|
 A Ju-jitsu japán harcművészet - fegyver nélküli közelharc rendszer, melynek célja a fegyveres vagy fegyvertelen támadó ellenfél akciójának megakadályozása vagy kontrollálása. Tehát magában foglalja a test-test elleni harc pusztakezes és fegyveres módszerét. Éppen ezért a régi korokban a Ju-Jitsunak két fő funkciója volt: az egyik szerint képessé tenni az embert, hogy fegyvertelenül letartóztasson vagy megbirkózzon más fegyvertelen személlyel esetleg személyek csoportjával. A másik szerint képessé tenni az embert, hogy megszerezze az előnyt a küzdelemben az ellenfele felett azután is, hogy elvesztette vagy félretette fegyvereit. A fegyver-fegyver elleni küzdelemben a harc során pedig fogásokat is alkalmazzon a győzelem érdekében.
A ju-jitsu támadás alap módszerei a különböző dobások, fojtások, lökések, rántások, ütések, ízületi hajlítások, szorítások és rúgások. A védekezésnek is számos módszere van: a blokkolás, a támadás elől történő kitérés, elszökkenés, elhajlás, illetve a támadó egyensúlyának kibillentése. A többi (kínai, koreai és japán) fegyver nélküli harcművészeti irányzathoz képest a ju-jitsu a legnagyobb hangsúlyt a dobásokra, az ízületek hajlítására, és a fojtásos technikákra fekteti. A rúgások, ütések, lökések kevésbé fontosak.
A ju-jitsuban minden elképzelhető technika - köztük az ütések, a haj megrántása, a szemek kiszúrása - megengedett, ennek köszönhetően gyakorlatilag megszámlálhatatlan választási lehetőség áll rendelkezésre egy támadás során. Az ellenfélel szemben preferált technika általában a ju-jitsu instruktor tanításaitól függ, amíg az egyik tanár az ellenfél minél előbb és minél erősebb módszerekkel történő kiiktatását helyezi előtérbe, addig a másik oktató az ellenfél egyszerű földre kerítését és az azt követő feszítések, ízületek hajlítását eredményező technikákat hangsúlyozza.
Minden ju-jitsu stílus tartalmaz bizonyos kulturális tényezőket, melyek befolyással vannak az iskolák jellemzőinek kialakulására: az udvariasság és tisztelet atmoszférája, a gi vagy más jellegű ruházat viselése, a tradicionális rang rendszer alkalmazása, a ju-jitsu versenysportként történő gyakorlása, a szimbólumok, jelek használata, stb. A Ju-Jitsuban ennek megfelelően többféle iskola és irányzat működik. Ilyen elnevezésekkel találkozhatunk: juko-ryu, shinto-ryu, kito-ryu, hakko-ryu, stb.
 Történet:
A Japán feudalizmus idején (az 1600-as években) a ju-jitsu mellett számos harcművészeti iskola létezett: a taijitsu, a yawara, a wajitsu, a toride, a kogusoku, a kempo, a hakuda, a kumiuchi, a shukaku, stb. Az idők során annyira összekeveredtek ezek az irányzatok, hogy jelenlegi állapotukban bármilyen próbálkozás a korrekt megkülönböztetésükre hiábavaló lenne.
Amíg a korai időkben a toride és kogusoku a támadás feltartóztatására irányuló technikákat tartalmazott, addig a jujitsu és a judo alapvetően a támadó kiiktatását, mozgásképtelenné tételét, a kempo és a hakuda pedig a rúgásokat és ütéseket alkalmazta. Alapvetően mindegyikük célja a fegyveres vagy fegyvertelen támadó(k) fegyvertelenné tétele volt.
A vélemények általában különböznek a ju-jitsu eredetének megállapításában. Egyes nyomok Chin Gempinhez, egy kínai emberhez vezetnek, aki a kempo mestere volt. Mások Shirobei Akiyamanak egy japán gyógyítónak tulajdonítják a megalapítását, aki a hakuda fortélyait ismerte meg Kínában. Egy harmadik vélemény szerint a japán találékonyságnak köszönhető az egész ju-jitsu harcművészet kialakulása.
