A 20. század egyik legnagyobb hatású pszichológusának kétséget kizárólag Carl Gustav Jung-ot tekinthetjük. Számos műve napjainkban is igen népszerű a laikus olvasók körében. Úttörő és máig a szakma alapját képező művei mellett egészen periférikus témák irányába is nyitott volt. Érdeklődése rendkívül heterogén voltát illusztrálja, hogy már doktori disszertációját is az okkult jelenségek pszichológiájáról és patológiájáról írta. De elmélyülten foglalkozott a középkori alkímiával is; kijelenthetjük, hogy a középkori hókuszpókusszá fokozott tudomány korunkban Jung által nyert rangot. Jung ugyanis az aranycsinálás fizikai struktúráját leképezte a pszichikum dimenzióiba, azaz személyiség tökéletesítésének tudományává léptette elő, ezáltal egészen új értelmet adva a pénzsóvárnak beállított törekvéseknek. A Prokontra ezúttal Jung egy ugyancsak keveset emlegett, de rendkívül elgondolkodtató hasonlatát idézi lelki struktúránk vizuálisabbá tételéről.

"Talán szabad a következő hasonlathoz folyamodnom: Egy olyan épületet kell leírnunk és meghatároznunk, melynek felső emeleteit a 19. században emelték, a földszint a 16. századból származik, és a falak közelebbi megvizsgálása azt mutatja, hogy egy 11. századbeli toronylakásból építették át. A pincében római alapfalakat fedezünk fel, és a pince alatt egy betemetett barlang búvik meg, melynek padlózatában, a felszínibb rétegben kőkorszakbeli eszközök, a mélyebbekben pedig a kőkorszak faunájának maradványai tárhatók fel. Lelki struktúránk képét valahogyan így lehetne felvázolni: a legfelső emeleten élünk és éppenhogy csak dereng bennünk az a tudat, hogy az épület alsó része kissé őskori. Ami pedig a földfelszín alatt terül el, az teljesen tudattalan a számunkra. Mint minden hasonlat, természetesen ez is sántít, mert a lélekben semmi sincs, ami holt maradvány lenne, hanem minden elevenen él benne, és legfelső emeletünkre, a tudatra az élő és hatékony fundamentumok állandó befolyással vannak. Őt is ezek tartják, éppúgy, mint az épületet. És amiként az épület szabadon emelkedik a föld fölé, akként tudatunk is mintegy a föld fölé emelkedik, szabad kilátással körös-körül. Ám minél mélyebbre ereszkedünk alá, annál szűkebb lesz a látóhatár, és annál inkább belekerülünk a közvetlen közeli dolgok sötétjébe, míg végül már a csupasz sziklatalajhoz közeledünk, s ezzel egyúttal azokhoz az előidőkhöz, amikor rénszarvasvadászok küzdöttek szegényes létükért a zord természet elemi hatalmaival szemben."

Föld és lélek. In: C. G. Jung: Szellem és élet, Kossuth kiadó Bp., 2002. 40. o.

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010