|
 "Én Odüszeusz, Láertész sarja vagyok, ki ezernyi cselről elhírhedtem, a hírem fölhat az égig. Messzirelátszó szép Ithakát lakom: ott van a lombos Néríton kimagasló orma; körötte igen sok más népes sziget, egymásnak szorosan közelében: Dúlikhion, Számé, meg az erdőshátu Zakünthosz. Míg Ithaké laposan, legföntebb fekszik a vízben, néz a homályba, azok meg a napba s a hajnali tájba; sziklás, mégis erős fiakat nevel: én sose tudnék mást, ami inkább édes a szívnek, látni hazámnál." Homérosz: Odüsszeia, Kilencedik ének, fordította Devecseri Gábor
A két klasszikus eposz közül a szakemberek mindig az Iliászt, az olvasók mindig az Odüsszeiát tartották többre. Kétségtelen, hogy az Odüsszeia közelebb áll a mai ízlésünkhöz: érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb), a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel, azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. Mindazonáltal jelen cikk nem hivatott elemezni Homérosz nagyszerű művei közötti különbséget.
 Fúrjunk egy kicsit, hátha megtaláljuk Ithakát, ha már Heinrich Schliemann volt olyan kedves és felfedezte Tróját.
A legújabb geofizikai kutatások szerint a mediterrán sziget, Kafelónia két különálló sziget volt egykoron. A brit kutatócsoport által felhalmozott bizonyítékok alapján Kafelónia nyugati félszigete, Paliki gyakorlatilag nemrégiben csatolódott a mostanra egyként létező szigethez.
Úgy tűnik, hogy az elmúlt 3000 évben egy óriási földrengés által okozott hatalmas kőomlás egyesítette a két szigetet azzal, hogy feltöltött egy feltételezett szűk tengerszorost.
Amennyiben helyesek a megállapítások, annyiban a kutatók meggyőződése szerint Paliki szigete volt a tulajdonképpeni homéroszi Ithaka. Feltételezhetően tehát Paliki volt Homérosz Odüszeuszának otthona, ki a Trójai Háborúból való kalandos visszatérése során többször is megemlíti Ithaka szépséges szigetét. A Paliki hipotézist tesztfúrások és egyéb tanulmányok erősítik meg.
"Ellentétben azzal, mint jó néhány történelmi spekuláció, a mi válaszunk Ithaka pontos helyszínét illetően geológia technikákkal tudományosan ellenőrizhető és visszaigazolható" - mondja Robert Bittlestone, angol üzletember, szponzor.
 A mai modern állásfoglalások szerint Ithaka a Jón szigetcsoport keleti részén található meg, olyannyira, hogy még elnevezése is Ithaka. Ezzel gyökeresen eltérő megállapítást tett a brit kutatócsoport, mely geofizikusokból, latin és görög nyelv illetve irodalom kutatókból és természetesen régészekből áll. Már csak abból is kiindulva teszik megállapításaikat, hogy maga az eposz is leírást ad Ithaka helyzetéről és kinézetéről, melynek a Jón szigetcsoporthoz társított helyszínt illető szemlélet ellentmond. A kutatók szerint az inkonzisztens elmélet ott is téved, hogy Homérosz leírása szerint Ithaka a földrészhez nyugatra található, alacsonyan fekvő sziget. A Jón szigetcsoport elmélet ezt egyáltalán nem támasztja alá.
Bittlestone úr és kollégái - James Diggle (Cambridge Egyetem, latin és görög nyelv professzor) és John Underhill (Edinburgh Egyetem, geológia professzor) megkísérelték azt tesztelni, hogy a Görögországhoz képest a legtávolabbra eső Paliki helyzete vajon kézenfekvő magyarázat-e arra, hogy Ithaka a földrészhez képest nyugatra található az eposz szerint illetve ebből fakadólag arra is, hogy igazuk van.
Merész feltételezés, hogy a mostani sziget, melynek neve Kafelónia és annak Paliki pusztán jelenleg egy félszigete, régebben két különálló sziget volt, azaz Paliki magában állt, mint Görögországhoz legnyugatabbra eső önálló sziget. Állításuk szerint a Bronz Korban a két sziget között keskeny tengerszoros létezett. Ezt a szorost töltötte fel egy hatalmas kőomlás. Underhill professzor maga is a kétkedők közé tartozott a kutatás elején, ugyanis szinte képtelenség elképzelni annyi kőtörmeléket, mely képes kitölteni egy tengerszorost. A szkeptikus kutatót csupán a mélyfúrásból származó anyagminta vizsgálatok voltak képesek meggyőzni.
 Magának az eposznak a feltételezett megalkotása Krisztus előtt a nyolcadik századra tehető, tehát akkor még létezhetett a tengerszoros. 1850 és 1860 között Schliemann gyakorlatilag kiásta Tróját (egyébiránt észak-nyugat Törökországban), tehát igenis lehet annak alapja, hogy az Odüszeusz-ban szereplő Ithaka is valós földrajzi helyszín, mely azonosítható is. Az elméletet megerősítik műholdfelvételek, tengeri üledékes és szeizmikus kutatások is.
Kommentátorok megjegyzik, hogy a tanulmány alapján megjelölt új Ithakán a brit és a görög kormány közös összefogásával hamarosan újabb kutatásokat kezdeményeznek, melyek eddig Palikin nem voltak jellemzőek. A sziget fontossá vált.
Ithaka, többek között a nyugati kultúra jelképe lehet, mely állomását jelzi utunknak, annak, hogy honnan jöttünk és hová tartunk.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.