Chin Gempin kínai ember volt, aki az 1600-as években élt Japánban. Amíg nem vált hivatalosan is japán állampolgárrá, Azabuban a Kokushoji templomban, majd Tokyoban élt, és hosszú ideig tanította a későbbi ju-jitsu alapjait három ronin (korábbi szamuráj) mesternek. A három ronin mindegyike, Shichiroyemon Fukuno, Yojiyemon Miura és Jirozayemon Isogai, később megalakította saját ju-jitsu stílusát. Chin Gempin a kínai kempo három különböző atewaza irányzatát (a test vitális és sebezhető pontjainak ütésének technikáját) tanította. Kétség nem fér hozzá, Chin Gempinnek a ju-jitsu Japánban történő kialakulásában nagy szerepe volt.
A második nézőpont szerint Shirobei Akiyama volt az első, aki ismerte és tanította a ju-jitsu-t Japánban. E szerint az elmélet szerint Akiyama a kínai hakuda mestere volt, de nem korlátozta technikáit kizárólag a hakudára jellemző rúgásokra és ütésekre, hanem a ju-jitsura jellemző dobásokat, és ölési módszereket is alkalmazott. Sokak szerint éppen a kettő stílus közti különbségek miatt kétséges, hogy a ju-jitsu Shirobei Akiyamától ered.
Ami a két elméletben azonos: kínai eredetű a ju-jitsu. A feltevéseket az is alátámasztja, hogy azokban az időkben Kína nagy hatással volt Japán kulturájának alakulására.
A fentebb említettekkel ellentétes nézőpontot képvisel egy japán könyv 1647-ből, 12 évvel Chin Gempin bevándorlása előtt, amely a yawara, toride és kumiuchi "stílust" említi a ju-jitsu kialakulásában meghatározóként. Egy másik írásos anyag szerint a korai időszakban kialakult első jelentős iskola a Takenouchi féle iskola volt, melyet 1532-ben (sokkal korábban, mint ahogy Chin Gempin Japánba érkezett volna) Hisamori Takenouchi alapított az akkori ju-jitsu mesterek egyesítésével. Ezek a feljegyzések adnak alapot annak a nézetnek, mely szerint a ju-jitsu már sokkal korábban is nagy ismertségnek örvendett, és nem külföldi, hanem japán eredetű.
Bárhogy legyen is a ju-jitsu alapjai, a középkorban fejlődtek ki, a háborúk és trónviszályok idején, amikor még egy egységes harcmodort - a kumiuchit - alkalmaztak az ütközetek során, amely a történelem során olyan szintre fejlődött, hogy a sokkal gyengébb is könnyedén győzedelmeskedhetett bármilyen ellenség felett. A harcok során kiérdemelt dicsőség motiválta a törekvő harcosokat, hogy ezen a módon edzék magukat, és hogy egyre finomítsák a harcmodort. Ahogy múltak az évek a fejlődés kettősséget eredményezett: egyrészt a ju-jitsu elvesztette gyakorlati célját, másrészt az eredetihez képest példátlan szinten tökéletesedett.
| Kapcsolódó írásaink: |
|---|
|
A budo és a sport értelmezése
 Amikor a japán harcművészetekről beszélünk, gyakran használjuk a következő fogalmakat: budo, bujutsu, sportok, küzdősportok. A judo és a karate közismertté váltak a nemzetközi sportvilágban. Következésképpen sok ember úgy gondolja, hogy ez nem más, mint sport, és nem is tekintik többnek annál. A sok hasonlóság mellett van néhány fontos különbség, ami felfedezhető a budo és a sportok között. Kaizan Nakazato, a híres szerző és japán történelmiregény-író összehasonlította a harcművészeteket (a budót) a sportokkal, körvonalazva a hasonlóságokat és meghatározva a köztük lévő különbségeket.
|
Tévhitek és legendák: Tíz kérdés a harcművészetekről I.
