamenőleg lassan nincsen tavasz. Utoljára tíz éve éltem meg igazi tavaszt, azt sem itthon, hanem Angliában. Tudjátok, az olyan, hogy szépen lassan hetek alatt kirügyeznek a fák, bokrok, cserjék. Valami furcsa illat van a levegőben, vibrál az egész. Esik az eső sokszor, de már a nyár "szele" érezhető. Vajon mikor volt itt utoljára tavasz? Észrevettétek? Egyik nap kifejezetten hideg van, azután gyakorlatilag egy-két napra rá (szinte átmenet nélkül) berobban a nyár, a meleggel, a már nem is rügyező, hanem leveles fákkal, virágokkal. Vajon gyerekeink már csak a szüleik elmondása alapján fogják tudni, hogy volt egy olyan évszak, amit tavasznak neveztek? Súlyos gondolat, de barátkozzunk meg vele. Gyorsan.
Devastating. Randa angol szó. Valahogy benne van az elmúlás. De mielőtt etimológiai vagy érzelmi alapon vájkálnánk a szóban, egy kicsit érdemes annak valós jelentésére - nem kiragadván jelen szót a kontextusából - koncentrálni. Pusztító. Nézzük, hát, hogy mi pusztulhat el közép és hosszútávon az Európában, mely szívünknek-lelkünknek kedves.
Természeti környezet
Nagy valószínűséggel az őshonos vegetáció (értsd alatta flóra és fauna) komolyan megsínyli a hőmérséklet változást. Ahogyan az árnyékkedvelő vagy magas hőmérsékletet nem toleráló növényfajok lassan kipusztulnak s helyüket az éppen az ilyen körülményeket bíró fajok veszik át, nos, úgy pusztulnak velük az ott élő állati fajok. Azok az alsóbb szerveződésű élőlények, melyek a tápláléklánc alján helyezkednek el. Ezeknek kihalása magával rántja a velük táplálkozó magasabb szerveződésű fajokat és így tovább. A fás növények esetleges pusztulása eredményezheti a gyérebb, talajt megkötni már nem tudó ritkás növényzet megtelepedését, amely akár hosszabb távon sivatagosodást eredményezhet. A folyók, tavak, vízszintje relevánsan csökkenthet, amely az édesvíz tartalékok apadását jelentheti. Ez beláthatatlan következményekkel járhat mind a növényi, állati és kifejezetten káros folyamatokat generálhat az emberi populációkban. Valószínűleg megnő a bőrrákos megbetegedések száma is. A melegedés által okozott természeti környezet változások nem számíthatóak és nem modellezhetőek. Egyetlen dolog biztos. Lesznek.
Épített környezet, emberi társadalmak
Észak. Dél ellen. Ugye milyen ismerős ez? Éppen reflexió az amerikai történelemből. Nos, képzeljük el, ahogyan a tengerparton a langyos víz nyaldossa a lábunkat, miközben finom koktélt szürcsölünk kedvesünk társaságában. Norvégiában. Röhejes, ugye? Nem az. Amennyire most viccesnek aposztrofáljuk jelen kifejezetten ironikus feltételezést, sajnos annyira igaz lehet hosszútávon. Engedjétek meg, visszatérek a szóra. Devastating.
Vajon mi lehet katasztrofális ebben? Gondoljunk csak bele! Ez az egész dolog "up side down", azaz a feje tetejére állítja a nemzetgazdaságokat, melyek közöl rövid és középtávon dél releváns gazdasági veszteségeket (devastating is akár) könyvelhet el, míg észak profitál. Akár pusztító lehet az is, hogy a jelenlegi mediterrán déli klíma trópusi, komolyabb helyzetben szubtrópusi klímává avanzsálódhat. Belegondolni is rossz.
Északon viszont a hideg téli hónapok eltűnnek. A gazdaság élénkül(het). Hollandia és Franciaország bizonyos partszakaszai a megolvadó jégsapkák miatt víz alá kerülhetnek, sőt, Hollandia akár el is tűnhet (a legmélyebb terület Európában). A vészterhes szcenáriók száma a végtelen felé konvergál.
Megoldás
Minden ami nem fosszilis illetve megújuló energia forrás. Szél, víz, nap, atom, fúziós reaktor (majd 10-20 év múlva), bioetanol, biomassza stb. Készén állunk? Igen. Szükséges? Igen.
Ki fúrhatja meg? Az olaj lobbi és az emberi butaság, kapzsiság. De ez már valamiféle "összeesküvés elmélet" felé mutat.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.