Értő és érző fülek talán már Magyarországon is hallhatták a Solaris együttes lemezeit, illetve részesülhettek fellépéseik lenyűgöző élményében. A zenekar kapcsán ugyanis az a sajnos jól ismert képlet állt elő, hogy a világ zenei közvéleménye lelkesebben rezonálja az együttes teljesítményét, mint a hazai. Pedig a csapat már több mint negyedszázada létezik, sőt aktívan alkot. Ez a történet 1980. február 20-án kezdődött, de innen át is adom a szót az együttes "lelkének", Erdész Róbertnek...

"Húsz éve, 1980. február 20-án kezdődött. Czigi (Cziglán István) telefonált. Akkor már rég nem találkoztunk, három évvel korábban együtt érettségiztünk a Jedlikben. Mindketten olvastuk a Pesti Műsor tehetségkutatójára szóló felhívást. Még sosem zenéltünk együtt. Illetve két iskolai rendezvényen igen: ő gitározott, én zongoráztam, de nem játszottunk egy zenekarban. Csak egymás mögött ültünk a padban. Hol én leghátul, hol ő. Aztán másfelé mentünk. Ő a Könnyűipari Műszaki Főiskolára, én az ELTE-re.

Mikor fölhívott, azt mondta, olvasta a felhívást. - Én is. - feleltem. Ezt ilyenformán megbeszéltük, majd sokáig hallgattunk a telefonban. Végül ő bökte ki a dolgot: - Mi lenne, ha jelentkeznénk? - Így ketten? - kérdeztem. - Hülye! - válaszolta. Ezzel a kérdés el is volt döntve. Zenekart alapítottunk, amihez már csak tagok kellettek, és egy név. Nekiláttunk kitalálni egyet. Mármint nevet. Ahhoz a telefonszámlához, amit eközben produkáltunk, ma egy hosszúlejáratú hitelre lenne szükség. Akkoriban mindössze egy forintba került. Nem számított az idő. Egy hívás - egy forint. De szép is volt.... Vagy másfél órán keresztül válogattunk. A szobám tele volt science fiction-nel. Mindketten rengeteg Asimovot, Bradburyt, Clarkot, Lemet olvastunk. Végül Lem győzött. A Solaris lett a közös nevező. Czigi ismert egy fuvolást. Régebben egy zenekarban játszottak. Szólt neki. Bilus (Kollár Attila) a SOTE-ra járt, ott tudott próbatermet szerezni. Lenn a pincében, amolyan légoltalmi menhelyen. Hibátlan volt. Nagy és hűvös."

 1984-ben megjelent első nagylemezük, a Marsbéli krónikák.

Az album bár sikeres volt (40 000 példányban fogyott), a zenekar mégis falakba ütközött: a monopolhelyzetben lévő Hungaroton kiadó nem vállalta további instrumentális lemezek kiadását. Nagyrészt ennek köszönhetően a Solaris 1986. április 7-én feloszlott, az együttes tagjai Vincze Lillával kiegészülve megalapították a Napoleon Boulevard-ot, és ettől kezdve már egy másik csodálatos történet kezdődik...

A Prokontra a Periferic Records kiadó jóvoltából láthatóvá és hallhatóvá teszi az együttes egyik későbbi korszakából származó stúdiófelvételét. A szám egy latin nyelvű versidézetet használ fel, Horatius tollából:

"Non omnis moriar, multaque pars mei

Vitabit Libitinam"

azaz

"Nem hal meg egészen az, akinek művei fenntartják a nevét"

Íme a link:

http://www.perifericrecords.com/

A nyitóoldal közepén, letöltés nélkül azonnal élvezhető a zene.

A zenekar honlapja, sok-sok online Solaris-zenével itt található:

http://www.solarisstudio.hu/

A Prokontra a Marsbéli krónikák c. lemezről mutat be egy csodálatos felvételt, mely ugyancsak egy tudományos-fantasztikus regénytől kölcsönzött nevet: Ha felszáll a köd.

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010