 Egy internetes felmérés alapján összegyűjtöttük a harcművészetekkel kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdéseket. Sőt meg is válaszoljuk őket!
|
A klasszikus budo I. rész
 A klasszikus budo, vagyis a "harcművészet útja" nem küzdelmi rendszer, mint előfutára a bujutsu, ami "harcművészetet" jelent, de nem is sport, mint a modern judo, kendo vagy karate. Mindenek előtt és elsődlegesen szellemi tudomány, melynek végső célja, hogy a zen buddhizmus hagyományainak megfelelően a legkeményebb szellemi és fizikai edzésmódszerek segítségével elérje az ön-megvalósítást. A szerző részletesen bemutatja egy sor ilyen fegyver nélküli és fegyveres "harcművészeti út" történelmi hátterét, filozófiáját és módszereit. Donn F. Draeger az Amerikai Haditengerészet tisztje volt. Kutatta a harcművészetek történetét és számos tudományos fokozatot és professzori címet szerzett ezen a területen. Műszaki igazgatója volt a "Martial Arts International" nemzetközi harcművészeti magazinnak és számos könyvet írt az ázsiai harcművészetekről. 1982-ben hunyt el.
|
Tévhitek és legendák: Tíz kérdés a harcművészetekről II.
 Egy internetes felmérés alapján összegyűjtöttük a harcművészetekkel kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdéseket. Sőt: meg is válaszoljuk őket.
|
Joe Hyams: Zen a harcművészetekben II.
 A Prokontra örömmel jelenti be, hogy egy különleges könyv bemutatására nyílt lehetősége, melyet elsőként Ti olvashattok itt nálunk magyarul, fejezetenként. A szerző, aki abban a szerencsében részesült, hogy magántanítványként tanulhatott Bruce Lee-től és számos más, kiváló mester edzéseit látogatta, 25 éves budo tapasztalatai alapján írta meg ezt a művet. Kívülálló számára egyszerű történetek ezek, de az úton járó fontos jelzésekre bukkanhat bennük. Igazolódik annak a régi szamuráj mondásnak az érvényessége, miszerint "Ha mestere lettél egy harcművészetnek, ez minden tettedben megmutatkozik."
|
A karate története V. - A fehér ruha varázsa
 Mi is teszi különlegessé a karatésok öltözékét? A ragyogó fehér vagy a színes öv? A divat a sportban is jelen van: pillantsunk be a karatésok öltözködésébe!
|
A karate története II. rész - Funakoshi Gichin, a shotokan karate megalapítója
 A stílus alapítója Funakoshi Gichin - írásai szerint - 1868 novemberében látta meg a napvilágot Okinawa régi királyi fővárosában, Shuriban. A fenti időpontot a hivatalos születési anyakönyvben 1870-re javította ki, s így elérte az egyik vizsgájához szükséges korhatárt. Funakoshi köznemesi családból származott. Nagyapja konfuciánus tanító volt, aki korán megtanította neki a kínai klasszikusokat. Funakoshi jó tanítványnak bizonyult, majd ő is tanítói pályára lépett. Önéletrajza szerint a harcművészetekkel tizenegy éves korában került közeli kapcsolatba egy osztálytársa révén, aki Azato Anko mester fia volt. Azato Anko, majd barátja Itosu Yasutsune révén Funakoshi már fiatal korában szorgalmasan gyakorolta a Shuri-te technikáit és katáit. Később a mestereit tanító Matsumara Sokon mellett is gyakorolt, majd a Naha-te alapítója, Higaonna Kanryo is oktatta.
|
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
AZ OBI
(A BUDO-sportolók övének szimbolikus jelentése)
Az OBI, a budo-sportolók öve, a rendes felszereléshez tartozik. Egy kb. 4,5 cm széles, textilanyagból készült csík, vagy selyemszalag, mely arra szolgál, hogy összefogja a kabátot. A versenyző kétszer csavarja maga köré, majd lapos, háromszög alakú csomót köt rá, meghatározott rend szerint.
Azok számára, akik a különböző küzdőművészetek kel mindennapos kapcsolatban vannak, az OBI jelentősége sokkal nagyobb, mint egyszerű öv, mely a kabátot rögzíteni hivatott. Az OBI-nak ugyanis, akárcsak a GI-nek (a ruhának) szimbolikus jelentősége is van.
Az első dolog, amiben az OBI szimbolikája megjelenik, a színe. Eredetileg csak három színű OBI létezett: a fehér, a barna és a fekete. Az, aki a BUDO útjára lépett (JUDO, KARATE-DO stb.) fehér övet kapott. Néhány év szigorú edzés után következett a barna öv. Aki aztán még tovább tanult, elérhette a fekete-öv fokozatot. Így a fekete öv azt jelentette, hogy tulajdonosa hosszú éveken keresztül szorgalmasan edzett. Ha egy BUDOKA (harci művészetekkel foglalkozó tanuló) a küzdőművészetek nek szentelte életét, annak öve fokozatosan sötétedett, aztán újra "kopni kezdett". Újra fehér foltokat kezdett mutatni, és piros elszíneződéseke t, mely a véres megpróbáltatáso kat jelentik, melyet a BUDO támaszt űzőivel szemben. Így tehát piros-fehér színeket mutat az újabb OBI. Néhány évtized után tehát egy mester öve piros-fehérre váltott, végül teljesen piros lett. Ez az egyszerű szisztéma ma is élő gyakorlat néhány karate stílusban.
A külön övszín minden fokozat számára már újabb elképzelés. HIZA TAKE karate mester írja Tudományos Karate-do-jában, hogy a külön övszínek jelenlegi módszerét a buddhista szerzetesek gyakorlatából vették át. Néhány szektában a szerzetesek különböző színű OBI-kat viselnek, mely a lelki képességek fokozatait jelzik. Az övszíneknek ez a szellemi jelentésű eredete nagyon fontos. Ez azt jelenti, hogy a színek nem egyszerűen az ügyesség fokát jelzik, hanem a lelki, érzelmi, értelmi fejlődést is.
Az emberek minősítését nem elsősorban technikai ügyességükre kell alapozni! Vannak emberek, akik szinte tökéletes technikával rendelkeznek, de ez minden, amiben ők igazán jók. A különböző fokozatok alapja nem kizárólag a technikai tudás kell hogy legyen, hanem a jellem legalább annyira, mint a harci művészetben való jártasság.
Nézzük tehát, mit is jelképeznek a különböző övszínek, melyet pl. a JUDO-sok, vagy néhány KARATE ágazat versenyzői használnak. A színskála: fehér, sárga, narancs, zöld, kék, barna, fekete.
A fehér az ártatlanság színe. Olyan valakit jelez, akinek lelke és szelleme még érintetlen, "üres", aki még nem ismeri a BUDO szellemi aspektusait. Azt is mutatja, hogy az illető még szinte semmit sem ismer a harci technikákból. Ez tehát a kezdők színe.
A sárga a nap színe, a fényé, a termékenységé. A sárga tehát azok színe, akik számára új nap kezd világítani, akik szellemben, megértésben és ügyességben új napra virradnak.
A narancs úgyszintén a tündöklő nap színe, vagy inkább a lenyugvó napé. A narancs ÖV azokat jelenti, akik számára az új nap felvillanása már megérett, akinek az ügyessége és megértése új látóhatárok felé hajlik.
A zöld a növények színe, a fűé és az erdőé. A zöld annak felel meg, aki már képes feldolgozni a fényt, akinek szelleme új gondolatokat érlel, akinek ügyessége új "gyümölcsöket", új megoldásokat terem.
A kék a távlatok színe az égbolté és az óceáné. A kék övet olyan személy érdemli meg, akinek a törekvése, vágyódása már a horizontig terjed, akinek a lelke már közelit a tenger mélységéhez, de még tartózkodik a mélység feltárásától.
A barna a föld színe, az állandóságé, a megbízhatóságé. Azt az embert jelzi, akinek technikája már megfelelő, szelleme termékeny, lelke szilárd.
A fekete az összes szín együttese, (nem a fizika törvényei szerint). Olyan valakit jelez, aki elnyerte a jellembeli és ügyességi fokozatokat, amelyek szükségesek az "ÚT" (DO) első méterein való áthaladáshoz. De a fekete nem a győzelem színe, hanem az éjszakáé! Azt mutatja, hogy az első napnak, mely a sárga színnel kezdődött, már vége és új nap következik. A BUDOKA útja nem ért véget, hanem szinte csak most kezdődik!
A magasabb DAN fokozatoknak is megvan a színes övük. Egyes KARATE-ágazatokban a NI-DAN már kezdhet piros színt viselni az övén. A SAN-DAN színe fekete-fehér. A YON-DAN és a GO-DAN, (a JUDO-ban a GO-, ROKU- és SICHI-DAN) piros-fehér övet visel. Ezek a színek is a japán hagyományokat követik, miszerint a piros a fehér mellett a lelki tisztaságot, az áldozatkészsége t és odaadást, az önzés leküzdését szimbolizálják, mint a BUDO utolsó kapuját. Ezért a nagymesterek, a 9-10. DAN OBI-ja vörös. Ez arra utal, hogy tulajdonosaik, az öreg mesterek, egy áldozatos élet munkáját szentelték a BUDO útjának végigjárására, és a tökéletesség, a lelki egyensúly elérésében a cél közvetlen közelébe jutottak.
De nem egyedül az öv színe hordoz szimbolikus jelentést. Egy rég elfeledett dolog mindjárt fényt vet erre. Az OBI körülfogja viselőjét. A buddhizmusban a kör az egészet, a világmindensége t jelenti, a teljességet. A helyesen megkötött OBI körülfogja a "HARÁ"-t, vagy "TANDEN"-t, az ember középpontját, súlypontját. A HARA, mely kb. 5 cm-rel van a köldök alatt, a keleti (indiai eredetű) gondolkodásban a személyiség középpontja. Szimbolikusan a kozmosz középpontja is, a "KI" (lélek, energia), az életerő forrása. Az OBI csomója általában érinti a HARÁ-t.
Az OBI ezért figyelmeztet minket saját HARÁ-nkra, az erő és energia forrására, ennélfogva minden technikai tudásunkra és küzdőszellemünk re. A HARA fontossága jól tükröződik a különböző légzés-technikáknál, a csípők és az altest vonatkozásában, minden jó JUDO, KARATE-DO, AIKIDO stb. mozgásban.
Mi tehát az OBI?
Végső fokon, gyakorlati szemmel nézve, arra szolgál, hogy összefogja a GI-t, színe pedig jelzi a technikai tudást. De még fontosabb, hogy utal a BUDOKA szellemi képességeire és jellemére is. Továbbá a csomó az övön emlékezteti viselőjét a saját személyes középpontjára, ezen keresztül a mindenség középpontjára is, a "KI" forrására, a lelki erőre, küzdőszellemre, mely nélkülözhetetle n eleme, sőt kiindulópontja minden küzdősportnak. Az öv köralakja az önmagába visszatérő hosszú utat testesíti meg, melyet az "ártatlan" kezdő jár be, míg sok áldozat után saját magához, a lelki egyensúly eléréséig elér. Mint a GI, úgy az OBI is külső kifejezési formája a BUDOKA belső szintjének, ügyességének, de bölcsességének és jellemének is.
Zsolt Péter Japán magyar karate szakszótár
Ez aztán kimerítő és alapos válasz volt. Megtisztelve érzem magam. Köszi
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.